Magyar és román olimpiai esélyek: 7 arany, 4 arany?

Ki hány aranyat gyűjt? Sokakat hetek óta ez a kérdés foglalkoztat leginkább. Természetesen az első helyért az Egyesült Államok és Kína verseng majd, a dobogóra pedig igyekszik felférni a brit, valamint a rendező Franciaország is.

A sportmetaadatokkal, automatikus tartalomfelismerő technológiákkal foglalkozó Gracenote a magyaroknak hét, a románoknak négy aranyat jósolt előre. De vajon igaza lehet-e?

Tény, hogy a magyar küldöttség az utóbbi olimpiákhoz képest az egyik legnépesebb csapattal készült (180 fő). Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy Athén után (a görög fővárosba 209 sportoló utazott) Magyarország most ismét két sportág négy csapatával vesz részt: a női és férfi vízilabda-, valamint kézilabda-válogatottal. Ebből persze nem következik, hogy automatikusan több érmet is szerzünk, hiszen valljuk be: a négy csapatból talán egy, ha döntőt tud játszani.

De kik lehetnek számunkra az esélyesek? Ha rendkívül szigorúak akarunk lenni, csupán 3–4 aranyat várhatunk. Ha a hagyományokat, az eddigi eredményeket, az olimpián elért sikereket vesszük figyelembe, akkor 6–8 arany között teljesíthetünk. Ha pedig túlzott optimizmussal tekintünk a párizsi játékokra, akkor akár a tízet is meghaladhatnánk.

Magyarország küldöttsége a 2024-es párizsi olimpián

Magyarországot 180 sportoló képviseli a párizsi olimpián 21 sportágban. Kézilabdában és vízilabdában a hölgyeknek és a férfiaknak is szurkolhatunk. Egy helyen az egész csapat.

Legyünk azonban inkább realisták, s vegyük sorra a sikersportágainkat. Úszásban nehéz bármit is mondani, hiszen a csapatban ezúttal nincs olyan úszó, mint Gyurta Dani vagy Hosszú Katinka, akinek – ahogy Sós Csaba szövetségi kapitány szokott fogalmazni – előre odaadhatjuk az aranyat. 1–2 aranyérmet talán így is elvárhatunk: egyet a Michael Phelps edzőjével, Bob Bowmannal dolgozó Kós Huberttől, egyet pedig a mostanában remeklő hosszútávúszóktól (Rasovszky, Betlehem stb.) vagy optimista esetben egyik vízilabdacsapatunktól. Ha pedig Milák Kristóf régi önmagát nyújtja, nem fogja megérezni az utóbbi másfél évnyi kihagyást, és tudása legjavát nyújtja, akkor akár több aranyra is számíthatunk. A fiatal Jackl Vivienre kár lenne nagy terhet helyezni, ilyen jellegű világversenyen ő még eddig amúgy sem vett részt.

Sokat várhatunk a kajak-kenusainktól: ők az elmúlt évtizedekben sorra szállították az érmeket, köztük 2–3 aranyat. S ezt méltán várja el tőlük nemcsak a szakma, hanem mi, szurkolók is. Még úgy is, hogy nemrég kisebb (vagy inkább nagyobb?) zűr volt a női kajakszakág berkeiben. Varga Ádám és Kopasz Bálint vagy a Csipes Tamarával felálló egységek, netán a Nádas–Tótka páros valós esélyekkel küzdhet az elsőségért.

Kiválóan szerepeltek utóbbi időben vívóink, akik az Európa- és világbajnokságokról, világkupákról rendre érmekkel tértek haza. Szilágyi Árontól szinte senki nem várja el zsinórban a negyedik egyéni aranyérmét (pedig milyen jó lenne!), ám a férfi párbajtőr- és kardcsapat, a női kardcsapat sikeres szereplése (az egyéni indulókkal kiegészülve) remélhetőleg 1–2 aranyérmet kivívnak majd.

És már meg is lenne a hét aranyérem. Csakhogy ez nem matematika, a valóságban mindig másképp alakulnak a dolgok. S mindig születnek magyar szempontból meglepetések is, nem várt jó teljesítmények, előre meg nem jósolt aranyérmek, meglepő eredmények. Mint ahogy nagy csalódások is.

