Hamarosan kezdődik a 29. férfi kézilabda-világbajnokság, amelyet Dánia, Norvégia és Horvátország közösen rendez. A magyarok viszonylag könnyű ágra kerültek, a horvátországi Varasdra sok szurkoló kíséri el a csapatot. Remélhetőleg jó eredmény születik.
Több mint tíz év után szerzett újra érmet világversenyen a magyar női kézilabda-válogatott. A „szokásos” skandináv döntőt, majd norvég győzelmet hozó Európa-bajnokságon a magyar lányok Vlagyimir Golovin vezetésével a dobogó harmadik fokára állhattak fel.
A kedd esti franciák elleni mérkőzéstől függetlenül a magyar női kézilabda-válogatott bejutott az Európa-bajnokság elődöntőjébe. A debreceni csarnok ismét kitett magáért, Golovin mester munkája pedig úgy tűnik, beérett. Vajon hol állnak meg Klujberék?
Csütörtökön kezdődik a részben magyar rendezésű női kézilabda Európa-bajnokság. A november 28. és december 15. között sorra kerülő kontinenstornára a románok meggyengült kerettel érkeztek, a magyarok vérmes reményekkel készültek. De ki örül majd a végén?
„A kopasz kóklernek mennie kell.” „Elmúlt felette az idő.” „Jó lenne már egy frissítés, mert kezdi tönkre tenni azt, amit felépített.” Mondogatják erre-arra a kommentelők, szurkolók. Nyilván a magyar válogatott szövetségi kapitányára, Marco Rossi célozva.
A párizsi Théâtre du Châtelet-ben október 28-án este ünnepélyes keretek között adták át az Aranylabdát, mellette pedig sok más egyéni díjat is. S ahogy korábban már nem egyszer történt, a díjátadás most sem zajlott nyugodt légkörben.
A sport már nem az, ami volt. Minden elanyagiasodott – szoktuk mondani a jól ismert közhelyeket. Sajnos nem véletlenül. A pénz sok helyen már a sportot, sportszerűséget is felülírja. Ám nem mindenki gondolkodik így. Losonczi Dávid olimpikon biztosan nem.
Szezon végén térhet vissza. Egész idényre kidőlt. Csak jövőre számíthatnak rá. Egyre többet halljuk a hasonló híreket a futball világából. A sérülés benne van a pakliban, hiszen ez is a sporttal együtt jár. Csakhogy az utóbbi időben egyre több van belőle.
Ha teniszező lennék, nem vonultam volna még vissza. Ott te választod meg, ki van a csapatodban, kivel alszol a meccs előtt. A csapatsportokban ez elképzelhetetlen. A szervám nem volt jó, így más sport után kellett néznem – viccelődött nemrég Toni Kroos.
A magyar válogatott a németországi Európa-bajnokságon nem játszott jól, amelynek számos oka volt. Az egyik az, hogy a pályára küldött játékosok közül többen saját klubjukban kevés lehetőséget kaptak, vagyis „nem volt meccs a lábukban”.
Szoboszlai Dominik és más játékosok is sokkal jobb formában vannak most, mint az Eb-n – hangzott el a német–magyar mérkőzés előtt. Sajnos éppen Marco Rossi szájából. Bár ne hangzott volna.
Ha optimisták vagyunk, hat–nyolc aranynál is többet szerezhetünk, ha a realitás talaján maradunk, akkor egy ilyen eredménnyel is büszkék lehetünk majd – írtuk az olimpia előtt a magyar küldöttség ötkarikás eredményeit latolgatva. És nem tévedtünk.
Én csak azért jöttem ki erre a futamra, hogy lássam őt – mondta nekem a 2017-es budapesti vizesvébén az egyik olasz sportújságíró, aki az akkor 17 éves Milákot akarta látni. – Meglátod, sokat fogunk még hallani róla – tette hozzá a talján riporter.
Hullnak olimpikonjaink, mint az őszi legyek Párizsban. Szinte egyetlen sportág sincs, amelyben örömünk lenne. Sajnos a magyar szurkolók nem erre számítottak. Mint ahogy valószínűleg a sportági vezetők sem.
Aki végignézte a párizsi olimpia megnyitóját, láthatta, hogy Nyugat-Európában nincs közerkölcs – mondta tusványosi beszédének elején Orbán Viktor. Nyilván ezt ezelőtt is tudtuk. Csakhogy az ötkarikás játékok megnyitója még rátett egy lapáttal.
Megérkezett az igazi sportcsemege, az olimpia. Ezúttal csupán három évet kellett várni rá, az események miatt pedig most nem is kell felhúzni az órát, hanem csak élvezni a viadalokat és szurkolni. És mint mindig, jósolgatni, kinek hány érme lesz a végén.
Hosszú hetek kínlódása, vergődése után – mármint a fociszerető szurkolók szempontjából – végre pont került az eddigi talán legunalmasabb Európa-bajnokság végére.
Még továbbjuthatunk, ha legyőzzük a skótokat – mondogattuk az első két elvesztett Eb-meccsünk után. És a skótok elleni mérkőzés ideje alatt a magyar szurkolók – legyenek bárhol a világon – egyemberként ültek a képernyők előtt mintegy száz percet.