Aranycsapata jégkorongban is volt Marosvásárhelynek

Elevenítsük fel a múltat: a marosvásárhelyi jégkorong kezdeteit, a kétszeres országos bajnok együttest, aztán a hokiidőszak hanyatlását.

Mikor kezdődött el a jégkorongozás Marosvásárhelyen?

Aurel Rațiu nyugalmazott újságíró könyvéből – amelyet a helyi sport történetéről jelentetett meg 1997-ben –, megtudhatjuk, hogy a jégkorongot Marosvásárhelyen a Csíkszeredából a Kereskedelmi Líceumba került Eugen Telea diák honosította meg.

Szervezett formában először 1935-ben játszottak a Ligetben lévő egykori ,,Gödör”-ben (a mai Simon László Sportcsarnok területén), ahol télen jégpályát létesítettek, így ott novembertől márciusig hokizhattak, akár a Maros befagyott jégrétegén mindamellett, hogy nem voltak kötelező edzések.

Az Incze testvérek: József, László és Gábor a 80-as években
Fotó: Aurel Rațiu: A marosvásárhelyi sport - Múlt és jelen című könyvé

Majd a Maros-parti városban a második világháború előtti években pezsgett a jégkorongélet: 1936-ban már két helyi csapat vett részt az országos ligában (a Mureșul és az MSE) és 1938-ban illetve 1940-ben a tabella bronzérmes helyezéseit szerezték meg felváltva, felvéve a harcot a nagynevű ellenfeleikkel, a csíkszeredaiakkal és gyergyóiakkal. Aztán 1949 februárjában Marosvásárhely volt a házigazdája annak a jégkorongtornának, amelyen a csíkszeredai IPEIL megnyerte első bajnoki címét.

Mikortól számoljuk a marosvásárhelyi jégkorong aranykorát?

A korabeli szokásoknak megfelelően és az elfoglaltság hiányában, a nyári sportágak megszállottjai télen korcsolyát húztak a lábukra, jégkorongoztak, így rövid időn belül ügyes hokisokká formálódtak.

Az Incze testvérek a hokit és a focit is válogatott szinten űzték
Fotó: Aurel Rațiu: A marosvásárhelyi sport - Múlt és jelen című könyvé

Nyáron más sportágakban is jelesen szerepeltek, sőt válogatottak voltak, mint például Fülöp György (úszás, vízilabda, kosárlabda), Publik Antal (labdarúgás és jégkorong), Naşca Petru, Deák Gyula (úszás és vízilabda) – mondta el korábban e sorok írójának Zajzon Pál, egykori helyi kosárlabdázó és labdarúgó.

Az Incze-testvérek (I. Gabi, II. László – Paci, III. József – Tuka) akik labdarúgásban és jégkorongban remekeltek, messzi a legjobbak voltak akkor Romániában, nagy fölénnyel vezették felváltva a jégkorongbajnokságok góllövőlistáit.

1945-ben az Incze Gabit és az Incze Pacit is soraiban tudó marosvásárhelyi RATA csapata román kupagyőztes lett, 1948-ban pedig országos ezüstérmes.

1950-ben tört meg stílusosan a jég, amikor végre Vásárhelyre került a bajnoki cím: a január 10–18. között megtartott brassói döntőt a RATA nyerte meg, miután 15–0-ra győzte le a segesvári CFR-t, 6–1-re a ploiești-i Petrolult, majd az elődöntőben 3–3-at játszott a csíkszeredai IPEIL ellen, végül 5-1-re verte a brassói Steagul Roșut, így országos bajnok lett.

1951-ben a január 10–14. között Csíkszeredában megrendezett országos bajnokságon a nyolc résztvevő közül a Locomotiva előnevet is felvett RATA diadalmaskodott: 16–0-ra verte a galați-i Locomotivát, 6–1-re a bukaresti Partizanult, aztán a döntőben 4–2 arányban legyőzte a csíkszeredai IPEIL együttesét, így újra országos aranyérmes lett, habár egy gólon múlott a bajnoki cím.

