Gólöröm vagy gólcsömör?

Új formátumban – kilenc Bayern góllal és egy Szoboszlai találattal – kezdődött meg a labdarúgók legrangosabb európai klubversenye. Az UEFA elvetette a csoportkört és egy nagy fazékba sorolta a csapatokat, majd úgy sorsolt, hogy mindegyik együttes nyolc mérkőzést játsszon, négyen otthon, négyet idegenben, de mindent más-más ellenféllel.

A nyolc forduló után az első nyolc csapat egyből a nyolcaddöntőbe jut, majd a 9-24. helyeken végzettek egymás ellen, oda-vissza párharcban döntik el, ki jut a legjobb tizenhat közé. Onnan már egyenes kieséses szakasz következik oda-visszavágókkal, csak a döntő lesz egymeccses a müncheni arénában.

Egyébként május 31-én, az lesz a 189. BL meccs ebben az idényben. Közel kétszáz találkozóról van szó. Lesz erre ideje a nézőnek?

Kérdés, hogy ezzel az új formátummal mit kezdenek majd a szurkolók. Egyrészt érdekesnek ígérkezik abból a szempontból, hogy a nagy csoportban minden egyes pontocskának, gólocskának óriási szerepe lesz, hétről-hétre (vagy kéthetente) nagyokat változhat a tabella. Másrészt – legalábbis az elején – kissé érthetetlen lesz a csapatok ugrálása a táblázatban.

De, közel kétszáz meccs?

Egy csapatnak tizenöt találkozót kell játszania a főtáblától kezdődően a döntőig, de az is lehet, hogy tizenhetet.

Ez kiegészülve mondjuk az angol bajnokság 38 meccsével, a néhány Nemzetek Ligája találkozóval, az országok, kupa-, esetenként Liga-kupa összecsapásokkal, több, mint hatvan plusz mérkőzést jelent még az idényben.

Azaz, ötnaponta egy találkozót... Csodálkozunk, hogy a játékosok sztrájkon törik a fejüket?

És mit csinálunk mi nézők? Kapkodjuk a fejünket egyik meccsről a másikra?

Lehet, hogy a gólöröm helyett „gólcsömör” üt ki rajtunk.

Tudjuk: a pénz beszél, a kutya (újságíró) ugat, a karaván (BL) meg halad előre.