Somogyi Botond

„A kopasz kóklernek mennie kell.” „Elmúlt felette az idő.” „Jó lenne már egy frissítés, mert kezdi tönkre tenni azt, amit felépített.” Mondogatják erre-arra a kommentelők, szurkolók. Nyilván a magyar válogatott szövetségi kapitányára, Marco Rossi célozva.

A párizsi Théâtre du Châtelet-ben október 28-án este ünnepélyes keretek között adták át az Aranylabdát, mellette pedig sok más egyéni díjat is. S ahogy korábban már nem egyszer történt, a díjátadás most sem zajlott nyugodt légkörben.

A sport már nem az, ami volt. Minden elanyagiasodott – szoktuk mondani a jól ismert közhelyeket. Sajnos nem véletlenül. A pénz sok helyen már a sportot, sportszerűséget is felülírja. Ám nem mindenki gondolkodik így. Losonczi Dávid olimpikon biztosan nem.

Szezon végén térhet vissza. Egész idényre kidőlt. Csak jövőre számíthatnak rá. Egyre többet halljuk a hasonló híreket a futball világából. A sérülés benne van a pakliban, hiszen ez is a sporttal együtt jár. Csakhogy az utóbbi időben egyre több van belőle.

Ha teniszező lennék, nem vonultam volna még vissza. Ott te választod meg, ki van a csapatodban, kivel alszol a meccs előtt. A csapatsportokban ez elképzelhetetlen. A szervám nem volt jó, így más sport után kellett néznem – viccelődött nemrég Toni Kroos.

A magyar válogatott a németországi Európa-bajnokságon nem játszott jól, amelynek számos oka volt. Az egyik az, hogy a pályára küldött játékosok közül többen saját klubjukban kevés lehetőséget kaptak, vagyis „nem volt meccs a lábukban”.

Szoboszlai Dominik és más játékosok is sokkal jobb formában vannak most, mint az Eb-n – hangzott el a német–magyar mérkőzés előtt. Sajnos éppen Marco Rossi szájából. Bár ne hangzott volna.

Ha optimisták vagyunk, hat–nyolc aranynál is többet szerezhetünk, ha a realitás talaján maradunk, akkor egy ilyen eredménnyel is büszkék lehetünk majd – írtuk az olimpia előtt a magyar küldöttség ötkarikás eredményeit latolgatva. És nem tévedtünk.

Én csak azért jöttem ki erre a futamra, hogy lássam őt – mondta nekem a 2017-es budapesti vizesvébén az egyik olasz sportújságíró, aki az akkor 17 éves Milákot akarta látni. – Meglátod, sokat fogunk még hallani róla – tette hozzá a talján riporter.

Aki végignézte a párizsi olimpia megnyitóját, láthatta, hogy Nyugat-Európában nincs közerkölcs – mondta tusványosi beszédének elején Orbán Viktor. Nyilván ezt ezelőtt is tudtuk. Csakhogy az ötkarikás játékok megnyitója még rátett egy lapáttal.

Megérkezett az igazi sportcsemege, az olimpia. Ezúttal csupán három évet kellett várni rá, az események miatt pedig most nem is kell felhúzni az órát, hanem csak élvezni a viadalokat és szurkolni. És mint mindig, jósolgatni, kinek hány érme lesz a végén.

Hosszú hetek kínlódása, vergődése után – mármint a fociszerető szurkolók szempontjából – végre pont került az eddigi talán legunalmasabb Európa-bajnokság végére.

Még továbbjuthatunk, ha legyőzzük a skótokat – mondogattuk az első két elvesztett Eb-meccsünk után. És a skótok elleni mérkőzés ideje alatt a magyar szurkolók – legyenek bárhol a világon – egyemberként ültek a képernyők előtt mintegy száz percet.

Könnyű dolga lehet a torna első szakaszában Ronaldónak és társainak – első ránézésre ezt lehet megállapítani az F-csoportról. A világranglistás helyezések alapján ugyanis ez a négyes a leggyengébb 39,25-ös átlaggal.

Az egyik leggyengébb csoportnak tartják a labdarúgó Európa-bajnokság E jelű négyesét, amelyben a nagy favorit Belgium mellett Románia, Szlovákia és Ukrajna szerepel.

Első ránézésre egyszerűnek tűnik: a két nagyágyú, a francia és a holland egymás elleni mérkőzésen dönti el az elsőséget, a harmadik helyért az osztrák és a lengyel válogatott küzd meg a németországi labdarúgó Európa-bajnokság D csoportjában.

A C csoport a világranglistás helyezések alapján a közepes erősségűek közé tartozik, hiszen az angol (4.), a dán (21.), a szerb (33.) és a szlovén (57.) csapat átlaga 26,25. Ezzel éppen a Magyarországot soraiban tudó A csoportot követi.