Gatyaigazítás a fenéknél, bal, majd jobb váll pólóigazítás, orrtörlés, haj a bal fül mögé, orrtörlés, haj a jobb fül mögé... Egy teljes rutin, amelyet minden szervája előtt elvégzett. A nem sportkedvelők is, ha másról nem, de erről a mozdulatsorról biztosan felismerik a világ egyik legjobb (volt) teniszezőjét.
Rafael Nadal hazai pályán akart elbúcsúzni a profi pályafutásától, ezt az esélyt pedig a spanyol Davis-kupa csapat kapitányától megkapta. Ráadásul a negyeddöntő első mérkőzését éppen ő játszhatta a Hollandia elleni párharcban.
Rafa küzdött, hajtott, de két 4-6-os szettel fejet kellett hajtania Botic van de Zandschulppal szemben.
A pályafutása ekkor még nem ért véget, de hiába nyerte meg Alcaraz a következő egyest, a párosban alulmaradtak a spanyolok – ezen nem játszott már Nadal – így a világklasszis számára ez jelentette az utolsó hivatásos tenisznapot.
23 éves pályafutás 22 Grand Slam győzelem...
Összesen 92 profi tornát nyert meg, ebből 81-et egyéniben, köztük a már említett kiemelt tornákat, de egyéniben és párosban is olimpiai bajnoki címet ünnepelhetett.
Minden nagy „slam”-en tudott nyerni, de igazából ő a salak királya volt: 14-szer győzött a Roland Garroson, 11-szer Monte Carlóban.
Magyar kéztől búcsúzhatott volna...
Apropó Roland Garros. E sorok írója ott láthatta először élőben játszani a fantasztikus zsenit.
Ellenfele az első körben a magyar Fucsovics Márton volt.
Tudtuk, hogy Nadal búcsúzni jött a salakversenyek szentélyétől, tudtuk, hogy sérülésekkel teli évei voltak, de azt is tudtuk, hogy nem fogja egykönnyen adni a győzelmet.
Fura egy érzés volt, hogy a magyar újságírók abban reménykedtek, hogy Fucsovicsnak reális esélyei vannak a következő körbe jutásra, igaz, akkor az Rafa búcsúját jelentette volna az egyéni küzdelmektől.
A salakkirályra rengetegen voltak kíváncsiak, megtelt a Philippe Chatrier centerpálya lelátója, a sajtónak elkerített tribün helyei már percekkel a meccs előtt megteltek. A spanyolt hatalmas üdvrivalgással fogadták, még a magyar szurkolók is, hiszen ő „hazajárt” a salakra. Aztán, ha nem is egykönnyen, de 3 szettben - a döntő játszmában 6-4-re -nyert, majd hatalmas üdvrivalgásban tört ki.
Még volt egy „dobása”.
Azt sajnos nem tudtuk meg, hogy Fucsovics miként látta az összecsapást, mert a magyar teniszező – bár sok újságíró várt rá – a nem sokkal később következő párosmérkőzésére hivatkozva lemondta az interjúkat.
Rafa viszont kijött a szurkolókhoz, élvezte a hatalmas szeretetet, amely feléje áradt, majd átjött az újságírókhoz és higgadtan, alázatosan értékelt. Tudta, hogy Djokovics ellen – a sok sérülése miatt - kicsi az esélye, de, hát mégiscsak az „ő” salakján játszanak.
Én ott búcsúztattam el Nadalt,
mert tudtam, a sűrű program és a hatalmas érdeklődés miatt a Djokovics elleni következő körbeli szuperrangadót már nem láthatom, legfennebb képernyőről.
Azt már tudjuk, hogy „Djoko” búcsúztatta a spanyolt, arra a meccsre még nagyobb volt az érdeklődés... A sajtósok részéről is. Rengetegen maradtak kint, még a hatalmas sajtóközpont is tele volt, sokan a folyósón található televízióból tudósítottak az eseményről, hiszen a médiatribün már a reggeli órákban megtelt.
Hazai pályán akart elbúcsúzni szeretett sportágától és ez Malagában megadatott neki.
Kissé korán, de „legalább” egy vereséggel, mint, ahogy elkezdte Davis-kupa pályafutását.
Sokat és sok mindenkinek köszönt meg a páros meccs után, ami valójában a búcsúját jelentette. Szinte érzéketlen arccal tette mindezt, amíg ki kellett mondania: vége. Akkor könnyek szöktek a szemébe... Ő csak egy mallorcai srác akar maradni…
Még egy gatyaigazítás a fenéknél, bal, majd jobb váll pólóigazítás, orrtörlés, haj a bal fül mögé, orrtörlés, haj a jobb fül mögé, majd a bemutató tornákon, immár amatőrként...
Egyszer láttam Rafael Nadalt élőben játszani. Pályafutása utolsó egyéni győzelménél.
Adiós Rafa!
24h
