Az én hőseim...

Nos ez nem volt másképpen Párizsban sem, ahol a magyarok 6-7-6, a románok 3-4-2-es arany/ezüst/bronz leosztásban szereztek érmeket.

Gulyás Michelle mindennel megbirkózott

Az utolsó napon Gulyás Michelle hatalmasat ment a hagyományos öttusa utolsó versenyén, majd arcát a kezébe temetve, könnyeivel küszködve, óriási örömmel szakította át a célszalagot.
Megbirkózott azzal, hogy Martinek János szövetségi kapitány nem őt nevezte az utazó keretbe, megbirkózott azzal, hogy minden áron bizonyítania „kellett”, hogy neki itt a helye és megbirkózott a mintegy 14 ezer szurkolóval is, akik nem neki, hanem a francia Clouvel-nek szurkoltak.

Mentálisan hatalmasat alkotott, a győzelem utáni interjúban nem is emlékezett arra, hogy az utolsó próbában, a lövészettel tarkított futásban, a harmadik lövő sorozatban 5/5-öt lőtt úgy, hogy a francia vetélytársa is már mellette állt a lőállásban.

Ez volt a kegyelemdöfés...

De ott van a nagyon fiatal Guzi Blanka, aki sokáig kézilabdázott, de aztán áttért az öttusára és az utolsó szám előtt 13. volt. Hatalmas akaraterővel innen kapaszkodott fel a negyedik helyig.

Valter Attila és Vass Kata Blanka, micsoda két negyedik hely!

Az országúti kerékpárosok óriási küzdelemben találták magukat, de míg a férfiaknál Remco Evenepoel leiskolázta a mezőny és úgy nyert aranyat, addig a nőknél az utolsó kilométerekig kérdéses volt a győztes kiléte.

Attila nyert egy negyedik helyet, Kata elveszített egy harmadikat? Nézőpont kérdése természetesen.

Valter a mezőnyből nyitott nagy hajrát – ugye az olimpián nincs kommunikáció a csapattal – nem tudta, hogy éppen hányadik, ő csak meg akart előzni pár vetélytársat. Még egy pillanatra felsejlett az is, hogy akár dobogón végezhet. Aztán a végén meg böngészte a telefonját, újranézte a hajrát, majd nagyon boldogan nyilatkozott annak a kevés magyar újságírónak – kettőnek, háromnak? –, akik inkább őt választották Hámori Luca boxmeccse helyett a túl férfias algériai Imane Kheliffel szemben.

Vass Kata viszont „buta” versenyzésnek nevezte a befutóját, mert nem merte bevállalni, hogy miután hosszú ideig szökésben volt a holland Voss-szal, rátapadjon a hátulról érkező és meg sem álló amerikai Faulkner kerekére. A befutónál így egy gumivastagsággal lemaradt a dobogóról. De mekkora negyedik hely ez is!

Milák Kristóf – a hallgatag pillangókirály

Számomra szintén egyértelmű hős az immár kétszeres olimpiai arany és kétszeres olimpiai ezüstérmes magyar úszó.

Bár úgy tűnt, senki nem tud semmit róla, ő végezte a dolgát és hatalmasat koppintott mindenki orrára.

Aztán meg jelezte, hogy nem ad interjút senkinek az égvilágon, hiába vártunk rá... Két éremmel távozott Párizsból is.

Rasovszky és Bethlehem – végre együtt dobogón!

Nem elég, hogy megnyerte az aranyat, a cél után még jó barátjának szurkolt, hogy neki is sikerüljön dobogóra állnia. Eddig sohasem jött össze világversenyen, hogy mindketten, a „veterán” 27 éves Rasovszky Kristóf és a „trónkövetelő”, mindössze 20 éves Betlehem Dávid együtt álljanak fel a dobogóra. Mikor, ha nem a legjobbkor, éppen az olimpiai versenyen!

Egy arany és egy bronz és egy életre szóló barátság! Hogy tudtak örülni egymás eredményeinek, így kell ezt csinálni! Teljesen megérdemelten!

Márton Viviana – a gyerekarcú „gyilkos”

A Spanyolországban született alig 18 éves lány mosolyogva küzdötte végig a tekvondósok versenyét. Senki és semmi sem tudta kizökkenteni az útjából. A vége olimpiai arany, természetesen megduplázott mosollyal, hiszen végig mellette volt ikertestvére Luana is.

Szőcs Bernadette – a következő jobb lesz?

Mindenképpen a hőseim közé sorolnám a marosvásárhelyi asztaliteniszezőt, aki már a harmadik olimpiáján próbál az érmek közelébe férkőzni, ezúttal is sikertelenül. Már az a tény, hogy ebben a bomba erős mezőnyben harmadszor is szerepelhet az ötkarikás játékokon, ráadásul három próbában is, megsüvegelendő.

Vegyespárosban, Ovidiu Ionescu oldalán a megosztott 5. helyen zárt, mert a legjobb nyolc között szenvedtek vereséget. Egyéniben a párostársa, jó barátnője, az osztrák Sofia Polcanova „végzett” vele, míg csapatban India és első sorban Manika Batra szegte az útjukat a nyolc közé jutásért.
Meg is kapta a magáét – nem túl sportszerűen – a szövetség vezetőedzőjétől, aki végre átengedi majd valaki fiatalabbnak a kormányrudat.

Berni kudarcként élte meg mindezeket, de ez még inkább motiválni fogja, hogy ott legyen Los Angelesben is.

Lehet nem kellene akkora nyomást helyeznie magára?

Miklós Andrea – élete legjobbja és egy elődöntő

A kolozsvári atléta is harmadszor jár olimpián. Rióban a 4x400-as váltó tagjaként, Tokióban és Párizsban a „sima” 400-on. A francia fővárosban a selejtezőben élete legjobbját megfutva elődöntős lett, ott pedig az összesített 15. helyen zárt a világon, alig 6 tizedmásodperccel elmaradva a döntős helyezéstől. Andiban is van még egy olimpia.

A lista szubjektív. Az olimpiának természetesen voltak ennél nagyobb hősei is, Léon Marchand, Katie Ledecky úszók, Teddy Riner cselgáncsozó, Armand Duplantis rúdugró, Simon Biles tornász, Noah Lyles atléta vagy éppen a kubai Mijain Lopez Nunez...

De az első listán szereplők hozzám sokkal közelebb álltak...