Az utolsó vacsora kifigurázása a keresztyének megalázása volt – egy valamikor még magát keresztyénnek való ország részéről. Képzeljük el, mi lett volna, ha netán nem Jézust figurázzák ki, hanem Mohamed prófétát. Valószínű, nemcsak a francia főváros állna lángban, hanem az egész ország.
A sok transznemű és ki tudja még mi milyen LMBTQ-aktivista szivárványszínű rongyrázása, a különböző színpadokon táncoló, magukat embereknek mondó személyek vonaglása, a helyenként érthetetlen koreográfia, a sokszor szörnyű és disszonáns zene, a felgyújtott zongora csak fokozta a széphez, normális kultúrához szokott néző hányingerérzetét.
Nem hiányzott persze a bor és mámor görög istene, Dionüszosz sem, a szivárványszínű és rózsaszín színű háttéralakok, az Euróvíziós Dalfesztiválból ismert szakállas nők és a fekete nők…óóó Afrika.
Csak a párduc, oroszlán, gorilla. Márminthogy ezek hiányoztak. De talán következő alkalommal. Az pedig nyilván természetes volt, hogy a Marseilleise-t, a francia nemzeti himnuszt színesbőrű énekelje, mint ahogy az is, hogy a lángot is két fekete francia gyújtsa meg.
A szörnyű esőben különben a sportolókat kivitték a vízre, ahol a megnyitóünnepség töredékét sem láthatták (szerencséjükre), viszont elázhattak és elfáradhattak. A dél-koreaiakat észak-koreaiakként mutatták be (utólag bocsánatot kért Thomas Bach NOB-elnök), az olimpiai lobogót fordítva húzták fel (két karika felül, három alul). Közben a vonatközlekedés megbénult Párizs környékén, mert a gyorsvasút vonalait egy nappal a nyitóünnepség előtt összehangolt támadás érte – éppen a káosz előidézése érdekében.
Ehhez hozzávehetjük azt, hogy Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya ironikusan elmondta: szerencsére a medencében van víz (nem 3 m mély, ahogy az a nemzetközi versenyek szokásos, csak 2 m).
Az olimpiai faluból néha másfél órát kell utazni a helyszínre, máskor a sofőr eltéved és visszaviszi a csapatot a faluba. Az étel van, amikor elfogy, nem elég.
A cselgáncsozóknak különben olyan arénában kellene tatamira lépniük, amely mellett munkálatok folynak, az ablakon keresztül pedig a por beszállt a küzdőtérre. Vízer Mariusnak, a nemzetközi cselgáncsszövetség elnökének is az asztalra kellett csapnia, hogy a szervezők lépjenek az ügyben.
A nyíltvízi úszószámokat a Szajnában szeretnék megrendezni, de már hónapok óta téma Franciaországban, hogy miként, mikor és hova kellene ürüléket beleengedni a mellékfolyókba vagy éppen a Szajna felső folyásán (magyarul belecsinálni), hogy a fekália éppen akkor érjen Párizsba, amikor az úszók versenyeznek.
S jobb, ha a sort nem folytatjuk. Ráadásul még csak az olimpia elején vagyunk.
Ehhez képest mennyivel jobb lett volna, ha az olimpiát Magyarországon rendezik. A kajak-kenu versenyeket a szegedi Maty-éren, a nyíltvízi úszást a Balatonban, a többit a Duna Arénában, az atlétikát az új budapesti létesítményben. S a többi sportágnak is meglettek volna a helyszínei, a rendezés kiváló lett volna. Ahogy több nemzetközi sportszövetség vezetője elismerte az elmúlt évek, évtizedek során, hogy a magyar rendezés a sportesemények során világszínvonalú. És akkor a magyar kultúrát, történelmet, az augusztus 20-i ünnepséget ismerve ne is tegyünk említést arról, milyen lett volna a nyitóceremónia fennköltsége.
De hát volt hosszú évekkel ezelőtt egy Nolimpia, egy Momentum, egy baloldali összezárás (és egy félénk, visszakozást fújó jobboldal) azért, hogy Magyarország ne rendezzen olimpiát. Most pedig nemcsak a 2028-as amerikai rendezésű, de még a 2032-es ausztráliai is „foglalt”.
Úgyhogy ne álmodozzunk azon, hogy a közeljövőben olimpiát rendezhetünk, inkább szurkoljunk sportolóinknak, hogy minél fényesebb érmeket szerezzenek.
Hajrá, magyarok!
Egy jó első félidőt követően csak négy gólt lőttek a másodikban a románok a dánoknak a bukaresti női kézilabda Eurokupa elődöntőjében. A bronzmeccsen így a magyarokkal csapnak össze.
A svédek szerint jelentős károkat okoztak a román szurkolók a Strawberry Arena vendégszektorában a Nemzetek Ligája-mérkőzésen. A történtek miatt rendőrségi feljelentés készül, az eset pedig az UEFA fegyelmi bizottsága elé is kerülhet.
Nem énekelte Románia himnuszát a labdarúgó-válogatott egyik kezdő játékosa a péntek esti Svédország–Románia mérkőzés előtt. A román sajtó utánajárt, mi lehet a háttérben.
Lassan eltűnik a magyar üzletekből a valódi parajdi só: a 2025-ös bányakatasztrófa előtt kitermelt készletek a gyártóknál lényegében elfogytak, és már a kereskedőknél is egyre kevesebb maradt. A kieső mennyiséget részben dési sóval pótolják.
Egy márciusi athéni vacsorán Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok görögországi nagykövete a The Wall Street Journal értesülése szerint a román kormány várható bukására utalva azt mondta: „Bármelyik országgal megtehetjük ezt, amellyel csak akarjuk.”
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
