Kevine Constantine: sosem tudhatod előre, melyik lesz a te éved

Hamarosan kezdődik a rájátszás az Erste Ligában, ennek apropóján beszélgettünk Kevine Constantine-nal, a Csíkszeredai Sportklub vezetőedzőjével a székelyföldi hokiról, a csapat alapszakaszbeli teljesítményéről, a rájátszásra készülve pedig a várható kilátásokról. Az eredményes pályafutása is szóba került.

A térség hokikultúrája

A szakember szerint a csíkszeredai, térségbeli jégkorong színvonala kiemelkedő, különösen, ha figyelembe vesszük a játékosok viszonylag alacsony számát. Meglátása szerint a helyi hokikultúra erős és a játékosok tehetségesek.

„Rengeteg jégkorongot láttam már. Elhiheti nekem: ez zsinórban a 41. évem edzőként. Szóval, az itteni hoki jó. Talán az egyetlen dolog, ami kissé visszatartja a fejlődést, az az, hogy az utánpótlást tekintve nem túl nagy a hokis közösség. De ahhoz képest, hogy mennyi játékos játszik, vannak nagyon jó jégkorongozók. Ha a térség egy kicsivel népesebb lenne, több játékos kerülhetne ki, és talán még több kiemelkedő tehetség is feltűnne.

– vélekedett a Sportklub kispadján a második idényét töltő tréner.

Kevin Constantine számára különleges élmény a székely közösség részévé válni, hiszen már Magyarországon töltött évei alatt megismerkedett a térség történelmével és kultúrájával. „Amikor idejöttem, már volt némi háttértudásom arról, hogy milyen helyre érkezem – nemcsak jégkorong szempontjából, hanem történelmi és kulturális értelemben is, hiszen ez a térség sokáig Magyarország részét képezte. Megtanultam, hogy ezen a területen inkább magyarul beszélnek, mint románul. Így egy kicsit már ismertem a székely kultúra, közösség és az emberek szellemiségét” – foglalta össze.

Az utánpótlás-nevelésről

A Székely Sport utánpótlás-neveléssel kapcsolatos kérdésére kifejtette, napjainkban az információáramlás szabadságának köszönhetően az utánpótlásképzés módszerei világszerte hasonlóak. Míg korábban egyedi, sajátos elképzelésekre épültek az egyes országok fejlesztési-nevelési programjai, mára a különböző nemzetek fiatal játékosai hasonló edzésmódszerekkel készülnek. „Lehet, hogy 20 évvel ezelőtt még óriási különbségek voltak a megközelítések között, de mára ezek a módszerek egy közös, globális irányba alakultak át, több kis területen zajló játékkal, kis területen végzett gyakorlatokkal, amelyek inkább a mérkőzéshelyzetekhez hasonlítanak” – hangsúlyozta.

Ugyanakkor azt is hozzátette, a székelyföldi jégkorong fejlődőképes, de a világelitbe való kerüléshez elengedhetetlen, hogy többen kezdjenek el hokizni, hiszen minél nagyobb a merítési lehetőség, annál nagyobb az esély kiemelkedő tehetségek felfedezésére.

A különböző nemzetiségek küzdelméről a jégen

Arra vonatkozóan, hogy miként éli meg ezt az egyedi helyzetet, amikor különböző nemzetiségű csapatok küzdenek egymással egy ország bajnokságában, elmondta, hogy a különböző etnikai hátterű csapatok versengése természetes része a jégkorongnak. „Bárhol is jártam a jégkorong világában, mindig az volt a csodálatos ebben a sportágban – és ezért is szeretem annyira –, hogy míg az arénán kívüli kultúra gyakran nagyon eltérő lehet, addig az öltözőn belüli kultúra meglepően hasonló. Mert a barátságok és a csapatszellem abból fakad, hogy együtt dolgozunk egy közös cél érdekében. Azok az alapelvek és értékek, amelyek a sikert meghatározzák, egyetemesek.”

Hullámvasútszerű alapszakasz

A Csíkszeredai Sportklub edzője nem tartja hullámvasútnak a csapat alapszakaszbeli teljesítményét, bár elismeri, hogy a győzelem-vereség mérlege alapján úgy tűnhet.

Szerinte a csapat egyik erőssége a szervezettség és a fegyelmezett védekezés, ami megnehezíti az ellenfeleik dolgát.

„A legnagyobb kihívás számunkra az, hogy kevés a lőtt gólunk, és a legtöbb győzelmünket szoros meccseken szereztük. De nem tudhatjuk előre, hogy ez hogyan alakul majd a folytatásban. Lehet, hogy ez a játékstílusunk éppen sikeressé tesz minket a rájátszásban. Ezt nem tudjuk. És őszintén szólva, nem is aggódom miatta” – foglalta össze.

A legfontosabb a napi munka és a folyamatos felkészülés, ezért nem gondolkodnak hosszú távon, hanem mérkőzésről mérkőzésre építkeznek.

Az Erste Liga rájátszására készülve

A csapat jelenlegi hangulatára vonatkozó kérdésünkre az edző a jégkorongszezont egy életciklushoz hasonlítja, ahol a bajnokság kezdetén az együttes még gyerekcipőben jár, a középszakasz a felnőttkor, míg a rájátszásra már idős gárdaként érkeznek. A cél, hogy a szezon végére érjék el csúcsteljesítményüket.

Szerinte „idén nagyobb kihívást jelentett az összecsiszolódás, mivel leginkább a helyi játékosokból állt össze a csapat gerince, az idegenlégiósok teljesen kicserélődtek.

A Sportklub vezetőedzője a rájátszásra mindig egy új szezonként tekint, ahol a játék stílusa is változik – kevesebb emberelőny, több öt az öt elleni szituáció. A legnagyobb kérdés ilyenkor, hogy a csapat mennyire tud felkészülni és alkalmazkodni a kihívásokhoz. „A legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy sosem tudhatod előre, melyik év lesz »a te éved«. Ezért az egyetlen, amit tehetsz, hogy dolgozol, felkészülsz, és amikor mindenki tiszta lappal indul, megnézed, mire vagy képes” – húzta alá.

Egyszer minden karrier véget ér

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy hogyan néz szembe azzal, hogy egyszer majd fel kell állnia a kispadról. Bevallotta, hogy ezek a kérdések számára egyre aktuálisabbak és gyakran foglalkoztatják. „Én már közel vagyok ehhez a korhoz. Valójában idén nyáron is sokat gondolkodtam azon, hogy akarom-e még folytatni, vagy sem. Az egyik dolog, amit bárkinek meg kell tennie – ha a játékban akar maradni –, a változásra való hajlandóság.

Kiemelte, hogy a mai játékosok annak a nemzedéknek a képviselői, akik már a digitális világban nőttek fel, ezért az edzőknek is új módszerekkel kell közelíteniük hozzájuk. Szerinte a siker titka az egyensúly: az edzőnek képesnek kell lennie a modern elvárásokhoz igazodni, szilárdan ki kell tartania azok mellett az elvek mellett, amelyek a jégkorongot és a csapatokat sikeressé teszik.