Székelyhon    Krónika Online    Főtér    Nőileg    Liget    Erdélyi Napló  |  Jóállás    Apróhirdetés    Rádió GaGa

Erste Liga: a gyergyói hősök szavai

Gergely Imre 2023. április 03., 12:24 utolsó módosítás: 2023. április 03., 16:04

Nem kétséges, hogy Gyergyószentmiklóson még sosem volt olyan örömünnep, mint pénteken este, a jégkorong Erste Liga bajnoki címének megszerzése után. Először ért a csúcsra a gyergyói jégkorongcsapat. Érzéseikről, a győzelem kulcsáról kérdeztük a főhősöket.

Erste Liga: a gyergyói hősök szavai
Galérianézet
Gyergyószentmiklóson még sosem volt olyan örömünnep, mint pénteken este Fotó: Szász Adorján/Gyergyói Hoki Klub

Matias Haaranen két nagyon fontos gólt lőtt a fináléban, Budapesten az ő zseniális meglátása, helyzetbe kerülése és gólja révén egyenlítettek a piros-fehérek 3–3-ra, majd a végső csatában ő lőtte a mindent eldöntő találatot.

Az egész szezonban nyújtott teljesítményére tette fel ezzel a koronát, és nem mellesleg – másodszor egymás után – az Erste Liga 2022–2023-as szezonja legjobb hátvédjének kijáró különdíjat is átvehette.

„Hihetetlen, hihetetlen, hihetetlen. Nagyon nehéz utunk volt, de úgy gondolom, nincs annál jobb út, mint amin végigmehettünk.

Hét meccses elődöntő, hosszabbításban megnyerve, majd a döntő, ahol 3–1-ről kellett visszajönni.

Úgy gondolom, hogy a lehető legnagyszerűbb út, ahogy meg lehet nyerni egy ilyen bajnokságot. A különdíjnak is örülök persze, amit annak köszönhetek, hogy az egész csapat nagyon jól játszott végig, és egy ilyen társaságban könnyű jól teljesíteni.

Az is sokat mond, hogy minden egyéni díj a mi csapatunkhoz jött, mutatja, hogy milyen jó játékosok vannak itt. De ezt az aranyérmet csapatként értük el és nem egyénenként”

– mondta Matias Haaranen.

Góga Attila, a korábbi csapatkapitány az elmúlt két szezont másodedzőként dolgozta végig Szilassy Zoltán mellett. Ő játékosként már felemelhette trófeát, most viszont hazai környezetben is megtehette ezt.

Fotó: Szász Adorján/GYHK

„Én játékosként ezt már átéltem, de más csapat színeiben. Most másodedzőként végre itthon, az én szülővárosomban, az én közönségem előtt ismét átélhetem. Felmúlhatatlan érzés.

Látom, hogy az emberek milyen boldogok, hogy milyen örömet tudtunk szerezni nekik. Ez megfizethetetlen dolog.

Nagyon-nagyon sok munka, nehézség rengeteg akadály van mögöttünk. Az öltözőben ott van egy felirat a falon: göröngyös úton, ahogy a Székely Himnuszban van. Ezt a göröngyös utat öt éve tapossuk, voltak akadályok, például a vírus is meggátolt minket.

Lehet, már hamarabb elérhettük volna ezt, már hamarabb örvendett volna Gyergyó. De ez már nem számít.

Lényeg, hogy idén idehoztuk a trófeát, bajnokok vagyunk, és ezt már nem veheti el tőlünk senki és semmi” – nyilatkozta Góga.

Brance Orbán, a Gyergyói Hoki Klub csapatkapitánya az első olyan játékos, aki a piros-fehér mezben magasba emelhette az Erste Liga trófeáját. A liga legjobb csatára díjat is átvevő Orbán is elérzékenyülten nyilatkozott.

„Nagyon akartuk ezt a címet. Ez a csapat nagyon jó emberekből, jó karakterekből áll, kiváló a kohézió az öltözőnkben.

Lehet, hogy nem mindenki a legkiválóbb játékos, de mindenki a legjobb ember. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a társaság így együtt közösen meg tudta csinálni.

Mindenki kihozta magából a legjobbat a meccseken, minden meccsen. A közösség, ez a város, ez a kis régió, amit megismerhettem, és ahol nagyon jól érezzük magunkat a családommal együtt, nagyon megérdemelte ezt a sikert. Az utcán találkozva az emberekkel, vagy a benzinkútnál tankolás közben, mindenhol, akivel csak találkoztam erről beszélt, ezt várta.

Erről álmodtak, hogy ezt megcsináljuk. Úgy gondolom, hogy a csapat és a közösség, a közösség és a csapat ezt együtt érte el.

Büszke és boldog vagyok, hogy ennek a közösségnek a része lehetek, és hogy értük meg tudtuk tenni. Csodálatos érzések ezek” – összegzett Orbán.