A küzdősportokban feltétlenül: remélhetőleg a tékvandósok, a cselgáncsozók és birkózók közül ketten-hárman felérnek a dobogóra. Hasonlóan optimisták lehetünk sportlövészeinkkel szemben is. Igaz, az utóbbi olimpiákon eddig alulteljesítettek, de most Pekler Zalánnal és Péni Istvánnal talán más lesz a helyzet.

Az olimpiák történetében hagyományosan jól szerepelnek öttusázóink is. Legutóbb Tokióban Kovács Sarolta nyert bronzot (kár, hogy csapat- és váltószámokat nem rendeznek, különben garantált lenne egy-két magyar érem). A magyar öttusa az elmúlt években sajnos a botrányoktól, az egykori klasszisok közötti acsarkodásától sem volt mentes. Ennek ellenére jelenleg Böhm Csaba a regnáló világbajnok, mögötte Szép Balázs végzett második helyen, így francia földön ők képviselik a magyar színeket. A nőknél pedig Gulyás Michelle és az Eb-bajnok Guzi Blanka, saját bevallásuk szerint ők is érmekért utaztak Párizsba.

Nyilván szeretnénk jó eredményeket látni az utóbbi időben kiváló teljesítményt nyújtó világbajnok Érdi Mária és Vadnai Jonatán vitorlázóktól, a felemás korláton szereplő Európa-bajnok Kovács Zsófia tornásznőtől (aki hosszú sérülés után tért vissza az élsportba), a ritmikus tornász Pigniczki Fannitól vagy Vas Blanka kerékpározótól.

Külön helyet foglalnak el a küldöttségben az atléták, ők ugyanis 18 főből álló csapattal utaztak el az ötkarikás játékokra. Ez megsüvegelendő teljesítmény ugyan, de ismerve a színvonalat, sok döntős helyezést nem várhatunk el tőlük. Legjobb teljesítményre a hétpróbás Krizsán Xénia lehet képes, és a korábbi hagyományok miatt titokban bizakodhatunk Halász Bence kalapácsvetőben is. Kár, hogy az utóbbi években a férfi magyar kalapácsvetés nem hozza azokat az eredményeket, amelyet sokan méltán várnak el tőle.

Összesítve az eddigieket: ha optimisták vagyunk, akár hat–nyolc aranyéremnél is többet szerezhetünk, ám ha a realitás talaján maradunk, akkor már ezzel az eredménnyel is büszkék lehetünk.

A cikk elején említett Gracenote a román csapatnak (amely 106 fővel rendelkezik, miután doppingvétség miatt kizárták Florentina Iuşco távol- és hármasugrót) négy aranyat jósol. Ez sokkal több, mint amelyet a románok Rióban (2016-ban) és Tokióban (2021-ben) elértek, ugyanis a legutóbbi két alkalommal 4–4 érmet szereztek – összesen.

Románia küldöttsége a 2024-es párizsi olimpián

Romániát 107 sportoló képviseli a párizsi olimpián 18 sportágban. Egy helyen az egész csapat.

Az arany fő várományosa a nagy úszósztár, David Popovici, aki – ha mind a 100, mind a 200 gyorsot megnyeri –, beállíthatja Pieter van den Hoogenband rekordját, a holland úszó e kiváló eredményt 2000-ben érte el Sydney-ben.

Román érmet várnak a női evezősöktől (aranyat elsősorban a 8+1-es hajótól), a női súlyemelőktől (Loredana Toma és Mihaela Cambei), valamint küzdősportokban, kenuban és tornában.

Érdekes, hogy a nagy vívóhagyományokkal rendelkező román csapatot mindössze egy vívó képviseli (mint ahogy az ökölvívókat is), a kajak-kenusokat hárman alkotják, a tornászválogatott hat tagot számlál, a 12 tagú atlétikacsapatból pedig senki nem éremesélyes.

Nem véletlen, hogy a 30–40 évvel ezelőtt szinte sporthatalomnak nevezhető Románia ma már rendkívül szerény eredményeket ér el.