18 nap eltűnt az életemből, 18 nap, amely mélyen beivódva, valahol a hátsó agytekervények között próbál leülepedni. A gondolataim kavarognak, ott voltam az olimpián, de hova tűnt az a 18 nap?
Böngészem a telefonomat, az okosóra jelzi a megtett lépéseket, a helyzetjelző az útvonalat, az agyam pedig elő-elővillant egy-egy pillanatképet.
A legfrissebb Gulyás Michelle aranya és Guzi Blanka negyedik helye öttusában. A búcsú a lovaktól.
De nem, hirtelen ott vagyok a La Petit Poucet sörözőben és néhány újságíróval pár sör mellett követjük a záróünnepséget és egy nagyot sóhajtunk: lejárt az olimpia.
És akkor újabb képek villannak be: az akkreditáció érvényesítésétől a hazafelé tartó repülőútig.
Az első kézilabdameccs a magyar–egyiptomi férfi összecsapás – szomorú vereség. Aztán Szőcs Berniék első vegyespáros összecsapása – nagyszerű győzelem.
Innen már keverednek a képek: interjú Kökény Beatrix-szal, Imre Bence édesanyjával, Rafael Nadal és Fucsovics Márton meccse a Roland Garroson, Javier Sotomayor magasugró legenda a lelátón, az amerikai férfi kosárlabda-csapat szolid meccse a nagyon szimpatikus Dél-Szudán ellen. A sztárok – LeBron James, Stephen Curry, Bam Adebayo, Kevin Durant stb. alázatos nyilatkozata a meccs után.
A TGV, amely 250 km/órával röpített vissza Lilleből Párizsba és engem a romániai valóságba. Mikor lesz ilyen nálunk? Soha.
A mountain-bike pálya, Molnár Ede pechje és ennek ellenére széles mosolya.
Az első magyar és román érmek, az első sör a gyomorrontás után.
Az első arany(ak) – Kós Hubert és David Popovic. A kézállás az Eiffel-toronnyal a hátam mögött.
Valter Attila és Vas Kata negyedik helye.
A lenyűgöző régi és ideiglenes sportlétesítmények, a teltházas versenyek, a franciák öröme, a zászlókat lobogtató különböző nációk keveredése. A világ minden pontjáról ide sereglett együtt söröző szurkolók képe.
A mosolyok, a könnyek, a csatakiáltások, a nézőtéri hatalmas hangorkán vagy ugyanakkora sóhajtások. A győztes üdvrivalgása, a legyőzött főhajtása.
A kézilabda- és vízilabdameccsek. Az uszodák hangulata.
Az olimpiai (nem)láng, az öt karika mindenhol Párizsban. A légkondis termek, a légkondi nélküli olimpiai falu.
A mindennapi bagette és a croissant.
Több, mint 300 ezer lépés, majdnem 200 km gyaloglás néha rohanásba váltva, hogy elérjek egyik helyszínről a másikra.
Több, mint 100 interjú, tudósítás, élménybeszámoló.
Átlag 5 óra 50 perc alvás – ebben nincsnek benne a szunyókálások a tömegközlekedési eszközönön és két esemény közötti várakozás közben.
Rengeteg élmény, hatalmas adathalmaz, gyönyörű tapasztalat.
Hagyjatok három napig aludni és utána kezdhetjük elölről az egészet!
Mert ilyen az újságíró olimpiája.
Egyike voltam a 15 ezerből.
Magabiztos játékkal, gólzáporos győzelemmel jutott a labdarúgó Román Kupa csoportkörébe az FK Csíkszereda. Ilyés Róbert legénysége valóságos erődemonstrációt tartott: nyolc gólt lőtt az FC Voluntari otthonában, ezek közül öt Eppel Márton nevéhez fűződik.
Őszintén beszélt az előttük álló kihívásokról a Csíkszeredai Sportklub csapatkapitánya, Becze Tihamér. A kék-fehérek vezére a felkészülés nehézségeiről, a keretről és saját pályafutásáról is mesélt a hamarosan rajtoló jégkorong-idény előtt.
Csűrrel összeépült kis ház gyúlt ki csütörtökön Csíkszentkirályon.
A 165,7 millió lej értékű aradi beruházás határidőre elkészült, de a hídavató elmaradt, mivel a szerkezeten szemmel látható deformációk jelentek meg még az ünnepélyes megnyitó előtt, így az önkormányzat nem vette át.
Csaknem duplájára emelik a DN jelzésű országutak, illetve a gyorsforgalmi utak használatára jogosító útdíjat, és másélfélszeresére emelkedik a Duna belföldi szakaszán épült hidak használati díja.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
