Kroos, a tűpontos passzok királya

A német kiválóság – bevallása szerint – mindig is a csúcson akarta abbahagyni a futballozást. Úgy érezte, ez az idő idén nyáron jött el. Pedig még csak 34 éves, és láthatjuk, hogy Messi, Ronaldo vagy az éppen 39 éves Modric még mindig rúgja a bőrt, nem is akármilyen szinten.

Bevallom, a német labdarúgás és a német focisták mindig is távol álltak tőlem, valahogy soha nem tetszett a stílusuk. Persze egy Rummenigge, Völler, Klinsmann, Möller vagy a számomra mindig úriembernek kinéző Karl Heinz Riedle kivételek voltak. Játékukat mindig örömmel néztem, mint ahogy a Toni Kroosét is. Emlékszem, amikor tíz évvel ezelőtt a Bayern Münchentől megvette a Real Madrid, nem értettem, hogy a spanyol óriásnak miért van szüksége arra a fiatal német játékosra.

Idővel aztán nagyon is megértettem.

Hamar kulcsjátékos lett, első évében a csapattal klubvilágbajnokságot nyert, második évben már Bajnokok Ligáját (amelyet aztán később sokszor megismételt). Az évek alatt annyira beépült a középpályára, hogy ha a pályán volt, ritkán lehetett észrevenni (nyilván ebben közrejátszott a többi sztár, mint Bale, Benzema, Ronaldo), de ha hiányzott, a játék nagyon megsínylette távolmaradását.

És ez mit sem változott az elmúlt jó néhány évben. Sőt mintha az évek múlásával egyre jobb lett volna.

Legalábbis a statisztika ezt támasztja alá. Középpályásként passzpontossága az elmúlt néhány évben egyszerűen lenyűgöző volt, évente átlagban 93–96 százalék között mozgott. S aki látta őt játszani, az tudja, hogy ebben a kimagaslóan nagy számban nemcsak 2–3 méteres alibipasszok voltak, hanem 40–50 méteres tűpontos átadások is. És akkor nem beszéltünk labdaszerzéseiről, csavart lövéseiről, hajszálpontos beadásairól, szögleteiről, kulcspasszairól és még lehetne sorolni. Mint ahogy egyéni címeit vagy a klubcsapataival elért eredményeit is. Hadd tegyük hozzá, a német válogatottal is világbajnok, valamint Európa-bajnoki bronzérmes lett.

Pechjére olyan sztárokkal játszott egyidőben, mint Ronaldo és Messi, ezért nem férkőzött soha az Aranylabda közelébe (neve most is szerepel a harminc jelölt között).

Igaz, soha nem is szerette az egyéni címeket.

„Teljesen feleslegesek, mert a labdarúgásban a csapat és a társak nélkül úgysem viszed semmire. Ha tizenegy Toni Kroosod van, sohasem nyersz semmit, egyre viszont szükséged lehet a sikerhez” – nyilatkozta a héten.

Toni Kroos nemcsak játékosként, hanem a pályán kívül is nagy tiszteletnek örvend. Ritkán beszélt, de mindig fontos kérdésekben nyilatkozott. Többször is nemtetszésének adott hangot a szaúdi futball fejlesztésével kapcsolatban, nyíltan kritizált focistákat, akik a közel-keleti országba igazoltak. Ellenezte a Nemzetek Ligájának megalapítását mondván, hogy arra „senkinek nincs szüksége”. Ugyanakkor üdvözölte az – azóta elvetett – európai Szuperliga létrehozásának ötletét (az újabb, második verziót, nem az elsőt), kijelentve, a nemzetközi futballban negatív folyamatok zajlanak.

Legmekhökkentőbb, de ugyanakkor figyelemfelkeltő nyilatkozatára pedig éppen idén nyáron került sor, amikor bejelentette,

visszavonulása után nem kíván Németországban élni, mert az nem biztonságos.

A migráció jelen van az országban, sok folyamat nincs kontroll alatt, a lányait pedig este már nem tudná nyugodt szívvel kiengedni a nagyvárosokban. „Ezért inkább Spanyolországban fogunk élni, amely biztonságosabb” – mondta a német focista, aki augusztustól már Madridban él.

A spanyol fővárosban fociakadémiát hozott létre, kérdésre válaszolva pedig a héten elmondta, lehet, hogy évek múlva azt gondolja majd, túl korán hagyta abba, de most jól érzi magát, életében először volt nyaralni. „Miután a gyerekeket elviszem iskolába, hazavezetek, és nem edzésre kell rohannom. Sokkal nyugodtabb az életem” – vallotta be a világbajnok középpályás, akinek játékát valószínűleg nemcsak a Real Madrid vagy a német válogatott szurkolói, hanem minden focirajongó hiányolni fogja.

Köszönjük az élményt, Toni!