Ha ez utóbbi nincs meg, nem mindig tükröződik a tudásbeli különbség, és a győzelem sem érkezik tálcán. Nos többek között ez történt kedd este az írek elleni mérkőzésen. Legalábbis szerintem. Mert a mérkőzést megelőző csapat körüli hangulat – és ebben benne van a médiafelvezetés, a nyilatkozatok, az esélyek latolgatása és sok minden más – olyan volt, mint ha a magyar válogatott már az Aranycsapat magaslataiban lenne. Á, pedig dehogy!
„Halló! Szoboszlai, Sallai, Nagy Ádám és társai! Itt a Föld beszél, jelentkezz!”
Szoboszlaival csapatkapitányként még nem kapott ki a válogatott. 14 meccse tartó veretlenségi sorozatunk van. Felvezető összecsapásnak az Izrael elleni hazai mérkőzés előtt tökéletes az ír csapat. A skótok elleni Eb-meccset modellezzük, csak gyengébb ellenféllel. Az írek 2024-ben még nem is lőttek gólt. Egyértelműen jobb képességű játékosaink vannak – íme néhány vélemény az elhangzottakból, ám a sort bőven lehetne folytatni.
Tudom, egy felkészülési mérkőzésnek nincs nagy súlya, mint ahogy az eredménynek sem. Azt is látom, hogy a játékosoknak nem volt sok idejük összerázódni, utolsó percekben érkeztek az összetartásra a hosszan tartó különböző bajnokságokból, hosszú utat tettek meg Dublinba, állítólag különböző taktikai elemeket igyekeztek kipróbálni, és valószínűleg arra is hangsúlyt fektettek, hogy senki se sérüljön meg (ami talán valóban a legpozitívabb dolog a 2–1-es vereség után). Azt is tudom, hogy a fiúk nem erre képesek, és az Eb-n más arcukat fogják mutatni, azt, amelyért sokan ismét beleszerettek a válogatottba, s amely sok örömöt okozott az elmúlt években.
Csakhogy a játékosok Dublinban is a címeres mezben léptek pályára.
És azt az unott, lököm ide–lököm oda a labdát jellegű játékot még barátságos mérkőzéseken sem láttuk tőlük az utóbbi időben. Már az első félidőben is az volt az érzésem, hogy a csapatból mindenki csak azon gondolkodik, hogy a Pestre tartó repülőn mit szolgálnak fel.
Kár volt a vereségért önmagában is, mert elméletileg egy sportolónak mindig azzal a lelkülettel kell versenybe szállnia, hogy nyerjen. Kár volt a hosszan tartó veretlenségi sorozat megszakadásáért. Kár volt az elhullajtott FIFA-pontokért, amelyek a világranglistás helyezést (egy esetleges későbbi kalapbeosztást is) befolyásolják.
Kár volt, mert a győzelmek – ahogy mondják – mindig magukkal vonják az újabbakat.
S kár volt azért is, mert az Európa-bajnokság előtt egy-egy győzelem akár tudat alatt is önbizalomgerjesztőként hat.
Persze nem kell kardba dőlni az eredményért, jó, hogy ez most jött ki, nem tétmeccsen, s jókor jött ez a pofon is – vélik sokan. Lehet, viszont a pályán mutatott hozzáállással szerintem magunkat képeltük fel. De nagyon.
Sorsdöntő világbajnoki selejtezőmeccs vár a magyar válogatottra, vasárnap 16 órakor Írországot fogadja a Puskás Arénában. A székely szurkolók közösen vonulva érkeztek meg, mi is ott vagyunk. Kövesse az eseményeket élő szöveges közvetítésünkben.
Fölényes győzelmeket arattak a rangsor élén állók a Kovászna megyei labdarúgó-bajnokság 13. fordulójában. Egy mérkőzést idő előtt be kellett fejezni, ugyanis az egyik fél „elfogyott”: hat játékossal maradt a pályán.
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Nem tudta leplezni lelkesedését a román Prima Sport kommentátora, amikor Írország labdarúgó-válogatottja megszerezte győztes gólját a magyar nemzeti tizenegy ellen a világbajnoki selejtezőmérkőzésen.
Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
