Andrej Taratuhin: minden szezon és azon belül minden győzelem egy külön kis élet
Az orosz származású, Omszkban született korábbi jégkorongozó minden lépését mosoly, felvillanó tekintetek és egyértelműen kifejezett rajongás övezte Csíkszeredában a Vákár Lajos Műjégpálya környékén. Mintha egy Oscar-gálán lettünk volna, Andrej alig győzött kezet fogni, közös képre beállni, és természetesen néhány szót váltani bárkivel, aki megszólította.
– Hogy érzi magát mostanában, mivel telnek a mindennapjai?
– Jól vagyok, tökéletesen. Nosztalgikus érzés itt lenni. Most különösen boldog vagyok, hogy a barátaimmal tölthettem időt itt, Csíkszeredában, mert az itteni éveim életemnek egy nagyon fontos időszaka volt. Öt szezont játszottam itt, háromszor bajnokok lettünk, egyszer ezüstérmesek, egyszer pedig bronzérmesek az Erste Ligában. Sok szép pillanatot éltem át a román bajnokságban is, mert ott is háromszoros bajnokok lettünk, és háromszor megnyertük a Román Kupát is.
Most sem egyedül érkeztem, itt van velem a feleségem és a kisfiam is. A legidősebb fiam és a lányom egyetemen tanulnak Oroszországban, így sajnos nem tudtak velünk jönni.
– Jelenleg edzőként dolgozik, milyen érzés a palánk széléről irányítani egy csapatot?
– Jó, érdekes, más. Még mindig a jégkorong világában vagyok és ennek kifejezetten örülök. Soha ne mondd, hogy soha, de nem szeretnék irányt váltani. Most az orosz MHL-ben (orosz junior jégkorongliga – szerk. megj.), a Kapitan Sztupino U20-as csapatánál dolgozom edzőként. Ez egy jó liga, most kezdtük el a munkát Denisz Kuljassal, ő is volt korábban a Csíkszereda játékosa. Akkor együtt játszottunk, most együtt edzősködünk, próbálunk fejlődni, és remélem jó edzők leszünk.
– Hosszú karrierje során mik voltak a legfontosabb állomások?
– Hosszú pályafutásom volt, sok jó és rossz tapasztalattal – minden jégkorongozóval előfordul az ilyesmi. Kezdetben az U18-as bajnokság fontos volt, mert ott bajnokok lettünk, aztán kétszer is U20-as világbajnok lettem. Ezután a karrierem megtorpant, nem állt meg, de kellett egy kis idő, hogy feltöltődjek.
Aztán amint elkezdtem játszani a Lokomotyiv Jaroszlavl csapatában, a legjobbak közé kerültem Oroszországban. 2006-ban ott voltam a torinói olimpián, majd egy évet Észak-Amerikában töltöttem, ahová a Calgary Flames draftolt. Néhány előszezoni mérkőzést játszottam ott, de aztán az Omaha NHL-csapatba küldtek. Később visszatértem Oroszországba, és abban az évben bajnokok lettünk. Ezek mind érdekes élmények és nagyszerű pillanatok voltak a pályafutásom során.
Aztán hat évet töltöttem a Szalavat Julajev Ufánál, megnyertük a Gagarin Kupát. Ez a pályafutásom egyik hosszú időszaka volt, szinte annyi, mint amennyit Csíkszeredában légióskodtam. Ezután egy súlyos sérülés miatt majdnem egy teljes szezont ki kellett hagynom, ez nehéz időszak volt, több csapatnál is megfordultam. A KHL után ide kerültem, Csíkszeredába.
– Melyik időszakára a legbüszkébb?
– Amikor nyersz, akkor mindig büszke lehetsz. Minden szezon és azon belül minden győzelem egy külön kis élet. Sokat nyertem a karrierem során, így minden egyes bajnoki címre büszke vagyok. Az U18-as és U20-as világbajnokság, Gagarin Kupa, Orosz Kupa, és persze a csíkszeredai sikerek is.
– Habár edzőként továbbra is a jégkorong közelében maradt, nem hiányzik a játék, a verseny, a csapattársak?
– Természetesen hiányzik, de előfordul, hogy egy szezon végén összegyűlünk és barátságos meccseket játszunk együtt.
– Öt szezonon át meghatározó játékosa volt a Sportklubnak, hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?
– Csodálatos volt. Ezért vagyok itt. (Nevet…)
– A szombati Sportklub–BJAHC mérkőzésen láthattuk, milyen megható fogadtatásban részesült a jégen. Milyen volt a kapcsolata a csapattársaival?
– Imádom a csíkszeredai srácaimat. Ők az én fiaim is. Emlékszem azokra az időkre, és ők is emlékeznek rám. Nagyon megható érzés volt, amikor a meccs után bementem az öltözőbe, és orosz zenét játszottak, amire együtt táncoltunk. Csíkszeredában mindig remek a hangulat az öltözőben. Ezt főleg a helyi srácok teremtik meg, ezért is szeretem őket.