Fejes Nándor szerint nagyon, talán túlságosan is akarták olykor ezt a sikert. A győzelem és az ünneplés után pedig új, nagy kihívás vár rá. Jó eséllyel az egyik első olyan játékos lehet, aki székelyföldi csapatból jut ki A csoportos világbajnokságra, Magyarország színeiben.

„Minden olyan dolog megvolt ebben a csapatban, ami képesé tette elérni ezt a nagy sikert. Amikor 3-1-re vezetett a Fradi, akkor is megvolt bennünk az, ami kevés csapatban van, és aminek köszönhetően onnan vissza tudtunk jönni. Nekünk egy életünk volt, nekik három. Nagyon nehéz szituáció volt, de ez is mutatja, hogy mennyire akartuk. Talán túlságosan is, és emiatt adódtak hibák. Úgy érzem, összességében megérdemelten nyertünk, így értük el, amit nagyon el akartunk érni, magunknak, a városnak, minden embernek, akinek ez számít”.

Sébastien Sylvestre ugyan a pénteki meccsen nem lőtt gólt, „csak” egy gólpasszt adott, de a döntőben összesen tizenkét, az elődöntőben öt, a negyeddöntőben kilenc pontot hozott össze, ő lett a rájátszás MVP-je.

Fotó: Szász Adorján/GYHK

„Az, hogy én lettem az MVP, egy jó elismerés, és ösztönöz arra, hogy újra és újra megmutassuk együtt a csapattal, hogy mire is vagyunk a képesek. Úgy gondolom, és ki merem jelenteni,

hogy ez a győzelem egy nagyszerű első ilyen volt, de ez csak a kezdet. Lesznek még ilyen sikereink így együtt!”

– tekintett előre Sylvestre.

Kozma Zsolt a gyergyói jégkorong veteránjaként élhette át élete első nagy győzelmét. Nemrégiben díjazta őt a klub, hiszen ő volt az első olyan játékos, aki legalább ötszáz mérkőzést játszott piros-fehérben. Sokáig nem is álmodhatott arról, ami most bekövetkezett.

„Hihetetlen, felfoghatatlan este volt, álmomban sem reméltem volna, hogy egyszer Erste Liga-bajnok leszek, azok után, amin keresztülmentem az évek alatt. Egy fél életet rááldoztam erre, de megérte.

Idén tényleg olyan csapat állt össze, hogy amikor nehéz helyzetekben voltunk, mindig hozzá tudott tenni valaki egy pluszt, ha az első sornak nem ment, akkor előlépett valaki a harmadik vagy negyedik sorból, és mindig volt erőnk még egy lapáttal rátenni.

Szerintem ez volt a siker kulcsa. Ezt még meg lehet ismételni, de felülmúlni nem. Egyelőre még az érzéseimet igyekszem feldolgozni, de jövőre a cél, hogy megvédjük a címet!” – nyilatkozta Kozma.

Rasmus Rinne nem épp egy közlékeny típus, de az ő arcán is látszottak azok az érzések, amelyek minden gyergyóit betöltöttek pénteken este. Emberfeletti teljesítményt nyújtva, az alapszakasz és a rájátszás összes (!) mérkőzését végigvédve volt a Gyergyói Hoki Klub talán legfontosabb embere. Megérdemelten kapta meg a liga legjobb kapusának járó különdíjat.

Fotó: Szász Adorján/GYHK

Álmaink teljesültek ezzel, és nagyon keményen dolgoztunk, hogy ez meglegyen. Boldog vagyok, és nagyon büszke a csapatra”

– fogalmazott röviden Rinne.

Alighanem Sárpátki Tamásnak volt a legnehezebb ez a döntő. Miután a csapat egyik vezérévé lépett elő a negyeddöntőben és elődöntőben, jött egy sérülés, és a finálé sorozatban nem lehetett ott a jégen a társakkal.

„Nagyon rossz volt kívülről nézni. Néha valósággal remegtem a pálya mellett, annyira feszült volt ezt látni. Amit a csapat kitett a jégre az elképesztő volt. Sokan temették a dolgot 1–3-nál,

de ismerem a fiúkat, tudtam, hogy nem lehetetlen, képesek lesznek megcsinálni. Sajnos nem lehettem köztük a jégen, nem segíthettem nekik, de nagyon büszke és boldog vagyok.

Együtt csináltunk meg ezt az óriási nagy dolgot” – örvendezett Sárpátki.

A csapat másik nagy hiányzója Jimi Jalonen volt. Kijelenthető, hogy ha ő ott van a jégen, akkor nem lett volna ennyire hosszú és nehéz a göröngyös út. Azonban ő még az alapszakasz végén megsérült. A finálé utolsó két meccsére azonban visszatért a csapathoz, hogy ha nézőként is, de részese lehessen.