A mintegy ezres ünneplő tömeg a következő jégkorongozókat várta haza a helyi nagyállomáson 1950-ben: dr. Bíró József (kapus), Incze I. Gábor, Incze II. László (Paci), dr. Fenke I. Ferenc, Incze III. József (Tuka), Kulcsár Ernő,Togănel Teofil., Kocsis Béla, Fábián, Szabó és Bíró Sándor (mezőnyjátékosok).

1951-ben a Locomotiva–RATA keretében Mártonfi, Ritz, Kerekes István, Magos Andor és az 1956-os melbourne-i olimpiai játékokon a román vízilabda-csapat egyik alapembereként is szerepelt Nagy ,,Pocó” Gábor is helyet kapott, de mellettük még jó jégkorongozó volt Fodor, a Nașca-testvérek és Auer is.

A RATA bajnokcsapata 1950-ben
Fotó: Aurel Rațiu: A marosvásárhelyi sport - Múlt és jelen című könyvé

A kétszeres bajnokcsapatnak a kiváló összjáték volt a titkuk. Az Incze testvéreknek erős kezük volt, hiszen apjuk pékségében dolgoztak, ahol a munka kiformálta, edzette a csuklót, a kart. Gabi mindig rávitte a korongot az ellenfélre, emellett elszántan támadott és nagyon technikás hokista volt. Paci volt az ész, ő gondolta ki a taktikát, de sokszor egyéni bravúrokat is végrehajtott, ami nem egy esetben góllal végződött. Tuka kiválóan korcsolyázott, a távolról precízen lőtt, de főleg a védelemben vette ki oroszlánrészét.

A jégkorongot barátokként kezdték és folytatták sokáig, olyan összhangot teremtettek a csapatban, hogy azt öröm volt a pályán lenni. A látványt a nézők is hasonlóképpen ítélték meg, ebből ők is kivették a részüket.

Miért hanyatlott idővel a helyi jégkorong?

1951 után megkezdődött Marosvásárhely sportjának politikai indokú, tudatos szétrombolása is: Bukarestben megalakultak a CCA (később Steaua), majd a Dinamo jégkorongszakosztályai, amelyek összeszedték a legjobbakat az országból, így a vásárhelyieket is. Mások Csíkszeredába igazoltak, ahol a hosszabb tél jobb felkészülési feltételeket biztosított.

Az aranycsapat végül 1954 után, pénzhiány miatt megszűnt.

Idővel a helyi jégkorongcsapatok – Spartac, Dermagant, Dinamo, Alimentara, Constructorul, Comerțul – megszűntek, hiszen az időközben máshol felépülő műjégpályák miatt természetes jégen már nemigen szerveztek mérkőzéseket, sőt a marosvásárhelyi ,,Gödör” – ahol nyáron salakos labdarúgópálya, télen természetes jegű jégpálya volt – helyére 1978-ban felépítették a jelenleg Simon László névet viselő sportcsarnokot.

Az 1981-ben alakult, előbb a B-osztályban érdekelt, majd az A II-osztályban szerepelt Elektromaros keretében azonban többségben voltak az idegenlégiósok, a Csíki- és Gyergyói-medencéből importált játékosok, akik fedett műjégpályán nőttek fel, a felsőházban szereplő ottani csapatokba azonban nem fértek be. Ez viszonylag visszaütött az ISK ifijeire (Albertini Zoltán edző) – mindamellett, hogy 1985-ben és 1986-ban megnyerték a nyitott műjégpályás bajnokságot –, akik felnőttkorba lépve nehezen juthattak be az alakulatba, ezért sokan idő előtt abbahagyták a hokit.

A 80-as években bár ha ideig-óráig is, az Imatex és a Gloria is működtetett jégkorongszakosztályt, majd a rendszerváltást követően az anyagiak is megcsappantak, amit a hoki is megsínylett: az Elektromaros csapata 1990-ben, az ISK fiatal együttese 1992-ben megszűnt, mivel vágóhíd hűtőházai nem bírták a magáncégek versengését, és a pálya hűtőfolyadék nélkül maradt. 1993-tól a jégpályát már nem indították be, természetes jéggel sem, így a marosvásárhelyi jégkorong ismét egy jó ideig megszűnt.