Léteznek még varázsmesék

A végéhez közeledik Dániában a női kézilabda Európa-bajnokság. A magyarok és a románok letudták a meccseiket, hazafelé veszik az irányt. Ezúttal nem is az ők teljesítményével, eredményeik elemzésével foglalkoznék, a gyengébb szereplésük okait venném górcső alá.

Inkább egy szimpatikus nemzeti gárdáról – akik egyébként megverték mindkét válogatottat – alkotok pár sort, gondolatot.

Arról a csapatról, akik úgy jutottak el az Eb legjobb négy együttese közé, hogy a legjobbjaik a koronavírus-fertőzés miatt otthon maradtak, nem tudtak elutazni a többiekkel. Így jobbára a nemzetközi porondon egy ismeretlen klubcsapat, a Lokomotiv Zágráb adta a válogatott keretének nagyobb részét. Az edzőjük egyben a szövetségi kapitányuk is.

Aki eddig nem jött volna rá, akkor most felfedem: a horvátokról van szól.

Szóval, a trénerük, Nenad Sostarics a nyitómérkőzés előtt – amit éppen a magyarok ellen játszottak – úgy nyilatkozott, hogy ezt az Európa-bajnokságot meg sem szabadott volna rendezni, hiszen a pandémia mindenbe beleszólt, a mezőnyből sztárok, meghatározó kézilabdázók hiányoznak, felkészülni sem nagyon lehetett, így nem lehet teljes értékű tornáról beszélni.

Érdekes lenne feltenni számára most a kérdést, hogy tartja-e még ezt a véleményét. Igazából a második felének valóban van alapja: a horvátoktól mindenki – legalábbis szakmai berkekben – azt várta, hogy a három csoportmeccsüket követően hazautaznak. Ők nem tették meg ezt a szívességet, legyőzték a magyarokat, a hollandokat és a szerbeket is, csoportelsőként suhantak tovább. A középdöntőben csak a toronymagas favorittól, a norvégoktól szenvedtek vereséget, úgy, hogy negyven percig egyenlő ellenfeleik voltak akkor is a skandinávoknak. Most pedig ott vannak az elődöntőben, ki tudja, hogy még milyen magasságig jutnak el.

A magyar Sport1 tévétársaság kommentátora a kedd esti, németek elleni meccsükön elejtett egy kijelentést, miszerint hasonló a menetelésük, mint a görög focicsapatnak a 2004-es Európa-bajnokságon – amit óriási meglepetésre megnyertek.

A bökkenő az, hogy ők azt a hőskölteményt úgy hozták össze, hogy nem igazán brillíroztak a pályán, a labdarúgók inkább antifocit nyomtak. A horvát lányok ezzel szemben igenis kézilabdáznak – úgy, ahogy azt sok csapatnál nem lehetett felfedezni – óriási mosollyal az arcukon, teljes fegyelemmel és erőbedobással.

Minket, így ünnepek előtt megkínáltak egy szelettel az igazi sportból. Ami az ízvilágát illeti, fogyasztáskor olyan érzést ad, hogy átélhetjük, ebben a világban még léteznek tündérmesék, a kicsi, a jóságos nagy hittel, odaadással legyőzheti a nagyot, a gonoszt.

Kell ennél több?