Az NHL-t is megjárt tréner a Székely Sportnak adott interjúban mondott köszönetet a csíki hokiközösségnek az együtt töltött évekért, kiemelve, hogy különleges embereket ismert meg Csíkszeredában.

– Milyen érzésekkel, gondolatokkal távozik Csíkszeredából?

– Vegyes érzésekkel. Egy nagyszerű közösséget és remek embereket ismertem meg. Ugyanakkor sajnálattal is távozom. Hálás vagyok a klubnak a lehetőségért, de folyamatosan gondok voltak a szerződés pénzügyi részével. Nehézségek mindenhol adódnak, de számomra meglepő volt, hogy a klub részéről soha, semmilyen kommunikáció nem történt ezek kezelésével kapcsolatban. Nulla. Ilyesmit korábban sehol máshol nem tapasztaltam.

– Mindig benne volt a pakliban, hogy továbbáll, amint egy jobb lehetőség adódik, vagy spontán döntés született a Vienna Capitals ajánlatát követően?

– Nem gondolkodtam sokat azon, hogy elhagyjam Csíkszeredát. Az edzői munka rendkívül intenzív, rengeteg időt és energiát igényel, így amikor Csíkszeredában voltam, energiám 99%-át a munkára fordítottam. Jó ügynököm van, és egy jó ügynök mindig figyeli a lehetőségeket, hiszen egy edzővel bármikor történhet valami – lehet sikeres, de bármikor el is bocsáthatják. Így az ügynököm volt az, aki értesült a bécsi lehetőségről.

Ez gyors volt, Bécsben már be is jelentették Kevin Constantine érkezését

– Mit szeretett a legjobban az itteni edzői munkájában?

– A legszebb része az volt, hogy nagyszerű volt a csapatszellem köztem, a segédedzők és a játékosok között.

– És mit a legkevésbé?

– Ahh, ne is mondja. A Budapestre tartó, éjszakai, tizenkét órás buszos utak, azok nagyon megterhelőek a játékosok számára is.

– Mit tanított Önnek a csíkszeredai időszak – szakmailag és emberileg egyaránt?

– Csíkszeredában nem új dolgokat tanultam, inkább megerősítést nyert bennem, hogy a jégkorong mindenhol a világon ugyanaz a játék – és ez csodálatos dolog.

– Mit visz magával Székelyföldről?

– Hálát viszek magammal – azért, hogy lehetőséget kaptam, hogy még néhány évig folytassam azt, amit szeretek, és hogy az Erste Liga legjobb szurkolói előtt dolgozhattam.

Kevin Constantine elhagyta a Sportklubot

– A két és fél év tapasztalata alapján milyennek látja a Sportklub jövőjét?

– Nem látok bele eléggé a klub pénzügyi és háttérfolyamataiba ahhoz, hogy pontosan megjósoljam a jövőt. Azt viszont tudom, hogy a klub hosszú és gazdag múlttal rendelkezik, és őszintén remélem, hogy még legalább száz évig fennmarad.

– Mit üzenne a játékosoknak?

– A legjobbakat kívánom minden egyes játékosnak, aki az ittlétem során Csíkszeredában szerepelt. Sokat követeltünk tőlük, és ők is sokat adtak – az edzőkért, egymásért, a szurkolókért. Mindenkinek sok sikert kívánok, de különösen annak a nyolc játékosnak, akiket mindhárom évben edzhettem, amíg itt voltam.

– És azoknak, akik a csíkszeredai jégkorong jövőjéről döntenek?

– A klub alkalmazottja voltam, így nem az én dolgom megmondani, hogyan kellene működtetni az egyesületet. Hálás vagyok, amiért bizalmat kaptam, és lehetőséget adtak a munkára. Sikernek azt tartanám, ha a légiósok két-három vagy akár négy évig is maradnának a klubnál, mert elégedettek a tapasztalataikkal. Ehhez azonban pénzügyi stabilitásra és jó klubirányításra van szükség. Tudom, hogy a vezetésben vannak nagyszerű emberek, akiknek nagyon fontos a csapat sikere – még akkor is, ha sokszor nehéz körülmények között dolgoznak.

– Végezetül mit üzenne a szurkolóknak?

– A csíkszeredai szurkolók fantasztikusak voltak: energikusak, hangosak, igazi, hamisítatlan hangulatot teremtettek. Élmény volt hazai pályán játszani. És lenyűgözött, hogy idegenben is milyen sokan elkísértek bennünket – egyszerűen elképesztő! Mindannyian, a fiatal játékosoktól az idősebb edzőkig, részben azért csináljuk ezt, mert felemelő érzés közönség előtt küzdeni. A csíkszeredai szurkolók lehetővé tették számunkra, hogy megéljük ezt az álmot.

Ezért csak ennyit mondhatok: köszönöm, Csíkszereda!