C csoport: angolszászok a szlávok ellen

A négyes részben kiegyenlített is, amennyiben a csúcsfavoritnak számító brit csapattól eltekintünk. A fogadóirodáknál az összes csoportot figyelembe véve épp az angoloknak van a legnagyobb esélyük arra, hogy biztos elsők legyenek. És az erőviszonyokat figyelembe véve ez nem is kérdés, hiszen a két szláv együttes gyengébb játékerőt képvisel, mint az angol vagy a másik angolszász csapat.

Az angol együttest a legutóbbi Eb-n is favoritnak kiáltották ki (ráadásul hazai pályán játszott), nem is keltett csalódást, ugyanis a döntőig meg sem állt, ott is büntetőrúgásokkal maradt alul. Most Southgate csapatát a bukmékerek szintén első helyre várják, ezért nem kérdés, hogy a csoportból is maximális pontszámmal szeretnének továbbjutni. Rendkívül meggyőző meneteléssel nyerték selejtezőcsoportjukat is, nyolc mérkőzésen 22 gólt lőve mindössze négyet kaptak, az olaszokat oda-vissza verték, 22 pontjukkal pedig toronymagasan lettek elsők a taljánok, ukránok, Észak-Makedónia és Málta mögött.

A keret brutálisan erős, az angol bajnokságból minden posztra több kiváló játékos nevezhető.

Talán kapus terén szenvednek leginkább, ám ha a középpálya és védelem jól végzi a dolgát, egy átlaghálóőrnek is sokkal könnyebb a dolga.

Gareth Southgate szövetségi kapitánynak a bőség zavarával kellett megküzdenie, hiszen olyan játékosokat is otthon hagyott, mint Jadon Sancho, Dyer, Rashford, Henderson, Sterling, Chilwell, és a sornak még nincs vége. Ettől a keret még hemzseg a sztárokban, mint Bellingham (Real Madrid), Kane (Bayern München), Foden, Walker és Grealish (Manchester City), Curtis Jones és Trent-Alexander Arnold (Liverpool), Shaw és Maguire (Manchester United) vagy éppen Declan Rice (Arsenal).

A kapitánynak tehát könnyű dolga van: jobbnál jobb játékosokból állíthatja össze a kezdő tizenegyet.

Amely valószínűleg nemcsak a szerbek és szlovének, de még a dánok ellen sem fog igazán megizzadni. Bár az is kérdés, hogy az angol bajnokságban, valamint a nemzetközi kupákban kifacsart játékosok mennyire pihenik ki magukat a június-júliusi időszakra. És ez nyilván érvényes az összes olyan többi ország válogatottjában szereplő játékosra, aki topcsatában az utolsó napokig is versenyben volt a trófeákért.

A válogatott Eb-mérlege a mindenkori angol elvárásokhoz képest talán nem olyan gazdag,

hiszen a szigetországiak a 16 tornából öt alkalommal nem jutottak ki a kontinenstornára. 1968-ban és 1996-ban hazai pályán bronzérmet, legutóbb ismét csak hazai pályán ezüstérmet szereztek, ezen kívül többször búcsúztak a csoportkörben, máskor az egyenes kiesés szakasz elején estek ki. Ez utóbbi két forgatókönyv valószínűleg most nem fog megismétlődni.

A csoporttal kapcsolatban mindenki az angolokról áradozik, de szerintem a dánokat sem kell leírni. A skandináv csapatot nem alkotják ugyan hangzatos nevek, de Eriksen és társai legutóbb is bebizonyították, érdemes számolni velük. Ha már csak abból indulunk ki, hogy három évvel ezelőtt az elődöntőig meneteltek, érdemes több időt szánni rájuk ezúttal is.

Dánia az egyik selejtezőcsoport győzteseként jutott ki az Eb-re úgy, hogy a hatosban 22 ponttal végzett az első helyen az ugyancsak 22 pontot gyűjtő, és az Eb-n vele egy csoportba kerülő szlovénekkel (Finnország, Kazahsztán, Észak-Írország és San Marino előtt).

A dán keretet szinte utolsónak hirdették ki Európában. Kasper Hojlund szövetségi kapitány együttesébe egyetlen hazai bajnokságban szereplő játékos került be.

De ez nem csoda, hiszen a légiósok közül sokan Európa jó csapatainak meghatározó futballistái.

A dán kispadon ülő szakembernek tehát igencsak volt honnan válogatnia, ha együttesét csak légiósok alkotják. A névsorban szerepel többek között a Barcelonát erősítő Christensen, a Milan hátvédje, Kjaer, a Manchester Unitedben játszó Eriksen és Höjlund, a Tottenham középpályása, Höjbjerg. Közben olyan nevek maradtak ki, mint a Laziót erősítő Isaksen, a Napoli középpályása, Lindström vagy a Celticben remek idényt futó O'Riley.

