18 nap eltűnt az életemből, 18 nap, amely mélyen beivódva, valahol a hátsó agytekervények között próbál leülepedni. A gondolataim kavarognak, ott voltam az olimpián, de hova tűnt az a 18 nap?
Böngészem a telefonomat, az okosóra jelzi a megtett lépéseket, a helyzetjelző az útvonalat, az agyam pedig elő-elővillant egy-egy pillanatképet.
A legfrissebb Gulyás Michelle aranya és Guzi Blanka negyedik helye öttusában. A búcsú a lovaktól.
De nem, hirtelen ott vagyok a La Petit Poucet sörözőben és néhány újságíróval pár sör mellett követjük a záróünnepséget és egy nagyot sóhajtunk: lejárt az olimpia.
És akkor újabb képek villannak be: az akkreditáció érvényesítésétől a hazafelé tartó repülőútig.
Az első kézilabdameccs a magyar–egyiptomi férfi összecsapás – szomorú vereség. Aztán Szőcs Berniék első vegyespáros összecsapása – nagyszerű győzelem.
Innen már keverednek a képek: interjú Kökény Beatrix-szal, Imre Bence édesanyjával, Rafael Nadal és Fucsovics Márton meccse a Roland Garroson, Javier Sotomayor magasugró legenda a lelátón, az amerikai férfi kosárlabda-csapat szolid meccse a nagyon szimpatikus Dél-Szudán ellen. A sztárok – LeBron James, Stephen Curry, Bam Adebayo, Kevin Durant stb. alázatos nyilatkozata a meccs után.
A TGV, amely 250 km/órával röpített vissza Lilleből Párizsba és engem a romániai valóságba. Mikor lesz ilyen nálunk? Soha.
A mountain-bike pálya, Molnár Ede pechje és ennek ellenére széles mosolya.
Az első magyar és román érmek, az első sör a gyomorrontás után.
Az első arany(ak) – Kós Hubert és David Popovic. A kézállás az Eiffel-toronnyal a hátam mögött.
Valter Attila és Vas Kata negyedik helye.
A lenyűgöző régi és ideiglenes sportlétesítmények, a teltházas versenyek, a franciák öröme, a zászlókat lobogtató különböző nációk keveredése. A világ minden pontjáról ide sereglett együtt söröző szurkolók képe.
A mosolyok, a könnyek, a csatakiáltások, a nézőtéri hatalmas hangorkán vagy ugyanakkora sóhajtások. A győztes üdvrivalgása, a legyőzött főhajtása.
A kézilabda- és vízilabdameccsek. Az uszodák hangulata.
Az olimpiai (nem)láng, az öt karika mindenhol Párizsban. A légkondis termek, a légkondi nélküli olimpiai falu.
A mindennapi bagette és a croissant.
Több, mint 300 ezer lépés, majdnem 200 km gyaloglás néha rohanásba váltva, hogy elérjek egyik helyszínről a másikra.
Több, mint 100 interjú, tudósítás, élménybeszámoló.
Átlag 5 óra 50 perc alvás – ebben nincsnek benne a szunyókálások a tömegközlekedési eszközönön és két esemény közötti várakozás közben.
Rengeteg élmény, hatalmas adathalmaz, gyönyörű tapasztalat.
Hagyjatok három napig aludni és utána kezdhetjük elölről az egészet!
Mert ilyen az újságíró olimpiája.
Egyike voltam a 15 ezerből.
Már nem Liviu Ciobotariu a Petrolul Ploiești labdarúgócsapatának vezetőedzője, a gyenge szezonrajt miatt a klub felbontotta a szerződését.
Elkezdődtek a munkálatok Sepsiszentgyörgy új jégcsarnokánál. Az ultramodern létesítmény 2180 néző befogadására lesz alkalmas, emellett a Háromszéki Ágyúsok otthonául szolgál majd, és nemzetközi eseményeket lehet a házigazdája.
Megtalálta a rendőrség azt a kézdivásárhelyi 16 éves lányt, akinek eltűnéséről még április 11-én értesítették a rendőrséget, de mindeddig nem tudták, hol lehet.
Az MI6, azaz a brit külföldi hírszerzés műve lehetett a szerdai lengyelországi dróntámadás, valamint az, hogy szombaton egy orosz drón belépett Románia légterébe – legalábbis ezt állítja egy orosz illetékes.
Miután az akadékoskodása miatt egyelőre kútba esett az E.On romániai érdekeltségeinek a magyar MVM általi átvétele, Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter most azt akadályozná meg, hogy a Napolact tejfeldolgozó a Bonafarm tulajdonába kerüljön.
A parlament folyosóin menekült a riporter kérdései elől a luxus Mercit vezető képviselő. Az erdélyi tájakat népszerűsítő Charlie Ottley állampolgársági dossziéját öt éve tologatják a hivatalokban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
