Ha ez utóbbi nincs meg, nem mindig tükröződik a tudásbeli különbség, és a győzelem sem érkezik tálcán. Nos többek között ez történt kedd este az írek elleni mérkőzésen. Legalábbis szerintem. Mert a mérkőzést megelőző csapat körüli hangulat – és ebben benne van a médiafelvezetés, a nyilatkozatok, az esélyek latolgatása és sok minden más – olyan volt, mint ha a magyar válogatott már az Aranycsapat magaslataiban lenne. Á, pedig dehogy!
„Halló! Szoboszlai, Sallai, Nagy Ádám és társai! Itt a Föld beszél, jelentkezz!”
Szoboszlaival csapatkapitányként még nem kapott ki a válogatott. 14 meccse tartó veretlenségi sorozatunk van. Felvezető összecsapásnak az Izrael elleni hazai mérkőzés előtt tökéletes az ír csapat. A skótok elleni Eb-meccset modellezzük, csak gyengébb ellenféllel. Az írek 2024-ben még nem is lőttek gólt. Egyértelműen jobb képességű játékosaink vannak – íme néhány vélemény az elhangzottakból, ám a sort bőven lehetne folytatni.
Tudom, egy felkészülési mérkőzésnek nincs nagy súlya, mint ahogy az eredménynek sem. Azt is látom, hogy a játékosoknak nem volt sok idejük összerázódni, utolsó percekben érkeztek az összetartásra a hosszan tartó különböző bajnokságokból, hosszú utat tettek meg Dublinba, állítólag különböző taktikai elemeket igyekeztek kipróbálni, és valószínűleg arra is hangsúlyt fektettek, hogy senki se sérüljön meg (ami talán valóban a legpozitívabb dolog a 2–1-es vereség után). Azt is tudom, hogy a fiúk nem erre képesek, és az Eb-n más arcukat fogják mutatni, azt, amelyért sokan ismét beleszerettek a válogatottba, s amely sok örömöt okozott az elmúlt években.
Csakhogy a játékosok Dublinban is a címeres mezben léptek pályára.
És azt az unott, lököm ide–lököm oda a labdát jellegű játékot még barátságos mérkőzéseken sem láttuk tőlük az utóbbi időben. Már az első félidőben is az volt az érzésem, hogy a csapatból mindenki csak azon gondolkodik, hogy a Pestre tartó repülőn mit szolgálnak fel.
Kár volt a vereségért önmagában is, mert elméletileg egy sportolónak mindig azzal a lelkülettel kell versenybe szállnia, hogy nyerjen. Kár volt a hosszan tartó veretlenségi sorozat megszakadásáért. Kár volt az elhullajtott FIFA-pontokért, amelyek a világranglistás helyezést (egy esetleges későbbi kalapbeosztást is) befolyásolják.
Kár volt, mert a győzelmek – ahogy mondják – mindig magukkal vonják az újabbakat.
S kár volt azért is, mert az Európa-bajnokság előtt egy-egy győzelem akár tudat alatt is önbizalomgerjesztőként hat.
Persze nem kell kardba dőlni az eredményért, jó, hogy ez most jött ki, nem tétmeccsen, s jókor jött ez a pofon is – vélik sokan. Lehet, viszont a pályán mutatott hozzáállással szerintem magunkat képeltük fel. De nagyon.
Összeült a Román Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága, szerdán több ügyben is döntést hozott: az FK Csíkszereda vezetőedzője, Ilyés Róbert kiállítását is elbírálták. A Bukaresti Rapid szurkolói rasszista megnyilvánulásai miatt súlyos büntetést kapott.
Újabb különleges időutazásra hívja olvasóit a Székely Sport: a nemrég közzétett, Székedi Ferenc által készített archív hokis film után ezúttal egy 1976-os felvétel került elő, amely a Csíkszeredai Lyceum csapatának életébe enged betekintést.
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Románia biztonságban van – jelentette ki Nicușor Dan államfő csütörtökön, miután Mark Rutte NATO-főfitkárral tárgyalt Brüsszelben a Romániát ért iráni fenyegetés után néhány nappal.
A Krónika megkérdezte a hétfői kolozsvári tragikus közlekedési baleset kapcsán Titi Aur volt autóversenyzőt, defenzív vezetési oktatót.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
