A csoport: nehéz és kiegyensúlyozott

Németország

A németek a csoportban favoritnak tűnnek. Főleg, hogy már nem Hansi Flick a szövetségi kapitányuk, akinek vezetésével a legutóbbi Eb-n az angolok ellen kiestek, a Nemzetek Ligájában a magyarok és olaszok mögött harmadikok lettek, a vb-n pedig még a csoportból sem jutottak tovább. Ráadásul számos barátságos mérkőzésen – rendező jogán nem játszottak selejtezőket – vereségből vereségbe szaladtak. Nos Julian Nagelsmann vezetésével szinte egycsapásra minden megváltozott.

A német szakemberrel a kispadon a Panzer visszatalált a győzelmek útjára, s erről valószínűleg az Eb-n sem akar letérni.

A keret rendkívül erős, még úgy is, hogy Hummels, Reus, Gnabry, Werner, Süle, Goretzka, Adeyemi kimaradt a bővített keretből. Ők akár egy erős, második német válogatott gerincét is képezhetnék. Nagy erősítést jelent azonban a Real Madridot erősítő Toni Kroos visszatérése, aki az utóbbi évtized egyik legjobb, legmeghatározóbb középpályása, s akinek pontrúgásai, átadásai tűpontosak, játékintelligenciája pedig ugyancsak kimagasló.

Vele a német válogatottnak egy olyan vezére tér vissza pályára, amely lehet, hogy az elmúlt két-három évben hiányzott a kezdőből. Ami még a keretet illeti: sem kapuban, sem a mezőnyben nincs hiányposzt – talán egy Klinsmann típusú 9-es befejezőcsatár hiányzik elölről. Merthogy a veterán Müller nem az, Havertz sem kimondottan, legfentebb a Dortmundot erősítő Füllkrug.

Ha a német válogatott Eb-hagyományait nézzük, az erődemonstráció szó juthat eszünkbe. Az első három Eb-n nem vettek rész (1960, 1964, 1968), azt követően azonban egyet sem hagytak ki, ráadásul három elsőség mellett (1972, 1980, 1996) begyűjtöttek három ezüstérmet (1976, 1992, 2008) és három bronzérmet (1988, 2012, 2016) is. Hazai pályán pedig mi más lehetne a céljuk, mint a végső győzelem.

Svájc

S ha már németül beszélő játékosok, hadd térjünk rá a svájciakra. Igaz, ahogy a német válogatott bizonyos része nem német származású, úgy a kantonok országának válogatottjáról is elmondható, hogy kevés az igazán svájci játékos (a 38-as bővített keretből 25 nem svájci háttérrel rendelkezik). Kérdés, e játékosok mennyire tudják vagy akarják kitenni szívüket-lelküket egy nemzeti tizenegyért.

Ettől függetlenül a svájci válogatott a közelmúltig igen jó eredményeket ért el, a 2018-as vb-n a nyolcaddöntőben búcsúztak, a 2022-es vb-n pedig a halálcsoportból is továbbjutottak, ott a portugálok búcsúztatták őket. Ha ezekből az eredményekből és a keretet alkotó játékosokból indulunk ki, mindegyik csapatnak nehéz dolga lesz ellenük. Ha azonban a selejtezőcsoportban mutatott teljesítményüket nézzük, akkor már árnyaltabb a helyzet.

A svájciak egyértelmű favoritnak számítottak a selejtezőkben, ám a románoktól csak egy pontot szereztek, a végén még izgulniuk is kellett a továbbjutást érő második helyért.

Ugyanis a többi csapattal sem mutatták azt a játékot, amellyel korábban az erős együtteseket is megszorongatták.
A keretet különben ismert és jó csapatokban futballozó játékosok alkotják – ahogy azt az elmúlt tíz évben megszokhattuk. A kapuból nem hiányzik az Inter kapusa, Sommer, a hátvédeknél a Manchester City hátvédje, Akanji, és Murat Yakin szövetségi kapitány számít a két veteránra is, akik egy évtizede kihagyhatatlan gyöngyszemei a válogatottnak: Serdan Shaqiri és Granit Xhaka. Ha a szövetségi kapitány jól össze tudja rázni a csapatot, és nem a selejtezőbeli formájukat hozzák, a csoportban nehéz perceket okozhatnak.