Aggódni azonban nem kell, mert az angol, német és belga bajnokságból Hojlund mester olyan játékosokat hívott meg akeretbe, akinek nevei ismerősen csengenek a szurkolók szemében is. Elég, ha a volt dán csodakapus, Peter Schmeichel fiára, az Anderlechtben védő Kasper Schmeichelre gondolunk, de említhetjük akár a Lipcsében futballozó Poulsent vagy az ugyancsak az Anderlecht csapatát erősítő Thomas Delaney-t is.

A keret erős, a csapategység adott, a mentalitás ismert, a legutóbbi Eb-bronz pedig még ott él minden skandináv játékos emlékezetében, ezért az északi együttest idén sem lesz könnyű kétvállra fektetni.

Valószínű, hogy az angolszász együttesek a szláv páros előtt végeznek.

Angliával elletétben a dánok, ráadásul kicsi ország lévén, egyáltalán nem állnak rosszul az Eb-ken mutatott eddigi teljesítményükkel. Hét alkalommal ugyan nem jutottak ki, ám 1964-ben negyedikek lettek, kétszer bronzérmet nyertek (1984, 2021), s

1992-ben ki ne emlékezne a történetre: a jugoszlávok kizárását követően a tengerparti nyaralásból visszahívott játékosok végigverték Európát és aranyérmet nyertek.

A szerbek a magyarok mögött a második helyről jutottak ki az Eb-re (Montenegro, Litvánia és Bulgária előtt), és olyan négyesbe kerültek, ahonnan továbbjuthatnak. De ahonnan simán ki is eshetnek, ugyanis az erőviszonyok az angolok mögött viszonylag kiegyensúlyozottak. Az elmúlt két vb-re a szerb csapat vérmes reményekkel érkezett, ám gyenge eredményt ért el (2018-ban 23., 2022-ben 29. hely),

Eb-n pedig bármily hihetetlen, Szerbia néven eddig egyszer sem vett részt.

A csapat többnyire kimondottan tehetséges, jó együttesekben szereplő játékosokból áll, de valahogy a kémia sohasem működik közöttük, a csapatjáték hiányzik, a sztárallűrök pedig sok esetben rontanak az egységen és az eredményességen. Kérdés, mi történik ezúttal.

Dragan Sztojkovics együttesét most is számos, kiváló csapatban szereplő játékos alkotja.

Ezek közé tartozik a Chelsea hálóőre, Petrovics, a Fiorentinával Konferencialiga döntőt játszó Milenkovics, a Sevillát erősítő Gudelj, a Juventusnál pallérozódó Kosztics és Vlahovics, a Milan kötelékeibe tartozó Jovics, de említhetjük Lukicsot a Fulhamtól vagy éppen a gólvágó Mitrovicsot, aki Ronaldo mögött a góllövőlistán második lett az arab bajnokságban. És a sort akár folytatni is lehet.

Tény, hogy a szerb keretet nem tehetségtelen labdarúgók alkotják, viszont

teljesítményüket nagy mértékben befolyásolja a korábban említett csapategység

– s nem mellesleg az ellenfelek is. Az angolok ellen kevés eséllyel szállnak harcba, egy jól játszó dán csapaton is nehezen tudnák átverekedni magukat, pontszerzésre esélyük inkább a szomszédos szláv testvéreik ellen lehet.

A csoport sötét lova egyértelműen a szlovén válogatott, amely a „dán csoportból” érkezett az Eb-re úgy, hogy tíz mérkőzéséből hetet megnyert, és magabiztos játékkal vívta ki jogát a kontinenstornán való részvételre.

A keretet az átlagszurkoló szemével nézve szinte ismeretlen játékosok alkotják.

Legnagyobb név természetesen az Atletico Madrid kapusa, Jan Oblak, aki az elmúlt évtized egyik legjobb kapuvédője. A játékosok között megtaláljuk a nagy öreg gólvágó Ilicicet, aki 36 évével idén már a hazai Maribor együttesében rúgja a bőrt. Érdemes megemlíteni még a Lipcse támadóját, Seskót.

A keret többi tagját az ismeretlen nevű szövetségi kapitány (Matjaz Kek) a hazai bajnokság mellett az osztrák, lengyel, görög, szlovák, svájci, görög, török vagy olasz másodosztályban levő együttesekből verbuválta.

Ha e csoportban a szlovén válogatott egy-két pontnál többet szerezne, az már a bravúr kategóriába tartozna.

Amíg a szerbek egyszer sem, addig a szlovének egy Eb-re jutottak ki eddig. A 2000-ben Hollandiában és Belgiumban rendezett kontinenstornára pótselejtező megvívását követően kerültek ki, a csoportból viszont nem jutottak tovább, a 16 csapatból a 13. helyen végeztek.