Legyen bármilyen katasztrófa, a sport nem állhat meg egy pillanatra? Miközben a Barcelona 4–0-ra legyőzte a Real Madridot annak otthonában az El Clasicón, százak haltak meg a DANA következtében Spanyolország dél-keleti részén.

Korábban írtunk már arról, hogy a Román Kosárlabda Szövetség (FRB) hibát, hibára halmozva, folyamatosan módosítja a bajnokság lebonyolítási rendszerét, most azonban egy egész rendszerszintű hiba borzolja a kedélyeket.

A párizsi Théâtre du Châtelet-ben október 28-án este ünnepélyes keretek között adták át az Aranylabdát, mellette pedig sok más egyéni díjat is. S ahogy korábban már nem egyszer történt, a díjátadás most sem zajlott nyugodt légkörben.

Ennyi lett a végeredménye a román teremlabdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályában, az 1. Ligában lejátszott Futsal Klub Székelyudvarhely–Mausoleul Mărăşeşti mérkőzésnek.

Szezon végén térhet vissza. Egész idényre kidőlt. Csak jövőre számíthatnak rá. Egyre többet halljuk a hasonló híreket a futball világából. A sérülés benne van a pakliban, hiszen ez is a sporttal együtt jár. Csakhogy az utóbbi időben egyre több van belőle.

Ha lehetett fokozni a meccsek számát, akkor a labdarúgó Bajnokok Ligája idén kimaxolta. Új köntöst vett magára a BL.

Szoboszlai Dominik és más játékosok is sokkal jobb formában vannak most, mint az Eb-n – hangzott el a német–magyar mérkőzés előtt. Sajnos éppen Marco Rossi szájából. Bár ne hangzott volna.

Újságíróként harmadik olimpiámnál tartok, ezen kívül még két paralimpiáról tudósíthattam. Minden alkalommal megtaláltam az én hőseimet – figyelem, szubjektív lista következik!

Párizsban is tombol a nyár. Míg múlt héten akár 38 C fokot is mértek, az olimpia második hetének elején sem hagyta a hőmérő 30 fok alá, természetesen napközben. A hőség pedig megviseli a sportolókat.

Tizenkét év után tért vissza a „szülő” kontinensre a nyári olimpia, amelyet már nagyon vártak az európaiak.

Három évvel ezelőtt Tokióban a nyári olimpiai játékokon maszkban közlekedtünk, csak a kijelölt útvonalakon mehettünk az egyik helyről a másikra, újságíróként előre megtervezett szakaszokon sétálhattunk.

„Ki labdát rúgni, vívni, lőni, s birkózni is tud mesterül, az atléták atlétájának foot-ballt csinálni sikerül... – írta a csíkszeredai labdarúgás születésének előestéjén, Gara Ákos, a rímfaragással jó barátságot ápoló nagyváradi születésű fiatalember.

A cím nem Dumas A három testőr című regényének a folytatására utal, hanem arra, hogy 2004 után ismét mindkét kézilabdacsapatunk kint lesz az olimpián.

– Remélem, hamar befejeződik az előadás, mert nemsokára kezdődnek a vb-meccsek, s szeretném megnézni őket – mondtam nemrég egy konferencián kissé viccesen, félig komolyan a mögöttem ülő ismerősömnek, akiről tudtam, hogy ő maga is szereti a labdarúgást.

Mindazok, akik nem igazán járatosak a futball világában, ám a katari világbajnokság nyitómeccsét végignézték, meglepődve hallhatták, hogy a következő vb-t immár nem 32 csapattal, hanem bővített, 48-as mezőnnyel rendezik meg.

Vannak dolgok, amik nem változnak a román labdarúgásban. Ilyen például a „ki a magyarokkal az országból” bájos kis rigmus, amit bármelyik stadionban üvöltenek a buzgó drukkerek, ahova csak szentgyörgyi, csíkszeredai vagy kolozsvári ember beteszi a lábát.