– Nem akarok rosszindulatú lenni, de erre mondják, hogy könnyen jött ez az olimpiai szereplés, egyben könnyen is ment...

– Azért nem mondanám, hogy ez könnyen jött, még akkor is, ha pár hónappal ezelőtt az ölembe hullott, hogy itt lehetek. Amikor Tokióra elkezdtünk kvótát futni, akkor Vlad Dascălu is eléggé az elején volt. Itt nem magadnak, hanem az országnak szerzed az indulási jogot, úgy, hogy országról-országra jársz. Sok sporttárs ezt nem vállalta, mert az volt a válasza, hogy úgyis Vladnak szerezzük azt.

Én úgy voltam vele, számomra az már nagy dolog, hogy mehetek, láthatok, tapasztalhatok, emberekkel kerülök kapcsolatba, ismeretségeket kössek.

Nyolc év után azzal fizetődött ki, hogy kaptam egy olyan lehetőséget Vladtól, amit nem ajánlottak fel senki másnak.

– Érdekes megközelítés. Vladdal beszéltél miután eltiltották?

– Nem beszéltem. Ahogy senki sem kommunikált vele. Ő egy olyan típusú versenyző, aki nem igazán nyílik meg senkinek a sporton kívül. Számára ez egy nehéz időszak, én próbálok azzal segíteni neki, hogy azokat a gyerekeket, akiknek a szülei bringát vettek, akik az utánpótlást jelentik, azokat ott segítem, ahol tudom.

Fotó: Kádár Zoltán

– Nem ez a fő versenyszámod, ami az olimpián volt. Mennyire volt nehéz átállni a cross-contry-ra?

– Nem volt idegen számomra, főképp, hogy én crossban kezdtem el versenyezni. Erre jobban rá kell készülni technikailag. Itt nekem volt szerelőcsapatom, masszőröm, minden adott volt. De a mindennapi életben, és a versenypályákon nincs. Ezért is álltam át én az eliminitatorra. Mert ott egyenlő feltételekkel állsz rajthoz.

Számomra két hónapja derült ki, hogy Vlad helyett én indulhatok az olimpián. Ha pedig van egy jegyed, amelyen azt írja, hogy olimpia, akkor azt nem hagyja ki az ember. Egyben akkor dőlt el, hogy az a 6-8 év munka most fizetődik ki.

A crossban nem fogom, nem is tudom megváltani a világot, főleg nem két hónap alatt. Biztos, hogy példát tudok mutatni a többi kerekesnek, akár az egyszerű embereknek, akik a munkájuk mellett a hobbijuknak élnek, hogy megéri.

– Büszkék vagyunk rád, hogy itt voltál az olimpián. Az első ötkarikás játékod volt, miként élted meg ezeket a napokat Párizsban.

– Ami szembetűnik, hogy az olimpiai faluban mindenki profi. Én nagyon sok olyan versenyre jártam, hogy amikor megnéztem a rajtlistát, már tudtam, hogy az első ötben, akár tízben nem leszek ott.

Feladni kényszerült a versenyt Molnár Ede az olimpián

Itt nem számít, hogy ki vagy, milyen reményekkel indulsz a számodban. Mindenki tudja, hogy mi a dolga, nincsen kiabálás az asztalnál, este nem futkorásznak a folyosón, igazából egy olyan tökéletes hely, ahová az emberek krémjét engedik be.

– Tudod még élvezni kicsit ezt az olimpiát?

– Ettől a pillanattól élvezem az olimpiát. Nem maradok, mert hétvégén országos bajnoki döntő van Cheile Grădiștei-en. Mivel Vlad nem lesz ott, most először mondom ki, hogy szeretnék nyerni.

A szerző a Marosvásárhelyi Rádió sportszerkesztője.