Ha ez utóbbi nincs meg, nem mindig tükröződik a tudásbeli különbség, és a győzelem sem érkezik tálcán. Nos többek között ez történt kedd este az írek elleni mérkőzésen. Legalábbis szerintem. Mert a mérkőzést megelőző csapat körüli hangulat – és ebben benne van a médiafelvezetés, a nyilatkozatok, az esélyek latolgatása és sok minden más – olyan volt, mint ha a magyar válogatott már az Aranycsapat magaslataiban lenne. Á, pedig dehogy!
„Halló! Szoboszlai, Sallai, Nagy Ádám és társai! Itt a Föld beszél, jelentkezz!”
Szoboszlaival csapatkapitányként még nem kapott ki a válogatott. 14 meccse tartó veretlenségi sorozatunk van. Felvezető összecsapásnak az Izrael elleni hazai mérkőzés előtt tökéletes az ír csapat. A skótok elleni Eb-meccset modellezzük, csak gyengébb ellenféllel. Az írek 2024-ben még nem is lőttek gólt. Egyértelműen jobb képességű játékosaink vannak – íme néhány vélemény az elhangzottakból, ám a sort bőven lehetne folytatni.
Tudom, egy felkészülési mérkőzésnek nincs nagy súlya, mint ahogy az eredménynek sem. Azt is látom, hogy a játékosoknak nem volt sok idejük összerázódni, utolsó percekben érkeztek az összetartásra a hosszan tartó különböző bajnokságokból, hosszú utat tettek meg Dublinba, állítólag különböző taktikai elemeket igyekeztek kipróbálni, és valószínűleg arra is hangsúlyt fektettek, hogy senki se sérüljön meg (ami talán valóban a legpozitívabb dolog a 2–1-es vereség után). Azt is tudom, hogy a fiúk nem erre képesek, és az Eb-n más arcukat fogják mutatni, azt, amelyért sokan ismét beleszerettek a válogatottba, s amely sok örömöt okozott az elmúlt években.
Csakhogy a játékosok Dublinban is a címeres mezben léptek pályára.
És azt az unott, lököm ide–lököm oda a labdát jellegű játékot még barátságos mérkőzéseken sem láttuk tőlük az utóbbi időben. Már az első félidőben is az volt az érzésem, hogy a csapatból mindenki csak azon gondolkodik, hogy a Pestre tartó repülőn mit szolgálnak fel.
Kár volt a vereségért önmagában is, mert elméletileg egy sportolónak mindig azzal a lelkülettel kell versenybe szállnia, hogy nyerjen. Kár volt a hosszan tartó veretlenségi sorozat megszakadásáért. Kár volt az elhullajtott FIFA-pontokért, amelyek a világranglistás helyezést (egy esetleges későbbi kalapbeosztást is) befolyásolják.
Kár volt, mert a győzelmek – ahogy mondják – mindig magukkal vonják az újabbakat.
S kár volt azért is, mert az Európa-bajnokság előtt egy-egy győzelem akár tudat alatt is önbizalomgerjesztőként hat.
Persze nem kell kardba dőlni az eredményért, jó, hogy ez most jött ki, nem tétmeccsen, s jókor jött ez a pofon is – vélik sokan. Lehet, viszont a pályán mutatott hozzáállással szerintem magunkat képeltük fel. De nagyon.
Kétszer is előnyben volt a kincses város együttese az újonccal szemben a labdarúgó Szuperliga mérkőzésén. Már úgy tűnt, hogy érvényesül a papírforma, csakhogy a ráadásban megítéltelek egy büntetőt a hazaiaknak.
Rövid szünet után újraindul a labdarúgó 2. Liga küzdelemsorozata, ám a székelyföldi szurkolók többsége ezúttal hiába kapcsolja be a televíziót: a Sepsi OSK és a Marosvásárhelyi ASA találkozói egyaránt kimaradnak a műsorból.
Égettműanyag-szagot érzett a rendőrautóban a járőregység, és amikor ki akartak szállni a szolgálati Polóból, beragadt a központi zár. Amit pedig ezután tapasztaltak, elmenne egy bohózatba is – szellőztette meg a sztorit az Europol szakszervezet.
Harmincezer eurós bírságot rótt az UEFA etikai bizottsága a Román Labdarúgó-szövetségre a szeptemberi román–magyar teremlabdarúgó Európa-bajnoki selejtezőn kirobbant szurkolói botrány miatt.
Az Országos Adóhatóság (ANAF) elnöke kijelentette: az adóhivatal ellenőrzéseket tart azoknál, akik drága luxusautókkal furikáznak, de a bevallott jövedelmük alapján nem futhatja ilyen járművekre.
Nem értem, miért kell a Nobel-díjból román–magyar kérdést csinálni. Az elegancia hiányát sem igazán értem, mármint a „vesztes” részéről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
