Magyarország párizsi nagykövetségén találkoztunk, akkor, amikor a férfi kardcsapat ezüstérmét ünnepelte a MOB. Brassóban született, Uzonban nevelkedett, majd Sepsiszentgyörgyön telepedett le, 2004-ben költözött ki Magyarországra.
„Már mindenhová követtem az elnök urat” – mondta Ion Tibor Attila, aki a munkájáról röviden csak ennyit fejtett ki: titkársági asszisztens/sofőr, s minden, ami ezzel jár.
Ha menni kell, hát menni kell, a gépkocsi mindig rendelkezésre kell álljon. Legtöbbször magát az elnököt szállította a különböző eseményekre, találkozókra stb., de volt, hogy csomagokat vitt az olimpiai faluba. Lezárt csomagok voltak, amikhez neki semmi köze sem volt, ő csak szállította a sportolóknak, de a szigorú beléptetésnél, bizony elég sokszor megvizsgálták.
Sporteseményekre is eljutott, szabad idejében pedig bejárta Párizs nevezetességeit.
Érdekes szituációkba keveredett gépkocsivezetőként Párizsban. Sok helyre volt joga bemenni autóval, de nem mindenhová mehetett be autó nélkül…
„Mit csináljak? Pakoljam az árut? Voltam én már minden, de ez arra a kicsi időre, míg nyugdíjba megyek, megteszi” – mondta nevetve, majd elmesélte, hogy azért nem rossz a magyar Forma–1-es pálya és az olimpiai mozgalom fejének keze alá dolgozni. Arra a kérdésre, hogy ha hazamegy Sepsiszentgyörgyre, eljár-e az OSK meccseire, Ion Tibor Attila elmondta, hogy nem, megutálta a focit:
„Egyszer, még fiatal koromban belecsöppentem egy falusi meccsen egy bunyóba, kerítéslécekkel, kaszákkal, kapákkal estek egymásnak, és feltettem a kérdést, ez a foci? Akkor nem kérek belőle. Nem is járok…”
És még egy „apróság”… Gyulay Zsolt gyökerei Erdélybe vezetnek vissza, ugyanis déd- és nagyszülei Aranyosgyéresről, illetve Lupényból költöztek át Magyarországra.
A szerző a Marosvásárhelyi Rádió sportszerkesztője
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.