– Mi jut eszébe, amikor a téli olimpiai játékokra gondol?
– Rengeteg érzés, a legnegatívabbtól a legpozitívabbig. Mivel hat olimpián vettem részt, így jutott rendesen mindenből. Követem a meccseket, futamokat, és azt látom, hogy az olimpiának különleges hangulata van. Ez a világverseny nemcsak egy négyévente megismétlődő esemény, ez minden sportoló életében a legkülönlegesebb. Ezért mindenki vágya, hogy ide kijusson, de a legtöbben nem juthatnak ki, mert a helyek száma nagyon limitált. Aki viszont kijut és megérzi azt, amit az olimpia ad, az mindent megtesz, hogy újra és újra átélje ezt versenyzőként.
– Ezek szerint akkor hiányzik az olimpiai légkör és a versenyzés?
– Igen, valamilyen szinten mindenképp. Hadd mondjam el, hogy én voltam a román női biatlonkeret másodedzője, de mivel nem jutottunk ki a román lánnyal, így én itthon maradtam.
– Melyik a legkedvesebb vagy legmeghatározóbb ötkarikás emléke, amelyre ma is szívesen gondol vissza?
– Hozzám a 2010-es vancouveri olimpia áll a legközelebb, a helyszín természeti szépsége miatt. Fantasztikus hely, a téli sportok számára kiváló adottságokkal.
– Ennyi év távlatából hogyan éli meg, hogy hat alkalommal is részt vehetett az olimpiai játékokon?
– Szinte nem is jön, hogy elhiggyem, nem tudom, hogyan csináltam végig. Egyik hozta a másikat, és minden esetben egy-egy újabb kihívásnak láttam.
Az egészen biztos, hogy ha nem szereted amit csinálsz, akkor nem lehet ennyi éven keresztül ezt tenni.
– Említette, hogy követi a milánói-cortinai olimpiát. Más-e ez a mostani esemény a korábbiakhoz képest, és ha igen, miben?
– Szerintem teljesen más. Követtem a 22-es pekingi tornát is, de az a csodálatos környezet, ami Észak-Olaszországban van, az egésznek a természetközelsége, ez mind felülmúlhatatlan. A közvetítések hihetetlen tájakat mutatnak, és bár mindegyik helyen jártam már, újra látni őket – még a képernyőn keresztül is – lenyűgöző.
– Mit gondol a sílövészet eddigi versenyeiről, azok értek fel a dobogóra, akiket előzetesen is esélyesnek tartott, vagy születtek meglepetések?
– A bolgárok mindenkit megleptek, fantasztikus, hogy összejött a téli olimpiai érem biatlonban. Mivel tudtam, hogy Wolfgang Pichler (akinek tíz olimpiai érme van edzőként) a bolgár csapathoz igazolt, ezért lehetett erre számítani, mégis Lora Hrisztova harmadik helye, egy 22 éves fiatal lánytól, nem semmi. Számomra egyértelmű volt, hogy Pichler csak azt vállalja el, amiről tudja, hogy teljesíthető. Ez természetesen számára is egy nagy kihívás volt, mert a bolgár csapat nem a svéd együttessel talál. Szintén meglepő, hogy a norvégoknak és a svédeknek – ahol adottak a legmagasabb szintű körülmények – elég akadozva lett egy aranyéremük 12,5 km-en Martin Ponsiluomától, és nagy nehezen egy ezüst 10 km-en Maren Kirkeeide révén, ezért nem nevezném sikeresnek az idei olimpiájukat. Mi is felkértük Pichlert, de míg a bolgárok elő tudták teremteni az ehhez szükséges anyagi keretet, nálunk ez nem lett meg.
– Hogy látja, a biatlon mint sportág miben változott az utolsó olimpiája óta?
– Talán egy picivel gyorsabban lőnek, a lányok pedig fizikailag jobban felkészültek, ami jól látszik a teljesítményükön.
– Mit gondol a romániai biatlon utánpótlásának helyzetéről?
– Lehetne jobb. Sajnos küzdünk a rendszerrel és a körülményekkel, mert Romániában a sport az x-edik helyre van téve.
Lassan az egyetlen ország vagyunk Európában, amely ezt így csinálja. Ideje lenne megébredni.
– A biatlon mellett melyik téli sportág áll legközelebb önhöz?
– Nagy kedvencem a lesiklás, de a legjobban a műkorcsolyát szeretem, szerintem az a legszebb sport a világon. Bár én nem tudtam ezt űzni, szeretettel nézem, mert tudom, hogy nagyon sok munka van mögötte.
– És van olyan versenyző vagy nemzet, akinek külön drukkol?
– Mindenkinek szorítok, nem drukkolok külön senkinek. A lányok és a fiúk arckifejezése mindent elmond: a szenvedés, az öröm, a keserűség, a bánat – ezeket én is átéltem, pontosan tudom, mit éreznek.
– Mit adhat egy sportolónak az olimpiai részvétel, az eredményeken túl?
– Aki kijut az olimpiára, az a folyamat során megtanulja tisztelni a sporttársait, az edzőit és a környezetét is.
Egy ilyen versenyre való felkészülés egy egész életre kihat, és segít kezelni a helyzeteket a mindennapi életben is. Az élsport minden szempontból jót tesz a gyerekeknek és a fiataloknak. Meggyőződésem, hogy akik úgy nőnek fel, hogy a sport az életük részét képezi, hasznosabb, jobb tagjai lesznek a társadalomnak.
– Milyen tanácsot adna annak a székelyföldi fiatalnak, aki az olimpiai részvételről álmodik?
– Merjen álmodni, mert a céljaink eléréséhez először álmokra van szükségünk, ami segít kitartanunk, hogy megvalósítsuk őket. Egyszerű a recept: kitartás, munka és rengeteg ambíció.
Negyedórával a lefújás előtt kettővel vezetett a Sepsi OSK a Nagyváradi Bihar FC otthonában a labdarúgó 2. Liga szombati meccsén. Egy kiállítás átírta a hajrában a forgatókönyvet, pontokat hullajtott a háromszéki együttes.
Mindegyik alsóházi csapat lejátszotta a mérkőzését a labdarúgó Szuperliga alapszakaszának utolsó fordulójában, így kialakult a rangsor. Az FK Csíkszereda osztályozós helyről és idegenben indítja a play-out küzdelmeit. Mutatjuk az állást és a programot.
A Richter-skála szerinti 3,3-as erősségű földrengés volt vasárnap este tíz óra előtt hét perccel.
Több mint háromezer erdélyi fiatalnak mutat irányt a cserkészet a képernyők uralta világban. Az időtálló értékekre épülő mozgalomról, a Romániai Magyar Cserkészszövetség 35 évéről, kihívásairól és terveiről beszélgettünk Bálint Lajos Lóránt elnökkel.
Zsolnay kerámiával burkolják be a vajdahunyadi vár restaurálás alatt álló Lovagtermének padlózatát, csakúgy, mint bő 130 évvel ezelőtt.
Egy álkommunista megmondót nem érdekel a háború, ahogy a 10 lejes benzin réme se. Az viszont igen, hogy épp mi jön ki az elszabadult hajóágyú csövén, és ezzel mekkorát lehet kaszálni a lájkversenyben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!