Az Aranylabda és a durcás Real

Egyrészt azért, mert az ilyen egyéni díjak odaítélése teljesen szubjektív dolog, és ritkán lehet úgy dönteni, hogy az mindenkinek a tetszését elnyerje.

Másrészt azért, mert ezt a díjat nem egyszer valóban úgy ítélték oda, hogy nem a legjobb játékos kapta. Másfél évtizedig csak Messi és Ronaldo kaphatta.

Még akkor is, ha olyan sztárok maradtak le róla, mint például Xavi, Iniesta, Robben, Lewandowski. Akik egy adott idényben sokkal többet tettek le az asztalra (azaz a pályára), mint az említett argentin és portugál szupersztár.

Csak hát nem egy esetben az imázs és valószínűleg a gazdasági érdek döntött, nem a pályán nyújtott teljesítmény.

Idén ismét nagy port kavart az Aranylabda. Hetekkel ezelőtt sok újság és szakember már tudni vélte, hogy a díj fő várományosa, Vinícius kapja. Ezt lehet, még ellenfelei közül sem vitatták sokan, hiszen amit a brazil szélső művelt a Real Madrid színeiben, lenyűgöző volt. A bomba aztán a díjátadás előtt nem sokkal robbant, amikor nyilvánosságra került, hogy a díjat mégsem a dél-amerikai csatár kapja, hanem a Manchester City középpályása, a spanyol Rodri.

– Megvették az arabok a díjat – írták egyesek utalva arra, hogy a szigetországi csapat Öböl-térségi sejkek birtokában van. – Az UEFA és a Real Madrid közötti nézeteltérések következtében esett el a kitüntetéstől Vinícius – gondolták mások. Akik szerint a spanyol fővárosi klub elnökének, Florentino Pereznek egy európai Szuperligát megalakító ötlete miatt orrolnak a királyi gárdára a nemzetközi szervezetnél.

Túl sok madridi játékos került be a legjobbak közé, ezért a szavazatok megoszlottak Carvajal, Bellingham, Vinícius és Kroos között (a legjobbak listáján még a szintén a Real Madridot erősítő Rüdiger és Valverde is szerepelt), nem csoda, hogy Vini Jr. lemaradt az Aranylabdáról – írta a gálát szervező L’Equipe főszerkesztője.

Voltak ugyanakkor olyanok is, akik Vinícius viselkedésének tudták be azt, hogy a brazil szélső csak második helyen végzett a szavazáson.

Bármi is történt, az a tény, hogy a Real Madrid küldöttsége a kiszivárgott információk miatt nem ment el a hétfő esti gálára, rendkívül sportszerűtlen magatartás volt.

Hol a sportszerűség? Hogyan állítanak példaképeket a fiatalok elé úgy, hogy bojkottálják a díjátadást? Ez alapján azt lehetne leszűrni, hogy aki nem nyer, és csak második helyre szorul, az megorrolhat, megharagudhat. És persze a nyertesnek sem gratulál. Sőt. A spanyol klubnak a gáláról való hiányzása miatt Carlo Ancelotti át sem vehette a legjobb edzőnek járó díjat, hiszen a szavazatok alapján őt látták az elmúlt idény legjobb szakemberének. Ami nem mellesleg ismét csak fura döntés. Igaz ugyan, hogy Don Carlo minden idők egyik legjobb edzője, ám olyan csapattal, amelyből 6–7 játékost is jelölnek az Aranylabdára, nem nehéz jó eredményt elérni.

Sokkal nehezebb egy gyengébb képességű játékosokból álló együttessel a csúcsra jutni. Márpedig Xabi Alonso a Leverkusen csapatával ezt tette: megnyerte a klub történetének első bajnoki címét veretlenül, Német Kupát emelt a magasba és az Európa Liga döntőjébe került. Vagy mit mondjunk Luis de la Fuente munkájáról? Az Eb előtt kevesen gondolták, hogy egy nagy sztárok nélküli spanyol válogatott képes lesz megnyerni az Európa-bajnokságot. A Fuente-legénység azonban eredményes és látványos játékkal lepte meg a mezőnyt, s meg sem állt az Eb-címig.

És hogy a nyertesről, Rodriról is ejtsünk néhány szót. Kétségtelen, hogy a spanyol válogatott és a Manchester City nélkülözhetetlen középpályása.

Ám a középpályás játéka messziről sem olyan, mint például a Modricé vagy a de Bruyne-é. Igazán olyan sok gólpasszal és gólokkal sem vétette észre magát annyira, mint Vini. Nem szólva arról, hogy ha a labdarúgás látványosságáról beszélünk, akkor a két játékos között óriási szakadék tátong. Persze nem is lehet összehasonlítani a kettőt ilyen téren, mert a pálya nem ugyanazon a részén játszanak. Ezért lenne érdemes inkább posztok szerint megnevezni a legjobbakat.

Igaz ugyan, hogy Rodri angol bajnokságot és Eb-t nyert, de ha már spanyol játékosról és megnyert címekről beszélünk, akkor Dani Carvajal ugyancsak nyert Eb-t, mellette spanyol bajnokságot, ráadásul Bajnokok Ligáját is, ahol a döntőben gólt is szerzett. Csak hát ő meg hátvéd, azokat pedig ritkán részesítik olyan kitüntetésben, hogy Aranylabdát adjanak át nekik.

Tegyük fel, hogy Vinícius a viselkedése miatt esett el a címtől.

Ez akár jogos is lehetne, s ismerve a brazil temperamentumát, talán a Real-szurkolók sem tiltakoznának, ám akkor joggal tehető fel a kérdés: miért nyerte a legjobb kapusnak járó Jasin-díjat az a dél-amerikai Emiliano Martinez, akit többszöri megbotránkoztató viselkedése miatt még a nemzetközi fórumok is eltiltottak?

Bárhogy is legyen, az ilyen díjak a szurkolók, de a szakemberek körében is mindig indulatokat váltanak ki. Ha például egy liverpooli kapná, akkor a londoniak akadnának ki, illetve fordítva. S a példákat napokig lehetne sorolni. Ezért érdemes ismét Toni Kroost idézni és az ő hozzáállását követni: