Pocsék megnyitó után: hajrá, magyarok!

Az utolsó vacsora kifigurázása a keresztyének megalázása volt – egy valamikor még magát keresztyénnek való ország részéről. Képzeljük el, mi lett volna, ha netán nem Jézust figurázzák ki, hanem Mohamed prófétát. Valószínű, nemcsak a francia főváros állna lángban, hanem az egész ország.

A sok transznemű és ki tudja még mi milyen LMBTQ-aktivista szivárványszínű rongyrázása, a különböző színpadokon táncoló, magukat embereknek mondó személyek vonaglása, a helyenként érthetetlen koreográfia, a sokszor szörnyű és disszonáns zene, a felgyújtott zongora csak fokozta a széphez, normális kultúrához szokott néző hányingerérzetét.

Nem hiányzott persze a bor és mámor görög istene, Dionüszosz sem, a szivárványszínű és rózsaszín színű háttéralakok, az Euróvíziós Dalfesztiválból ismert szakállas nők és a fekete nők…óóó Afrika.

Csak a párduc, oroszlán, gorilla. Márminthogy ezek hiányoztak. De talán következő alkalommal. Az pedig nyilván természetes volt, hogy a Marseilleise-t, a francia nemzeti himnuszt színesbőrű énekelje, mint ahogy az is, hogy a lángot is két fekete francia gyújtsa meg.

A szörnyű esőben különben a sportolókat kivitték a vízre, ahol a megnyitóünnepség töredékét sem láthatták (szerencséjükre), viszont elázhattak és elfáradhattak. A dél-koreaiakat észak-koreaiakként mutatták be (utólag bocsánatot kért Thomas Bach NOB-elnök), az olimpiai lobogót fordítva húzták fel (két karika felül, három alul). Közben a vonatközlekedés megbénult Párizs környékén, mert a gyorsvasút vonalait egy nappal a nyitóünnepség előtt összehangolt támadás érte – éppen a káosz előidézése érdekében.

Ehhez hozzávehetjük azt, hogy Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya ironikusan elmondta: szerencsére a medencében van víz (nem 3 m mély, ahogy az a nemzetközi versenyek szokásos, csak 2 m).

Az olimpiai faluból néha másfél órát kell utazni a helyszínre, máskor a sofőr eltéved és visszaviszi a csapatot a faluba. Az étel van, amikor elfogy, nem elég.

A cselgáncsozóknak különben olyan arénában kellene tatamira lépniük, amely mellett munkálatok folynak, az ablakon keresztül pedig a por beszállt a küzdőtérre. Vízer Mariusnak, a nemzetközi cselgáncsszövetség elnökének is az asztalra kellett csapnia, hogy a szervezők lépjenek az ügyben.

A nyíltvízi úszószámokat a Szajnában szeretnék megrendezni, de már hónapok óta téma Franciaországban, hogy miként, mikor és hova kellene ürüléket beleengedni a mellékfolyókba vagy éppen a Szajna felső folyásán (magyarul belecsinálni), hogy a fekália éppen akkor érjen Párizsba, amikor az úszók versenyeznek.

S jobb, ha a sort nem folytatjuk. Ráadásul még csak az olimpia elején vagyunk.

Ehhez képest mennyivel jobb lett volna, ha az olimpiát Magyarországon rendezik. A kajak-kenu versenyeket a szegedi Maty-éren, a nyíltvízi úszást a Balatonban, a többit a Duna Arénában, az atlétikát az új budapesti létesítményben. S a többi sportágnak is meglettek volna a helyszínei, a rendezés kiváló lett volna. Ahogy több nemzetközi sportszövetség vezetője elismerte az elmúlt évek, évtizedek során, hogy a magyar rendezés a sportesemények során világszínvonalú. És akkor a magyar kultúrát, történelmet, az augusztus 20-i ünnepséget ismerve ne is tegyünk említést arról, milyen lett volna a nyitóceremónia fennköltsége.

De hát volt hosszú évekkel ezelőtt egy Nolimpia, egy Momentum, egy baloldali összezárás (és egy félénk, visszakozást fújó jobboldal) azért, hogy Magyarország ne rendezzen olimpiát. Most pedig nemcsak a 2028-as amerikai rendezésű, de még a 2032-es ausztráliai is „foglalt”.

Úgyhogy ne álmodozzunk azon, hogy a közeljövőben olimpiát rendezhetünk, inkább szurkoljunk sportolóinknak, hogy minél fényesebb érmeket szerezzenek.

Hajrá, magyarok!