Somogyi Botond

Szerdán nemhogy magyar éremnek nem örvendhettünk, de a lányom találóan jegyezte meg: elképesztő, hogy vizes világbajnokságon vagyunk, eltelt már öt nap, és a magyar himnuszt csak egyszer, a románt bezzeg kétszer kellett meghallgatnunk.

Az idei 19. vizes világbajnokságnak Magyarországon több város, több helyszín ad otthont. Az úszóversenyeket a híres Duna Arénában rendezik, itt tartják a műugró számokat is. Ezt a létesítményt rekordidő alatt építették fel a 2017-es budapesti vb-re. 

A keddi beszámolómat azzal fejeztem be, hogy a Népfürdő utcában sikerült nagy rohanás után felugrani a buszra, amely percek múlva már a Margitszigeten poroszkált. Hamarosan leszálltam a Hajós Alfréd Uszoda környékén.

Ha kedd, akkor... Belgium – szokták mondani az idősek. Az úszó vb-n azonban a kedd másképp alakult. Igazi magyar nap lett. A délelőtt még csendes mederben csordogált, a Duna Aréna pedig ismét foghíjas arcát mutatta.

Hétfő reggel hétköznapra ébredt Budapest. Ez persze azonnal meglátszott, hiszen a tömegközlekedési eszközök pillanatok alatt megteltek. Míg szombat-vasárnap kényelmesen lehetett utazni, addig hétfő reggel már zsúfolódni kellett. 

A vizes vb második napjának reggele meglehetősen nyugodtan telt, az aréna lelátói igencsak foghíjasak voltak, s néha a medencében az úszósávok is. Hiszen egy-két versenyző különböző okokból visszalépett.

A költséghatékonyság jegyében rendezik meg a 19. vizes világbajnokságot Budapesten. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az óriástoronyugrás elmarad a programból, hanem például abban is, hogy csupán egy szurkolói zónát alakítottak ki a Margit-szigeten.

Kedd este felrobbant az internet. Bárhova kattintottam, nem a sör és a bor folyt, hanem a piros-fehér-zöld zászló lobogott, a 0–4 jött velem szembe és a halálcsoportot vezető Magyarország neve a táblázat első helyén.

Több mint két hete véget ért már a román labdarúgó-bajnokság, az azóta eltelt időszakban lejátszották a kupadöntőt és az osztályozókat is. Így teljes kép tárul elénk arról, kik estek ki, kik jutottak fel, mely klubok indulnak a nemzetközi kupákban.

Szakállas, kissé kócos hajú, amely egy-egy megiramodásnál repdes a levegőben. Alacsony termetű, de szélső hátvédként felszántja a pályát. Kissé barnabőrű, de mint mindegyik brazil, rendkívül technikás. És kissé szeleburdi – de mi így szeretjük. 

Hát ez nem lehet igaz! – csapkodtam négy évvel ezelőtt a fotelt, miután a pjongcsangi olimpia rövid pályás gyorskorcsolya egyéni futamainak végén Liu Shaoangot mindhárom alkalommal kizárták. A nagy alakítás most jött el számára, a pekingi olimpián.

Első nap az olimpián, első magyar érem. Mintha nem is téli ötkarikás játékok lennének, hanem nyáriak, ahol bizony „megszokhattuk”, hogy a magyar sportolók néha elkényeztetnek minket.

Az elvárások és korábbi fogadkozások ellenére a magyar férfi kézilabda-válogatott óriási meglepetésre nem jutott tovább csoportjából. Vajon kell-e meneszteni a szakmai stábot? És egyáltalán hol áll jelenleg a magyar kézilabda?

Majd a fiúk megmutatják, hogyan kell játszani, erősebb ellenfél ellen is, kiélezett, nehéz helyzetekben, teherrel a vállukon. Mert már megmutatták az elmúlt időszakban – nyugtattuk magunkat decemberben az ismét balul sikerült női kézilabda-vébé után.

Ne idegeskedj, ne húzd fel magad – így ültem le tegnap este meccset nézni. Tekintve, hogy női kézilabdamérkőzésről van szó, amelyen a magyar válogatott játszik, nem is csoda.

Európában már javában dübörögnek a bajnoki mérkőzések, én azonban még mindig a magyar válogatott felemás teljesítményén tűnődök. 

Ha csupán a Konferencia Ligába kerülnénk, kudarc lenne számomra – nyilatkozta még júniusban, a CFR kispadjára való kinevezését követően Marius Șumudică. Nos, a kudarc bekövetkezett, s a román szakember már nincs is a kolozsvári klub kötelékében.