És egyemberként üvöltöttek, tomboltak, amikor Csoboth Kevin az Európa-bajnokságok történetében (rendes játékidőben) a legkésőbben esett gólt rámolta be Gunn kapujába.
Innen már csak matekezni kell, de nagy esély van arra, hogy több csoportban is úgy alakulnak a dolgok, miszerint a három pont is elég lesz a nyolcaddöntőhöz – állították a szakemberek a stúdióban. És nem csak.
S mindjárt az első este – amikor „jól kellett drukkolni” – remekre sikeredett. Igaz, Zaccagni az utolsó utáni percben lőtte be a horvátoknak az egyenlítő gólt, de máris mindenki „biztonságban érezte magát”. Merthogy már csak egy csoportban kell kidrukkolni a nekünk kedvező eredményeket.
Az ugyanis lehetetlen, hogy az angolok ne győzzenek a szlovének ellen – gondoltuk. De a valóság más volt.
A sporlósan játszó szigetországiaknak elég volt a döntetlen is a szláv csapat ellen a csoportelsőséghez, és egy újabb kiábrándítóan unalmas mérkőzésen gól nélküli döntetlen született.
Nem baj, mondogattuk magunkban, elképzelhetetlen, hogy a grúzokat a portugálok ne győzzék le – még tartalékosan is. Ám aki követte a mérkőzést – és ki ne tette volna az utolsó szalmaszálba kapaszkodva? –, az azt is látta, hogy a luzitán cserék sem ölték meg magukat a pályán.
Úgy éreztük, mintha kimondottan „ellenünk” játszanának.
Nagy lett a szomorúság és a bosszúság. De ugyan miért? Nekünk nem az angol és a portugál győzelem kellett volna a továbbjutáshoz. Hanem a magyar győzelem. És a jó játék. Az pedig – valljuk be – hiányzott a csapatból.
A valóságot a németek elleni meccs után fejtette ki Szoboszlai Dominik, aki azt nyilatkozta, hogy túl nagy elvárást fogalmaztak meg magukkal szemben. S ez igaz is. Éppen ő volt az, aki az Eb-re való kijutást követően a Puskás Aréna szurkolóihoz felszaladva kijelentette: együtt valami nagyon szépet fogunk elérni Németországban. S többen már az elődöntők magasságába repültek gondolatban.
A valóság azonban teljesen más. A sokat emlegetett 14 meccses veretlenségi sorozat egyrészt a szerencsének (lásd például a bolgárok ellen a 97. percben esett öngól, amellyel egyenlítettünk) köszönhető, másrészt annak, hogy topcsapatokkal nem játszottunk.
A valósághoz tartozik az is, hogy az írek elleni barátságos mérkőzés óta a fiúkból eltűnt a tűz – és ezt nem elsősorban a vereség miatt írom. Mert az izraeliek ellen berúgott harmadik gól után sem futballozott szinte semmit a magyar válogatott. Persze tudom, „csak” barátságos mérkőzés volt. De aki látta a portugál–horvát barátságos mérkőzést (1–2), ahol az idős horvát játékosok a 90. perc tájékán is kitették a lelküket egy győzelem érdekében, az igencsak elgondolkodhatott.
A valósághoz tartozik az is, hogy bár Marco Rossi szövetségi kapitány többször is kijelentette, csak olyan játékosokra számít, akik klubcsapatukban rendszeresen játszanak, az Eb-n mégis több olyant küldött fel a kezdő tizenegybe, aki bajnokságban ritkán lépett a gyepre. Lehet ugyan, hogy már vannak topligákba igazolt labdarúgóink, de a mezőnyjátékosok közül Nego sérült volt, Szalai Attila a kispadot koptatta, Szoboszlai kikerült a Liverpool kezdőjéből, Schafer pedig hosszú időn keresztül sérült volt.
A „top” játékosaink közül csupán Sallai és Kerkez volt százszázalékos állapotban.
És a valósághoz tartozik az is, hogy ha magunkba nézünk, bármily fájdalmas is, de be kell vallani: nem érdemeltük meg a továbbjutást. Ha megnézzük, hogy a szlovének hogyan szántották fel a pályát mindhárom alkalommal, hogy a grúzok milyen masszívan védekeztek, s mily ötletesen vezették ellentámadásaikat, a szlovákok és az utóbbi időben lesajnált románok milyen lelkesen játszottak, akkor azt is látnunk kell, hogy a magyar továbbjutás nem csak a sokat emlegetett első félidőben mutatott (svájciak elleni) játék miatt úszott el. Hanem az egész Eb-mutatott hozzáállás miatt.
A valóság ezen az Európa-bajnokságon szembe jött velünk.
Tudunk topcsapatok ellen néha jó eredményt elérni, közepes erősségű csapatokat legyőzni, szervezetten játszani. De annak is tudatában kell lennünk, hogy Marco Rossi a rendelkezésére álló anyagból az utóbbi időben a maximálisnál is többet hozott ki a csapatból. Ez pedig sokunkat mámorba szédített, a játékosokat is elbizakodottá tette, és álmokat kezdtünk kergetni. Márpedig ezekből eredményeket nem lehet elérni – csak még több munkával, alázattal, szerénységgel és akarattal.
Hajrá, magyarok!
Hétfőn késő este játssza első élvonalbeli mérkőzését az FK Csíkszereda, 21.30-kor a városi stadionban a Bukaresti Dinamo lesz az ellenfél. Kövesse velünk közösen a történelmi találkozó felvezetését.
Döntetlennel zárta története első élvonalbeli mérkőzését az FK Csíkszereda. Hazai pályán hamar kétgólos előnyre tett szert, végül azonban szenvednie kellett az egy pontért a Bukaresti Dinamo ellen.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.
Kizárólag román nyelvűre cserélték két Temes megyei település, Magyarszentmárton és Szerbszentmárton eddig kétnyelvű helységnévtábláját.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!