Sallai Roland: csillogni a félhold mellett?

Marco Rossi szövetségi kapitány akkor saját elveivel ment szembe, hiszen korábban többször is kijelentette: csak az lehet a kezdő tizenegyben, aki klubjában is játszik. Nyilván ennek a döntésnek is megvan az alapja. Egyrészt az, hogy Rossi egyes játékosokba „szinte szerelmes”, s állandóan játszatja őket (lásd Nagy Ádám),

másrészt el kell ismerni, hogy nincs nagy merítési lehetőség.

A talján mester joggal gondolhatta azt, hogy Szoboszlai a tavalyi szezon második felében ugyan keveset játszott a Liverpoolban, de tehetségénél fogva még mindig nagyobb segítséget jelenthet a csapat számára, mint Gazdag Dániel, Kleinheisler László vagy éppen Kata Mihály.

Különös eset volt Szalai Attila. Ő a török elsőosztályból igazolt a Bundesligába, ám német klubjában szinte alig játszott, többnyire a kispadon foglalt helyet. A válogatottba mégis bekerült, sőt, kezdőként a pályára is lépett. Meg is látszott a játékán sajnos. Őt is talán ugyanazzal a szándékkal küldhették a pályára: hátha a Bundesliga kispadjáról többet tud a játékhoz tenni, mint egy olasz másodosztályban légióskodó hátvéd. Most őszre már ki is került a keretből.

De mi vezetett ide? Az, hogy Szalai és menedzsmentje egy kétéves ciprusi időszak után rendkívül jó döntést hozott, amikor a Fenerbahce együttesét választotta, utána viszont pocsékul döntött. Szalai a török élvonal egyik sztárcsapatánál két évet húzott le, 84 meccsen szerepelt, hat gólt szerzett, és a fővárosi klub meghatározó játékosa volt – hátvédként. Utána viszont nagyot akart a szarka, és nem bírta a farka. Mert Szalainak túl nagy volt az ugrás. A német elsőosztályt már nem bírta, az edzője sem bízott benne, a Hoffenheimban csupán négy alkalommal lépett pályára.

Így felfele ívelő pályája hirtelen megállt, a játékos hullámvölgybe került.

Szalainak és menedzsmentjének talán jobban fel kellett volna mérnie a lehetőségeket, a játékos képességét, a török és a német bajnokság színvonala közti különbséget.

Az egyik magyar válogatott legutóbbi átigazolásánál újból felmerült bennem a kérdés.

Vajon Sallai Roland jól döntött?

A magyar támadó ugyanis éppen fordítva, a Bundesligából igazolt a török élvonalba. Ezúttal persze nem az a gond, amely Szalai esetében volt, hogy egy gyengébb bajnokságot vált fel egy erősebbel. Hanem más.

Egyrészt nem értem, hogy a német elsőosztályban bizonyított játékos, aki – ha nem volt sérült – klubjának meghatározó támadója volt, miért lép vissza egyet. Persze tudom, a Galatasaray nagynevű csapat, múltban szerzett számos trófeáját (akár nemzetközi szinten is) nem kell bemutatni. De hát mégiscsak török bajnokság. Amely visszaesőben van ráadásul, hiszen a korábbi években a török bajnok automatikus részvevője volt a Bajnokok Ligája főtáblájának, idén már a török csapatok selejtezőre kényszerültek, s ki is estek.

Másrészt azt végképp nem értem, hogy Sallai miért megy egy olyan csapathoz (utolsó pillanatban írt alá), ahol számos nagynevű támadó rúgja a bőrt. Csapattársa lesz ugyanis Victor Osimhen, Michy Batshuayi, Hakim Ziyech, Mauro Icardi és Dries Mertens is. Nyilván nem mindegyik játszik a Sallai posztján, neki állítólag a csapatba kerülésért a jobb szélső Bars Alper Yilmazzal kell megküzdenie. Csakhogy ott van az előbb felsorolt többi támadó is, akik közül Ziyech és Mertens is Sallai posztján van. Ráadásul csatárként is nehezen érvényesülhetne, hiszen Icardi, Osimhen és Batshuayi sokkal nagyobb név, az első kettő pedig nála klasszisokkal jobb csatár is.

Szóval számomra Sallai Rolandnak a Galatához való szerződése számos kérdést vet fel, és félek, nehogy Szalai sorsára jusson.

Nem azért, mert a török bajnokságban nem állná meg a helyét, hanem azért, mert a török sztárcsapat hemzseg a támadóktól. Sallai Roland nemcsak az Eb-n, hanem a most ősszel lejátszott Nemzetek Ligája mérkőzésein is a magyar csapat egyik, ha nem a legjobb játékosa volt. Kár lenne, ha egy elszúrt szerződéssel ennek vége szakadna. Csupán remélhetjük, Roli és tanácsadói nálunk jobban tudják, hogy mit miért tesznek, és a magyar válogatott a félholdasoknál tovább fog csillogni.