A beszélgetés során Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnöke, Bujdosó Imre olimpiai és világbajnok kardvívó, valamint Vereckei Ákos kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok kajakozó beszélgetett egymással, a moderátor az ugyancsak olimpiai bajnok Kovács „Kokó” István ökölvívó volt.
A beszélgetés fő sodra az volt, hogy
sportolói szemmel mi a különbség egy olimpia, egy Európa-bajnokság és egy világbajnokság között.
„Egy gyerek, amikor elkezd sportolni, akkor nem magyar bajnok akar lenni és vb-győztes, hanem olimpiai bajnok. Csupán négy évente rendezik, nagyon sok minden történik ennyi idő alatt.
Az ötkarikás játékokon nagyon le van terhelve a sportoló agya, minden az olimpiáról szól. Nekem Atlantában azt mondták, ki se menjek az olimpiai faluból és akkor aranyérmet szerzek. Ott végül akkora stresszben voltam, hogy egy olyan ellenféllel szemben szenvedtem vereséget, akitől korábban még tust sem kaptam. Vívásban leginkább ez adja különbséget a különböző tornák esetében” – mondta el a beszélgetésen Nagy Tímea.
Javarészt egyetértett vele Vereckei Ákos is. „Az olimpia a játékok játéka, az egésznek van egy speciális hangulata, amire mindenki sokkal jobban gyakorol, hangolódik, sokkal többen akarnak olimpiai bajnokok lenni, mint például világbajnokok.
Amikor sportoltam, mindig úgy kalkuláltam, hogy a legjobb formámat tudjam mutatni a számomra fontos eseményeken” – hangsúlyozta Vereckei.
„Hiába, hogy mindig ugyanazzal a csapattal mentünk például egy világbajnokságra vagy az olimpiára, mégis nagyon más volt.
Egy világkupaversenyen 200–300 az indulók száma, az ötkarikás játékokon ennek a tizede vívásban. Nyomást helyez az emberre, hogy csak négy évente rendezik, ami nagyon sokat jelent.
– mesélte el Bujdosó Imre olimpiai és világbajnok kardvívó.
Arra a kérdésre, hogy az idei olimpián mire lehet számítani a magyar sportolóktól, az olimpiai bajnokok nem tudtak konkrét választ adni, abban viszont egyaránt egyetértettek, hogy fejben mindenkinek a maximumot kell nyújtania ahhoz, hogy érmekkel térhessenek haza.
Anélkül is haza lehet jönni mosolyogva és elégedetten. Az utánpótlásban viszont tényleg kellenek az eredmények, hogy legyen motiváció a folytatásra. Konkrétan nincsenek elvárások, én azt szeretném, és kívánom hogy minél több érmet szerezzünk és minél jobban teljesítsen mindenki a viadalon” – válaszolta a kérdésre Nagy Tímea.
„Aki azon gondolkodik mekkora a nyomás, az biztos nem fog nyerni. Aki esélyes és odateszi magát, akkor nagy valószínűséggel jó eredményt ér el.
Sem edzés közben, sem a verseny közben. Biztos vagyok benne, hogy a legprofibbak semmilyen nyomást nem éreznek. Hogy ezt hogyan lehet kizárni? A közösségi média nagyon megnehezíti ezt. Aki azt nézi, ki milyen kommentet ír, hány lájkot kap, az biztos nem tud jó eredményt elérni” – véleményezte Vereckei Ákos.
„Jelen pillanatban a profi mezőnyben komoly stábok vannak, pszichológusok, étkezési tanácsadók, minden, amire szükség van. Most már profi módon mindent ki lehet zárni, viszont az is nagyon fontos, hogy sportoló fejben hogyan áll hozzá.
– jelentette ki a beszélgetés végén Bujdosó Imre.
Bepanaszolta a szervezőket és a rendfenntartó erőket a Bukaresti Dinamo a Hivatásos Labdarúgóligánál és a Román Labdarúgó-szövetségnél. Szerintük a hétfő esti Szuperliga mérkőzésen nem megfelelően bántak a szurkolóikkal és hivatalos képviselőikkel.
Folyamatban van a játékoskeret véglegesítése a Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK-nál. Égető kérdés egy befejező csatár leigazolása, jelenleg ezen dolgoznak. Hadnagy Attila sportigazgatót kérdeztük.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
