18 nap eltűnt az életemből, 18 nap, amely mélyen beivódva, valahol a hátsó agytekervények között próbál leülepedni. A gondolataim kavarognak, ott voltam az olimpián, de hova tűnt az a 18 nap?
Böngészem a telefonomat, az okosóra jelzi a megtett lépéseket, a helyzetjelző az útvonalat, az agyam pedig elő-elővillant egy-egy pillanatképet.
A legfrissebb Gulyás Michelle aranya és Guzi Blanka negyedik helye öttusában. A búcsú a lovaktól.
De nem, hirtelen ott vagyok a La Petit Poucet sörözőben és néhány újságíróval pár sör mellett követjük a záróünnepséget és egy nagyot sóhajtunk: lejárt az olimpia.
És akkor újabb képek villannak be: az akkreditáció érvényesítésétől a hazafelé tartó repülőútig.
Az első kézilabdameccs a magyar–egyiptomi férfi összecsapás – szomorú vereség. Aztán Szőcs Berniék első vegyespáros összecsapása – nagyszerű győzelem.
Innen már keverednek a képek: interjú Kökény Beatrix-szal, Imre Bence édesanyjával, Rafael Nadal és Fucsovics Márton meccse a Roland Garroson, Javier Sotomayor magasugró legenda a lelátón, az amerikai férfi kosárlabda-csapat szolid meccse a nagyon szimpatikus Dél-Szudán ellen. A sztárok – LeBron James, Stephen Curry, Bam Adebayo, Kevin Durant stb. alázatos nyilatkozata a meccs után.
A TGV, amely 250 km/órával röpített vissza Lilleből Párizsba és engem a romániai valóságba. Mikor lesz ilyen nálunk? Soha.
A mountain-bike pálya, Molnár Ede pechje és ennek ellenére széles mosolya.
Az első magyar és román érmek, az első sör a gyomorrontás után.
Az első arany(ak) – Kós Hubert és David Popovic. A kézállás az Eiffel-toronnyal a hátam mögött.
Valter Attila és Vas Kata negyedik helye.
A lenyűgöző régi és ideiglenes sportlétesítmények, a teltházas versenyek, a franciák öröme, a zászlókat lobogtató különböző nációk keveredése. A világ minden pontjáról ide sereglett együtt söröző szurkolók képe.
A mosolyok, a könnyek, a csatakiáltások, a nézőtéri hatalmas hangorkán vagy ugyanakkora sóhajtások. A győztes üdvrivalgása, a legyőzött főhajtása.
A kézilabda- és vízilabdameccsek. Az uszodák hangulata.
Az olimpiai (nem)láng, az öt karika mindenhol Párizsban. A légkondis termek, a légkondi nélküli olimpiai falu.
A mindennapi bagette és a croissant.
Több, mint 300 ezer lépés, majdnem 200 km gyaloglás néha rohanásba váltva, hogy elérjek egyik helyszínről a másikra.
Több, mint 100 interjú, tudósítás, élménybeszámoló.
Átlag 5 óra 50 perc alvás – ebben nincsnek benne a szunyókálások a tömegközlekedési eszközönön és két esemény közötti várakozás közben.
Rengeteg élmény, hatalmas adathalmaz, gyönyörű tapasztalat.
Hagyjatok három napig aludni és utána kezdhetjük elölről az egészet!
Mert ilyen az újságíró olimpiája.
Egyike voltam a 15 ezerből.
Egészen jó mérkőzést játszott a Sepsi OSK és a Konstancai Farul a labdarúgó Szuperliga 6. fordulójának meccsén. Két fiatal játékos talált be, újabb döntetlen jegyzett a háromszéki alakulat.
Reménykedve várhatta hétfő délutáni kiszállását az FK Csíkszereda, amely a hozzá hasonlóan nyeretlen FC Botoșani vendége volt. A Hargita megyeiek korán emberhátrányba kerültek, sokáig így is jól tartották magukat, végül azonban pont nélkül térnek haza.
Két autó ütközött össze szombaton hajnalban Homoródfürdő és Máréfalva között, hat személyt kellett kórházba szállítani – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságtól.
Felhagyott az agglegényélettel az RMDSZ alsóházi frakcióvezetője, megnősült Csoma Botond parlamenti képviselő. A kolozsvári politikus Deák-Sala Rebekát, Kós Károly dédunokáját vette el feleségül.
Átláthatóbb és kiszámíthatóbb támogatási rendszert ígér a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Heidl György a Krónikának adott interjújában.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
