A világbajnokságok történetében még nem volt példa arra, hogy egy válogatott zsinórban négy alkalommal is feljusson a csúcsra. A dánoknak ez most sikerült. Bár a nagy öregek (M. Hansen, N. Landin vagy éppen Möllgard) már nem léptek pályára, a helyükre kerülő fiatalok – Pytlick, Gidsel, Nielsen, Kirkelökke és a sort lehetne folytatni – esélyt sem adtak az ellenfeleknek. Nicolaj Jacobsen együttese a vébét nemhogy veretlenül nyerte meg, de a döntőig átlag 13.4 gólos különbséggel iskolázta le az ellenfeleit.

A döntőt Lauge és társai – az előzetes várakozásokkal ellentétben – meglepetésre nem a franciákkal vívták, hanem a horvátokkal, akik az elődöntőben szinte irreális játékkal állva hagyták a jobb kerettel rendelkező gallokat. A bronzmérkőzésen Guillaume Gilles csapata azokat a portugálokat győze le egy rendkívül kiegyenlített egygólos mérkőzésen, akik hazájuk szempontjából sporttörténelmet írtak. A luzitánok eddig ugyanis még sohasem kerültek be a legjobb nyolc közé, nemhogy az elődöntőbe.

A negyeddöntők különben rendkívül szoros mérkőzéseket hoztak, a kivételt ismét a dánok jelentették, akik egy szorosabb első félidőt követően simán lelépték a brazilokat.

A dél-amerikaiak egyébként szintén nagyot alkottak a legjobb nyolcba jutásukkal, hiszen eddigi legjobb eredményük egy kilencedik hely volt.

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Az olimpia után kissé átalakult a mezőny (lehet, csupán átmenetileg), hiszen a korábban erősnek tartott spanyolok, svédek és norvégek elvéreztek, és az olimpiai ezüstérmes németek sem kerültek be a négybe. De a szintén jó kerettel rendelkező szlovének és izlandiak is kimaradtak a legjobb nyolcból. A brazilok viszont sokat fejlődtek, a Costa fivérek által vezetett portugálok pedig bebizonyították, hogy az évek óta tartó folyamatos és tudatos építkezés meghozhatja a várt gyümölcsöt (erre az útra léptek amúgy az olaszok is).

A legjobb nyolcban az állandóságot a dánok, a franciák és az egyiptomiak mellett a magyarok jelentették, akik az előbbi három csapattal együtt sorozatban harmadik alkalommal jutottak el a negyeddöntőig.

Hatalmas lehetőséget szalasztott el a magyar válogatott

A magyar csapat végül a nyolcadik lett, ugyanis a többiekkel ellentétben nem 8, hanem csak 7 ponttal zárta a középdöntőt, helyosztókat úgy, ahogy a tavalyi Eb-n, nem rendeztek.

Chema Rodriguez együttese teljesítette a hazai kézilabda-szövetség által kitűzött célt, ám a játékosok által eltervezett elődöntő nem jött össze. A játékosokat Chema rendkívül jól felkészítette, hiszen a horvátok elleni negyeddöntőben szinte végig a kezükben tartották a meccset, több alkalommal is két-három góllal elhúztak. A zavaró védekezés ellen kiválóan alkalmazták a kínai figurát, meg tudták játszani a szélsőket, valamint a kettes védők mellett jól használták ki a betöréseket is. Sőt, a kiváló lövőerővel rendelkező horvát támadókat rendszerint semlegesítették. A végjáték sajnos ismét magyarosra sikeredett, a megszerzett négygólos előnyt az utolsó öt perc alatt lenullázták.

A hiba azonban nemcsak a játékosokban keresendő, hanem ezúttal részben a szövetségi kapitányban is. A spanyol szakember ugyanis egész torna alatt, így a horvát meccsen is, szinte a végletekig erőltette a 7 az 5 elleni játékot. Ez pedig visszaütött, ugyanis Lékaiék több üreskapus gólt kaptak. Kérdés, hogy a következő világversenyig, amely a 2026-os Európa-bajnokság lesz (ismét skandináv rendezéssel), a magyar csapat öregjei közül ki fogja még vállalni a játékot (Lékai, Ancsin, Sipos, Pedro R.), a helyükre kerülők pedig mennyire tudják majd helyettesíteni az idősebb nemzedék képviselőit.

Nincs ki megállítsa a dán hegemóniát a férfi kézilabdában

Ami pedig a szövetségi kapitányt illet, remélhetőleg Chema marad a magyar kispadon, hiszen az utóbbi években a válogatott folyamatosan fejlődött, és ezt az eredmények is bizonyították.

Az álomcsapat

A vb-győztes válogatott adta a világbajnokság gólkirályát, a dán Gidsel 74 találatot szerzett, ráadásul ő lett a torna legjobb játékosa is. Rajta kívül két másik északi kapott helyet az álomcsapatban, a legjobb kapus Nielsen, a legjobb balátlövő Pytlick lett. Az ezüstérmes horvátokat a jobbszélső Sostaric és a jobbátlövő Martinovic képviseli. A portugálok az irányító M. Costával és a beálló Iturrizával képviseltetik magukat, míg a gallok az álomcapat legjobb balszélsőjét adják Nahi személyében.

A legjobb 21 év alatti játékos a portugál F. Costa lett, aki mindössze 19 évesen 54 gólt és 22 gólpasszt szerzett.