Nos ez nem volt másképpen Párizsban sem, ahol a magyarok 6-7-6, a románok 3-4-2-es arany/ezüst/bronz leosztásban szereztek érmeket.
Az utolsó napon Gulyás Michelle hatalmasat ment a hagyományos öttusa utolsó versenyén, majd arcát a kezébe temetve, könnyeivel küszködve, óriási örömmel szakította át a célszalagot.
Megbirkózott azzal, hogy Martinek János szövetségi kapitány nem őt nevezte az utazó keretbe, megbirkózott azzal, hogy minden áron bizonyítania „kellett”, hogy neki itt a helye és megbirkózott a mintegy 14 ezer szurkolóval is, akik nem neki, hanem a francia Clouvel-nek szurkoltak.
Mentálisan hatalmasat alkotott, a győzelem utáni interjúban nem is emlékezett arra, hogy az utolsó próbában, a lövészettel tarkított futásban, a harmadik lövő sorozatban 5/5-öt lőtt úgy, hogy a francia vetélytársa is már mellette állt a lőállásban.
Ez volt a kegyelemdöfés...
De ott van a nagyon fiatal Guzi Blanka, aki sokáig kézilabdázott, de aztán áttért az öttusára és az utolsó szám előtt 13. volt. Hatalmas akaraterővel innen kapaszkodott fel a negyedik helyig.
Az országúti kerékpárosok óriási küzdelemben találták magukat, de míg a férfiaknál Remco Evenepoel leiskolázta a mezőny és úgy nyert aranyat, addig a nőknél az utolsó kilométerekig kérdéses volt a győztes kiléte.
Attila nyert egy negyedik helyet, Kata elveszített egy harmadikat? Nézőpont kérdése természetesen.
Valter a mezőnyből nyitott nagy hajrát – ugye az olimpián nincs kommunikáció a csapattal – nem tudta, hogy éppen hányadik, ő csak meg akart előzni pár vetélytársat. Még egy pillanatra felsejlett az is, hogy akár dobogón végezhet. Aztán a végén meg böngészte a telefonját, újranézte a hajrát, majd nagyon boldogan nyilatkozott annak a kevés magyar újságírónak – kettőnek, háromnak? –, akik inkább őt választották Hámori Luca boxmeccse helyett a túl férfias algériai Imane Kheliffel szemben.
Vass Kata viszont „buta” versenyzésnek nevezte a befutóját, mert nem merte bevállalni, hogy miután hosszú ideig szökésben volt a holland Voss-szal, rátapadjon a hátulról érkező és meg sem álló amerikai Faulkner kerekére. A befutónál így egy gumivastagsággal lemaradt a dobogóról. De mekkora negyedik hely ez is!
Számomra szintén egyértelmű hős az immár kétszeres olimpiai arany és kétszeres olimpiai ezüstérmes magyar úszó.
Bár úgy tűnt, senki nem tud semmit róla, ő végezte a dolgát és hatalmasat koppintott mindenki orrára.
Aztán meg jelezte, hogy nem ad interjút senkinek az égvilágon, hiába vártunk rá... Két éremmel távozott Párizsból is.
Nem elég, hogy megnyerte az aranyat, a cél után még jó barátjának szurkolt, hogy neki is sikerüljön dobogóra állnia. Eddig sohasem jött össze világversenyen, hogy mindketten, a „veterán” 27 éves Rasovszky Kristóf és a „trónkövetelő”, mindössze 20 éves Betlehem Dávid együtt álljanak fel a dobogóra. Mikor, ha nem a legjobbkor, éppen az olimpiai versenyen!
Egy arany és egy bronz és egy életre szóló barátság! Hogy tudtak örülni egymás eredményeinek, így kell ezt csinálni! Teljesen megérdemelten!
A Spanyolországban született alig 18 éves lány mosolyogva küzdötte végig a tekvondósok versenyét. Senki és semmi sem tudta kizökkenteni az útjából. A vége olimpiai arany, természetesen megduplázott mosollyal, hiszen végig mellette volt ikertestvére Luana is.
Mindenképpen a hőseim közé sorolnám a marosvásárhelyi asztaliteniszezőt, aki már a harmadik olimpiáján próbál az érmek közelébe férkőzni, ezúttal is sikertelenül. Már az a tény, hogy ebben a bomba erős mezőnyben harmadszor is szerepelhet az ötkarikás játékokon, ráadásul három próbában is, megsüvegelendő.
Vegyespárosban, Ovidiu Ionescu oldalán a megosztott 5. helyen zárt, mert a legjobb nyolc között szenvedtek vereséget. Egyéniben a párostársa, jó barátnője, az osztrák Sofia Polcanova „végzett” vele, míg csapatban India és első sorban Manika Batra szegte az útjukat a nyolc közé jutásért.
Meg is kapta a magáét – nem túl sportszerűen – a szövetség vezetőedzőjétől, aki végre átengedi majd valaki fiatalabbnak a kormányrudat.
Berni kudarcként élte meg mindezeket, de ez még inkább motiválni fogja, hogy ott legyen Los Angelesben is.
Lehet nem kellene akkora nyomást helyeznie magára?
A kolozsvári atléta is harmadszor jár olimpián. Rióban a 4x400-as váltó tagjaként, Tokióban és Párizsban a „sima” 400-on. A francia fővárosban a selejtezőben élete legjobbját megfutva elődöntős lett, ott pedig az összesített 15. helyen zárt a világon, alig 6 tizedmásodperccel elmaradva a döntős helyezéstől. Andiban is van még egy olimpia.
A lista szubjektív. Az olimpiának természetesen voltak ennél nagyobb hősei is, Léon Marchand, Katie Ledecky úszók, Teddy Riner cselgáncsozó, Armand Duplantis rúdugró, Simon Biles tornász, Noah Lyles atléta vagy éppen a kubai Mijain Lopez Nunez...
De az első listán szereplők hozzám sokkal közelebb álltak...
A Csíkszeredai Sportklub korábbi legendájával, a csapatot öt szezonon át erősítő Andrej Szergejevics Taratuhinnal beszélgettünk a jégkorong Erste Liga elődöntőjének negyedik mérkőzését megelőzően.
Vasárnap kora délután zárult a labdarúgó 2. Liga felsőházi rájátszásának nyitófordulója. Kisebb meglepetést okozott az FC Argeș.
A nyomozóhatóságok két férfi, akik közül egyik rendőr, előzetes letartóztatását kérték vasárnap a Temes megyei törvényszéken egy drogkereskedelemmel kapcsolatos ügyben.
A helyiek szerint éjszaka nincs bátorságuk átkelni azon a közúti hídon, amely a brassói régi kerülőúton található, mert olyan rossz állapotba került, hogy már életveszélyessé vált.
Áprilistól a mezőségi szórványban folytatja lelkészi szolgálatát Ballai Zoltán, miután a Kolozsvár Felsővárosi Református Egyházközség presbitériuma megvonta tőle a bizalmat.
Magyarország (a szomszédos országokkal ellentétben) egészen 1941. június 27-ikéig kimaradt lényegében a második világháborúból. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. De mi volt a valós oka a hadba szállásnak?
Augusztus 13. Egy keddi reggel. Nézem az órámat, keresem az eseményt, amelyikre el kell érnem. De már nincs, vége az olimpiának, tudatosul bennem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