Az Európa-bajnokságok történetében természetesen nem olyan adatokkal rendelkeznek, mint a németek:

az eddig 16 tornából csupán öt alkalommal vettek részt, 2016-ban a nyolcaddöntőig jutottak, a 2020-as Eb-n a negyeddöntőig meneteltek (még a franciákat is búcsúztatták).

Magyarország

Nagy reménységekkel indul a magyar válogatott is a tornán, s e reménységnek ezúttal sok összetevője van. Többek között az elmúlt másfél-két évben mutatott meggyőző játék, egy régóta tartó veretlenségi sorozat, egyenes ágon, első helyről, pótselejtező nélküli kijutás, erős csapategység, több játékos topligában való szereplése és az eddigi sikerek kulcsa, Marco Rossi szövetségi kapitány.

A szurkolók – ha a hátralevő időben senki sem sérül le – már most tudják a kezdő tizenegyet: Gulácsi – Lang, Orbán, Szalai – Nego, Nagy, Schafer, Kerkez – Sallai, Szoboszlai – Varga.

Az ellenfél és a taktika függvényében természetesen mindig lehet változás. Egyetlen bizonytalanság talán Szalai Attilának a védelemben betöltött szerepe.

A Bundesligába szerződött védő ugyanis alig kapott játékperceket a német bajnokságban, ez pedig tétmeccsen hamar megbosszulhatja magát. Ezért elképzelhető, hogy az ő helyét Dárdai Márton veszi át, a Parmában játszó Balogh Botondnak és a Ferencvárosban epizódszerepeket játszó Botka Endrének Rossi mester valószínűleg nem fog egyből bizalmat szavazni. A szakemberek szerint a svájci és a skót csapat verhető, és hát ne feledjük el, az elmúlt három tétmeccsen – bármily hihetetlennek tűnik – a németek ellen pozitív a mérlegünk.

Az Eb-n való eddig szereplésünk rendkívül ellentmondásos, hiszen csupán négy kontinenstornán vettünk részt. A másodikon viszont 1964-ben bronzérmet szereztünk, 1972-ben a negyedik helyen végeztünk, 2016-ban a nyolcaddöntőig jutottunk. Legutóbb a halálcsoportba, minden idők egyik legnehezebb négyesébe kerültünk (a franciák, németek és portugálok mellé), ahol két döntetlennel és egy vereséggel a negyedikek lettünk.

Skócia

A csoport negyedik tagja a skót válogatott, amely az ismert erőfociját játssza több angol csapatban leigazolt játékossal. A skót gárda a spanyolokkal szerepelt egy selejtezőcsoportban, öt győzelemmel kezdett, beleértve az ibériai csapat elleni találkozót is, végül csoportmásodikként jutott ki. Azt követően a barátságos mérkőzéseken már gyengébben szerepelt,

ám Steve Clarke együttesét nem szabad leírni, hiszen a keretben hat angol élvonalbeli csapatban szereplő játékos is helyet kapott, köztük a két sztárjátékos, a Liverpoolt erősítő Robertson és a Manchester United játékosa, McTominay.

A többi az angol másodosztályból és a skót ligából kerül ki, az átlag futballszurkolónak a nevek nem sokat mondanak. A csoportban többen is a verhető ellenfelek közé sorolják őket, ám kérdés, hogy az erős brit fociban edződött játékosok mire lesznek képesek, és melyik arcukat mutatják. Tény azonban, hogy a fogadóirodáknál is a negyedik helyre sorolják őket. Ráadásul Eb-mérlegük sem meggyőző. Eddig csupán három alkalommal szerepeltek kontinenstornán (1992, 1996, 2020), ám egyszer sem jutottak tovább csoportjukból.