Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a kolozsvári vasutasklub az idei szezonban mutatott teljesítménye kapcsán. A szurkolók úgy érzik, hol fent, hol lent vannak. E hullámvasút a rájátszásban pedig még nagyobb ingadozásokkal bódította el a drukkereket.

A cím nem Dumas A három testőr című regényének a folytatására utal, hanem arra, hogy 2004 után ismét mindkét kézilabdacsapatunk kint lesz az olimpián.

– Remélem, hamar befejeződik az előadás, mert nemsokára kezdődnek a vb-meccsek, s szeretném megnézni őket – mondtam nemrég egy konferencián kissé viccesen, félig komolyan a mögöttem ülő ismerősömnek, akiről tudtam, hogy ő maga is szereti a labdarúgást.

Mindazok, akik nem igazán járatosak a futball világában, ám a katari világbajnokság nyitómeccsét végignézték, meglepődve hallhatták, hogy a következő vb-t immár nem 32 csapattal, hanem bővített, 48-as mezőnnyel rendezik meg.

A magyar válogatott évtizedeken keresztül annyira hozzászoktatott a gyenge eredményekhez, hogy az elmúlt években sokszor éreztük, egy-két jó eredmény után következik a pofára esés.

Az egyik élménybeszámolómban arról írtam, hogy a szurkolói zászlókat árusítók közül valaki azt mondta, jó lenne, ha a pólós hölgyeket ugyanúgy buzdítanák a nézők, mint a férfiakat. Péntek este az illető óhaja mintha meghallgatásra talált volna.

Szerdán nemhogy magyar éremnek nem örvendhettünk, de a lányom találóan jegyezte meg: elképesztő, hogy vizes világbajnokságon vagyunk, eltelt már öt nap, és a magyar himnuszt csak egyszer, a románt bezzeg kétszer kellett meghallgatnunk.

Az idei 19. vizes világbajnokságnak Magyarországon több város, több helyszín ad otthont. Az úszóversenyeket a híres Duna Arénában rendezik, itt tartják a műugró számokat is. Ezt a létesítményt rekordidő alatt építették fel a 2017-es budapesti vb-re. 

A keddi beszámolómat azzal fejeztem be, hogy a Népfürdő utcában sikerült nagy rohanás után felugrani a buszra, amely percek múlva már a Margitszigeten poroszkált. Hamarosan leszálltam a Hajós Alfréd Uszoda környékén.

Ha kedd, akkor... Belgium – szokták mondani az idősek. Az úszó vb-n azonban a kedd másképp alakult. Igazi magyar nap lett. A délelőtt még csendes mederben csordogált, a Duna Aréna pedig ismét foghíjas arcát mutatta.

Hétfő reggel hétköznapra ébredt Budapest. Ez persze azonnal meglátszott, hiszen a tömegközlekedési eszközök pillanatok alatt megteltek. Míg szombat-vasárnap kényelmesen lehetett utazni, addig hétfő reggel már zsúfolódni kellett. 

A vizes vb második napjának reggele meglehetősen nyugodtan telt, az aréna lelátói igencsak foghíjasak voltak, s néha a medencében az úszósávok is. Hiszen egy-két versenyző különböző okokból visszalépett.

A költséghatékonyság jegyében rendezik meg a 19. vizes világbajnokságot Budapesten. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az óriástoronyugrás elmarad a programból, hanem például abban is, hogy csupán egy szurkolói zónát alakítottak ki a Margit-szigeten.

Kedd este felrobbant az internet. Bárhova kattintottam, nem a sör és a bor folyt, hanem a piros-fehér-zöld zászló lobogott, a 0–4 jött velem szembe és a halálcsoportot vezető Magyarország neve a táblázat első helyén.

Hatvan év, több nemzedék, majdnem egy egész emberöltő. „Csupán” ennyi kellett ahhoz, hogy Magyarország tétmérkőzésen ismét legyőzze Angliát. Utoljára 1962-ben sikerült a chilei világbajnokságon.

Több mint két hete véget ért már a román labdarúgó-bajnokság, az azóta eltelt időszakban lejátszották a kupadöntőt és az osztályozókat is. Így teljes kép tárul elénk arról, kik estek ki, kik jutottak fel, mely klubok indulnak a nemzetközi kupákban.