Szoboszlai – messze a legendától

Nem olyan rég egy másik „hír” is keringett a neten: lenyűgöző Szoboszlai új tetoválása. Ezt azért nem hagytam figyelmen kívül, s beleolvastam a szövegbe, mi több, a képet is megnéztem. S inkább elképedtem, mintsem hogy mindez lenyűgözött volna. A mellkasára készített tetoválás (megjegyzem, testén már alig van hely tetkónak) többek között a Föld térképe, néhány bolygó és egy emberi karakter is látható. Utóbbi felett díszeleg a „balance”, azaz „egyensúly”, alatta pedig a „faith” (hit) felirat, középen egy kis szójáték olvasható, hogy „Impossible” (lehetetlen), de oly módon, hogy annak első két betűje (I és M) más típussal van írva, vagyis „én lehetséges vagyok”.

Mindezt még kiegészíteném azzal, hogy az idén télen rendezett Sportcsillagok gálájára magángéppel repült Budapestre, s az esti díjátadóra többórás szépségszalonban való tartózkodás után limuzinnal érkezett. Persze megtehette, hiszen a gázsijából ez simán futja – akár hetente többször is. Közben jó néhány hétre lesérült (az idén két alkalommal is), s a Liverpoolnak kénytelen volt nélkülöznie a játékát.

Nos a világért sem állítom, hogy az előbb említett szalagcímek, celebhírek és a sérülés között szoros kapcsolat van, elvégre számtalan túlterhelt labdarúgó sérül le. Ám azt sem, hogy a kettő egymástól teljesen független.

Mert amikor egy sportolónak a magánéletéről legalább annyit (ha éppenséggel nem többet) cikkeznek, mint a pályán nyújtott teljesítményéről, akkor ott valami nincs rendben. Persze azt is tudom, hogy a sztárrá válással sokszor együtt jár sok minden más, mint például a paparazzik és a tabloidok érdeklődése (merthogy ez utóbbiaknak is meg kell élniük valahogy).

Szoboszlai esetében azonban mi, magyarok, egy kicsit félünk. Mert mi nem portugálok, franciák vagy angolok vagyunk, ahol minden négyzetméteren hemzsegnek a sztárok.

Nekünk egy Szoboszlaink van, s azt féltjük. Mert szükségünk lenne rá a nemzeti tizenegyben – jó formában.

Úgy, ahogy emlékezünk rá a novemberi Montenegró elleni mérkőzésről.

Ám amióta tavasszal visszatért néhány hetes sérüléséből, a magyar középpályás már nem igazán találja helyét a liverpooli gyepen – s a csapatban sem. Ezt pedig Jürgen Klopp is hamar észrevette, mert egy idő után Szobo kezdett ki-kimaradozni a kezdő tizenegyből mind a bajnokságban, mind pedig a nemzetközi kupákban. A bajnokság utolsó harmadában már nem az a játékos volt, akiről ősszel ódákat zengtek. A mezválasztáskor tavaly Szoboszlai a 8-as trikót vette el, mondván, elődjének nyomdokaiba szeretne lépni. Csakhogy Steven Gerrard fogalom és klublegenda Liverpoolban. Ahhoz, hogy hozzá hasonlíthassa magát, sok idényt kell lehúznia a Mersey folyó partján rendkívül meggyőző, folyamatosan magas szintű játékkal – lehetőleg beképzeltség és nagyzolás nélkül.

A jó játéktól, amellyel megszoktatta az angol kisváros szurkolóit, a magyar sztárjátékos egyelőre messze van. Mi pedig talán azért örvendtünk, hogy az utóbbi időben kevés játékpercet kapott a Poolnál, mert legalább nem sérült le az Európa-bajnokság előtt. Nekünk ugyanis nagy szükségünk volna egy kiváló fizikai állapotban levő, jól játszó Szoboszlai Dominikre.