„Nagyon boldog vagyok ezért a csapatért, nagyon jó volt itt lenni amíg játszhattam, és nagyon jó volt a csapattal lenni itt az utolsó két meccsen, úgy is, hogy nem játszhattam. Nagy dolog ez az eredmény. A lábam már jól van, hamarosan edzésbe állhatok. A jövőről beszéltünk az edzőkkel, vezetőkkel.

Még nem végleges minden részlet, de lehetséges, hogy jövőre is a Gyergyói Hoki Klubnál folytatom. Lehetséges”

– tekintett előre Jalonen.

A piros-fehérek közül többen meg sem voltak születve, amikor Molnár Tibor, azaz Boci már a gyergyói szurkolótábor dobosaként adta a hangulatot, ritmust a mérkőzésekhez.

Fotó: Szász Adorján, GYHK

Hosszú évek óta várt minden szurkolóval együtt erre a most eljött pillanatra.

„Ha jól számolom, akkor 28 éve dobolok a mérkőzéseken, és eddig sosem adatott meg ez az érzés. Hasonló volt, amikor 2002-ben a Sportklub ellen kivívtuk a döntőbe jutást, és sosem feledjük az akkori ünneplést, ahogy a Csíkszeredából visszaérkező csapatot fogadtuk. Pár év eltelt azóta…

Ez az utolsó meccs, az izgalom az kegyetlen volt. De annál inkább feldobódott mindenki amikor vége lett. Úgy gondolom, minden egyes gyergyói ember számára csodálatos érzés az, ami most bennünk van”

– osztotta meg gondolatait Molnár.

Fotó: fradi.hu

A fiatal csatár Sándor-Székely Ottó óriásit lépett előre ebben a szezonban, Harcos, hajtós stílusa, odaadása meghozta a gyümölcsét. A döntőben már alapemberként szántotta a jeget.

„Nem is tudok most sokat mondani. Hihetetlen. Itt nőttünk fel, gyerekként néztem a meccseket, akkor még belegondolni sem mertem volna,

hogy egyszer, amikor megérhetjük, hogy bajnokok leszünk, annak én részese lehetek, és a jégen lehetek ennél a nagy sikernél. Nagyon nagyon örülök, hogy ez így lett”

– nyilatkozta boldogan Sándor-Székely.

Vincze Péter nagyszerű góljával szerzett vezetést pénteken este a Gyergyói Hoki Klub. A két éve ideigazolt támadó Gyergyószentmiklóson teljesedett ki igazán, legjobb szezonjait éli meg. És most számára is ez az első Erste Liga győzelem.

Fotó: Pintér Noémi

„Nagyon sokat jelent, nagy élmény volt ezt átélni. Ez volt a legnehezebb, leghosszabb play-off széria számomra és az első bajnoki címem is, ugyanúgy, mint a GYHK-nak. Örülök, hogy fontos góllal járulhattam össze a sikerhez.

Ötből egy lövés pattan ilyen pontosan, és örülök, hogy épp most sikerült ez. Életem legfontosabb gólja volt”

– emelte ki Vincze.

Szilassy Zoltán amikor átvette a Gyergyói Hoki Klub irányítását, úgy számolt, három év kell ahhoz, hogy bajnoki címet nyerhessen az együttes. Tévedett, kettő is elég volt ehhez. De ettől nyilvánvalóan nincs elkeseredve.

Fotó: Szász Adorján/GYHK

„Egyszer volt, hol nem volt.

Két darab hét meccses szett volt, kihokiztuk az elődöntőben és a döntőben is a maximumot. Azonban mindkettő más volt.

A Brassó elleni párharcban felváltva nyerték a meccseket a csapatok, így mentünk végig. Az eldöntő meccseken is megvolt a mentális nyomás, de nem voltunk győzelemkényszerben, mindig volt még egy dobásunk egészen az utolsó meccsig, amikor már mindkét csapatnak csak a győzelem volt az egyetlen lehetősége. Ez nekünk sikerült.

A döntőben viszont az volt a pikantéria, hogy 1–3-ról kellett visszajönnünk, és hogy ez sikerült, az mutatja a csapatnak a nagyon komoly karakterét, szívét, vagányságát.

Tudtam, hogy milyen játékosaink vannak, nem is csalódtam, de ez, amit bizonyítottak, az még az én várakozásaimat is felülmúlta. Hogy milyen szívük van. Ahogy az utolsó meccsen hokiztak, ahogy blokkoltak, csúsztak másztak a »színesceruza« embereink is, mutatja, hogy mennyire akarták ezt a győzelmet.

Ez egy erős visszajelzés azoknak, akik nem értettek egyet azzal, ahogy két éve átalakítottuk a keretet, hogy kevés gyergyói van a csapatban.

Ezek a fiúk teljesen beilleszkedtek ebbe a közösségbe, teljesen magukénak érzik, a klubot, a várost, a medvés címert. Boldog vagyok, hogy ilyen boldogságot tudtunk szerezni a gyergyóiaknak”

– összegzett Szilassy.

Fotó: Szász Adorján/GYHK

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
×

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.