Valóságos őrület, ami az amerikai kosárlabdázókat övezi az olimpián

Igen, a férfi és női olimpiai torna csoportmérkőzéseinek az 50 ezer férőhelyes Lille-i stadion egy része ad otthont, hogy aztán a negyeddöntőktől a 20 ezres párizsi Bercy multisport csarnokba vándoroljanak át.

Pierre-Mauroy volt francia miniszterelnök Francois Mitterand elnöksége alatt, majd Lille város polgármestere hosszú éveken keresztül, a stadion építésében is a legnagyobb szerepet vállalt, hogy 2013-as halála után éppen őróla nevezzék el a létesítményt.

Amióta kiderült, hogy LeBron James-ék itt fognak játszani, elkezdődött a jegyvásárlási őrület.

Mindenki az amerikaiak meccsét akarta látni, miközben szépen fogytak a többiekre is a belépők. Mert nem kis dolog akár a szerb Jokic, Jovic, Bogdanovic triót látni játszani, vagy akár a görög óriás Giannis Antetokumpót, nem beszélve az NBA-sztárokkal teletűzdelt kanadai, vagy német válogatottat, a Wenbanyama, Gobert, Batum fémjelezte házigazdákra amúgy is biztos volt, hogy megtelik a stadion.

James, Durant, Curry, Adebayo, Embiid, Davis, Edwards, Tatum, Holiday, Booker, Haliburton és White. Ez a 12 név így felsorolva is kiad egy regényre való történetet a kosárlabda szerelmesei között, és ha egyszerre, egy csapatban játszanak, őrületbe kergetik a sportág imádóit.

Steve Kerr edzőnek és segítőjének, Erik Spoelstranak van talán a legkönnyebb – vagy lehet a legnehezebb dolga – a csapat élén.

A jegyek az amerikaiak meccsére pillanatok alatt elfogytak. Maradtak a drága, 500 eurónál kezdődő VIP-belépők, amelyek ételt, italt és egyedi ajándékot is tartalmaztak. Amúgy a rendes belépők 50 eurótól kezdődtek a jegyárúsítás elején…

Később a VIP-belépőből is már csak az „extra” maradt 1500 eurótól felfelé, de a döntőre akár 6000 eurós jegyet is lehetett venni.

És még mi volt a szerdai meccs kezdete előtt, amit Dél-Szudánnal játszott az Amerikai Egyesült Államok! Sorra érkeztek az amerikai jelenlegi és múltbeli sztárjainak mezeit viselő nézők, szó szerint a világ minden tájáról, a legtöbben abban reménykedtek, hátha egy aláírást, de legalább egy pacsit ki tudnak csikarni valamelyik világsztártól. De mindenképp a játékukat csodálni jöttek.

A feketepiacon megnőtt a kereslet a jegyek iránt, a kínálat viszont jóval alulmúlta azt. Még a mérkőzés napján is lehetett belépőt „cserélni” pénzre a hivatalos jegyapplikáción keresztül. A helyszínen is kerestek, kínáltak belépőket, utóbbiak két, három, sőt többszörösét is elkérték az eredeti belépő áránál.

Több, mint egy órával a mérkőzés kezdete előtt már teltház volt. A játékosok a közönség hatalmas ovációja mellett jöttek ki bemelegíteni, és óriási üdvrivalgás, taps kísérte a melegítésként dobott kosarakat.

Az amerikaiak láthatóan élvezték, még az előkészületekből is showt csináltak. Curry félpályás triplái, a többiek zsákolásai villanyozták fel a szempárokat.

A Dél-Szudán elleni meccs is emlékezetes maradt, hiszen az egykori NBA-sztár, Luol Deng nélkül valószínű az afrikai válogatott nem is létezne. A többek között a Chicago Bullsnál, a Los Angeles Lakersnél és a Miami Heatnél, valamint a brit válogatottnál is megfordult játékos nem felejtette el szülőhazáját, és rengetek pénzzel támogatta a válogatottat, amely tisztességes, helyenként közönségszórakoztató játékkal lepte meg az amcsikat.

Jamesek is élvezték a játékot, de egy jó kezdés után mindvégig kézben tartották a találkozót, és 20 pont körüli volt a különbség – talán nem teljesen 100%-ot beleadva a mérkőzésbe.

A nézők állva tapsolták a szebbnél-szebb jeleneteket egyik és másik oldalról is, de mégis csak James betörései, Durant triplái, Edwards és Adebayo hatalmas zsákolásai „verték ki a biztosítékot”. A végeredmény 103–86 lett.

Nem volt olyan személy a teremben – a 12 amerikai játékoson kívül - aki nem szerette volna, hogy ez a varázslat abbamaradjon.

Mert ez a 12 először és utoljára játszik ezen az olimpián így, együtt.

Őrület – de ez a jelző kevés...

A szerző a Marosvásárhelyi Rádió sportszerkesztője.