Ha ez utóbbi nincs meg, nem mindig tükröződik a tudásbeli különbség, és a győzelem sem érkezik tálcán. Nos többek között ez történt kedd este az írek elleni mérkőzésen. Legalábbis szerintem. Mert a mérkőzést megelőző csapat körüli hangulat – és ebben benne van a médiafelvezetés, a nyilatkozatok, az esélyek latolgatása és sok minden más – olyan volt, mint ha a magyar válogatott már az Aranycsapat magaslataiban lenne. Á, pedig dehogy!
„Halló! Szoboszlai, Sallai, Nagy Ádám és társai! Itt a Föld beszél, jelentkezz!”
Szoboszlaival csapatkapitányként még nem kapott ki a válogatott. 14 meccse tartó veretlenségi sorozatunk van. Felvezető összecsapásnak az Izrael elleni hazai mérkőzés előtt tökéletes az ír csapat. A skótok elleni Eb-meccset modellezzük, csak gyengébb ellenféllel. Az írek 2024-ben még nem is lőttek gólt. Egyértelműen jobb képességű játékosaink vannak – íme néhány vélemény az elhangzottakból, ám a sort bőven lehetne folytatni.
Tudom, egy felkészülési mérkőzésnek nincs nagy súlya, mint ahogy az eredménynek sem. Azt is látom, hogy a játékosoknak nem volt sok idejük összerázódni, utolsó percekben érkeztek az összetartásra a hosszan tartó különböző bajnokságokból, hosszú utat tettek meg Dublinba, állítólag különböző taktikai elemeket igyekeztek kipróbálni, és valószínűleg arra is hangsúlyt fektettek, hogy senki se sérüljön meg (ami talán valóban a legpozitívabb dolog a 2–1-es vereség után). Azt is tudom, hogy a fiúk nem erre képesek, és az Eb-n más arcukat fogják mutatni, azt, amelyért sokan ismét beleszerettek a válogatottba, s amely sok örömöt okozott az elmúlt években.
Csakhogy a játékosok Dublinban is a címeres mezben léptek pályára.
És azt az unott, lököm ide–lököm oda a labdát jellegű játékot még barátságos mérkőzéseken sem láttuk tőlük az utóbbi időben. Már az első félidőben is az volt az érzésem, hogy a csapatból mindenki csak azon gondolkodik, hogy a Pestre tartó repülőn mit szolgálnak fel.
Kár volt a vereségért önmagában is, mert elméletileg egy sportolónak mindig azzal a lelkülettel kell versenybe szállnia, hogy nyerjen. Kár volt a hosszan tartó veretlenségi sorozat megszakadásáért. Kár volt az elhullajtott FIFA-pontokért, amelyek a világranglistás helyezést (egy esetleges későbbi kalapbeosztást is) befolyásolják.
Kár volt, mert a győzelmek – ahogy mondják – mindig magukkal vonják az újabbakat.
S kár volt azért is, mert az Európa-bajnokság előtt egy-egy győzelem akár tudat alatt is önbizalomgerjesztőként hat.
Persze nem kell kardba dőlni az eredményért, jó, hogy ez most jött ki, nem tétmeccsen, s jókor jött ez a pofon is – vélik sokan. Lehet, viszont a pályán mutatott hozzáállással szerintem magunkat képeltük fel. De nagyon.
Magabiztos játékkal, gólzáporos győzelemmel jutott a labdarúgó Román Kupa csoportkörébe az FK Csíkszereda. Ilyés Róbert legénysége valóságos erődemonstrációt tartott: nyolc gólt lőtt az FC Voluntari otthonában, ezek közül öt Eppel Márton nevéhez fűződik.
Egyre nehezebb helyzetbe kerül a Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK, miután Fejér Béla mellett újabb hálóőr, Gyenge Szilárd is műtéten esett át. Mindkettőjükre hosszabb kihagyás vár.
Csűrrel összeépült kis ház gyúlt ki csütörtökön Csíkszentkirályon.
Bár korábban az oktatási minisztérium azt közölte, hogy nincs pénz az üdülési utalványokra, a tárca most bejelentette: idén is kaphatnak vakációs csekkeket a tanügyi alkalmazottak.
Kiszemelhette kémfőnökeit a májusban megválasztott Nicușor Dan államfő, aki a belföldi titkosszolgálat élére egy ügyvédet, míg a külügyi hírszerzés élére egy karrierdiplomatát készül kinevezni.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