– És a szurkolók?
– Csíkszeredában hogyan küzdötte le a kulturális különbségeket és hogyan sikerült beilleszkednie a székely közösségbe?
– Nem is tudom. Ahogy mondtam, a helyi srácok és a barátaim sokat segítettek nekem. Fodor Csanád mindenhová elvitt, meghívott az otthonába, megmutatta a környéket. Jó emberek vannak itt. Nem volt gondom a beilleszkedéssel.
– Hogyan látja a székely jégkorongkultúrát a világ nagy hokinemzeteihez képest? Mik az erősségei a székely játékosoknak és csapatoknak, és ön szerint miben kellene fejlődniük?
– Itt nagyon jó hokiiskola van. Nem is értem, hogy lehetséges ez egy ilyen kis városban. Csíkszereda mindig adott játékosokat a válogatottaknak, erős az utánpótlás. Az itteni hoki mindig is az volt, a kezdetétől fogva. Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért, talán a jó edzők miatt, a környezet vagy az emberek miatt. Talán mindez együtt.
– Sok külföldi játékos megfordult a Sportklubnál, de kevesen maradtak hosszú ideig. Önt mi tartotta itt öt szezonon át?
– Milyennek találja a Sportklub játékát? A szombati meccs közben nem gondolt arra, hogy szívesen állna ott a jégen közöttük?
– Nem. Nagyszerűen játszottak. Ezúttal egy kicsit edzői szemmel néztem őket, és látom, hogy miben fejlődtek: például a visszazárás a védekező harmadba és ott a megállás; nincsenek eladott korongok vagy felesleges körök – ez nagyon fontos. Beszéltem a barátaimmal, és egyetértettünk abban, ez a mostani rendszer jó. Szerintem a mostani edző nagyon jó irányba fejlesztette a Sportklub védekezését. Szombaton sok gólt is szereztek.
– Hogyan látja a jövőjét? Milyen tervei vannak a továbbiakban?
– A jövőben nyitott vagyok mindenre, de úgy gondolom, edzőként fogok tovább fejlődni.
– Ha a Sportklub megkeresné egy edzői szerződéssel, elgondolkodna egy visszatérésen?
– Azt hiszem, igen, de semmiképpen nem ebben az évben, előtte szeretnék edzőként is eredményeket elérni. Amikor készen állok, és Csíkszereda is készen áll, akkor majd eljöhet a megfelelő pillanat a szerződéshez.
– Gondolom számos különleges története van a csíkszeredai éveiből.
– Rengeteg vicces történetünk volt. Az első szezon után megnyertük a román bajnokságot, és autóval felmentünk a Madarasi Hargitára. Útközben elhaladtunk a barátom háza mellett, aki épp a hátsó udvarán dolgozott. Persze ő nem tudta, hogy ott fogunk maradni egy vagy akár több éjszakára. Megálltunk a kocsival, és mondtuk neki: Hé, Attila, gyere velünk a Madarasi Hargitára! Azt hitte, csak felmegyünk egy kicsit szórakozni, aztán visszajövünk. Azt mondta: Oké, menjünk. Végül több napon át maradtunk, és jól éreztük magunkat. Ilyen volt az itteni közös életünk. Vicces volt.
– Mit üzenne a Sportklub szurkolóinak?
– Ők a legjobbak. Csak folytassák azt, amit eddig is tettek: támogassák a csapatot és legyenek boldogok!
Bajnokavatás Bukarestben vagy Csíkszeredában
Vasárnap délben játsszák a labdarúgó 2. Liga idei kiírásának utolsó meccseit. Három csapat közül kerülhet ki a bajnok, kis szerencsével lehet ez az FK Csíkszereda is.
Szögre akasztja cipőjét a Sepsi OSK korábbi csapatkapitánya
Bejelentette visszavonulását a Sepsi OSK korábbi csapatkapitánya, Bogdan Mitrea. A Kolozsvári U 37 éves hátvédje a szezon végén hagy fel a labdarúgással.
Azonnal elhagyni ezt az országot – figyelmeztet a külügyminisztérium
A külügyminisztérium azt tanácsolja a Líbiában tartózkodó román állampolgároknak, hogy a konfliktusok eszkalációja miatt azonnal hagyják el az országot.
Nicușor Dan a Krónikának: ne legyen a magyar közösség a szélsőségesek bűnbakja
A romániai államelnök-választás első fordulója előtt a Krónika volt az egyetlen romániai magyar lap, amely interjút készített Nicușor Dannal.
Tömegbaleset a dél-erdélyi autópályán – videón az ütközés pillanata
Három autó ütközött össze csütörtök délután a dél-erdélyi (A1-es) autópálya Nagylak és Arad közötti szakaszán, a tömegbalesetben 11 személy megsérült.
Életfogytiglanit kaptak a magyar nőt agyonverő kerítők, megint halálra gázoltak egy medvét – hírek vasárnap
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
