Ha kedd, akkor... magyar nap
Ezúttal azonban sokkal több magyarnak lehetett szurkolni, mint hétfőn. A délelőtti futamok viszont magyar szempontból jól sikerültek, hiszen több versenyzőnk is továbbjutott. A figyelem a hétfőn újdonsült világbajnok román úszóra terelődött, aki ismét legjobb idővel kvalifikálta magát az elődöntőbe.
A leginkább nem is ezen lepődtem meg igazán, hanem azon, hogy mix vegyesváltóban Magyarország nem indított csapatot, pedig ahogy végignéztem az indulókat, biztos össze tudtunk volna állítani egy olyan váltót, mint Guam vagy Mongólia. No de legalább megtudtam, milyen országot fed az NMA rövidítés: Észak-Mariana-szigetek.
Délután már látszott, hogy magyar érdekeltségű döntőket, elődöntőket rendeznek – sőt, mi több, „aranyért szállhatunk a vízbe”. A tömegközlekedési eszközökről özönlöttek az emberek az aréna felé, igaz, a dudákat, zászlókat árusítók mintha nem is léteztek volna (bezzeg később a Hajós Alfrédnál nem ez volt a helyzet). Öt évvel ezelőtt szinte annyian voltak, hogy szinte a nyakadba akasztották a piros-fehér-zöld sálakat akkor is, ha nem kérted. Éppen ezért volt rendkívül bosszantó, hogy az embereket csupán egy helyen engedték be az arénába, így végtelen sorok alakultak ki mindkét irányba.
A sor végére beállóknak majdnem háromnegyed órát kellett várakozniuk a beléptetésre, jó páran el is késtek.
Szerencsére a férfi 800-as döntőre nem mi, hanem a másik piros-fehér-zöld szurkolói csapat volt kíváncsi inkább. Ezen a távon úszott ugyanis a nagy öreg G. Paltrinieri, valamint a másik olasz, Detti. Az már más kérdés, hogy ezt a számot is amerikai nyerte.
A fiam meg is jegyezte – pedig még csak kedd volt –, hogy az amerikai himnusz ezen a vb-n olyan, mintha a világbajnokság hivatalos zenéje lenne.
A beléptetés körüli bosszúságot csak fokozta, hogy erre a napra májusban már elfogytak a jegyek, vasárnap mégis piacra dobtak 250 darab 12 ezer és 19 ezer forintos jegyet. Az előbbi el is fogyott azonnal, viszont érdekes módon a verseny előestéjén mégis lehetett venni 9 ezer forintos jegyeket. Az pedig már az újságírók kedélyét borzolhatta, hogy az arénától a Margitszigetre induló hivatalosságokat, médiamunkásokat szállító busz órarendjét folyamatosan változtatták, így az utolsó pillanatban derült ki, mikor lehet indulni a magyar–montenegrói meccsre.
Szerencsére a jó hangulat feledtette a nehézségeket. Mire a magyarok kerültek sorra, az aréna nagyjából megtelt, s az ováció és a taps kezdett hasonlítani a 2017-ben átéltekhez.
Amint belépett Milák Kristóf, fel is robbant a nézőtér. Hát még akkor, amikor ismét világcsúccsal (vagy akár már milákcsúcsot is írhatunk) utasította maga mögé az egész mezőnyt megdöntve saját rekordját.
A közönség rajta kívül természetesen nagy tapssal jutalmazta mindegyik magyar úszót, Hosszú Katinkát azért, mert egy gyengébb felkészülés ellenére is vállalta a megmérettetést, Kapás Bogit pedig azért, mert rengeteg probléma és gond ellenére is képes volt beverekednie magát a 200 pille döntőjébe.
Mire az utolsó versenyszámra került a sor, a magyar újságírók nagy része eltűnt, egyesek Milák Kristóf sajtótájékoztatójára indultak, mások a vízipólómérkőzésre készülődtek. A gyerekekkel én is a Margitsziget felé vettem az irányt, és többekkel együtt nagyot rohanva elértük a 26-os buszt, amely pár perc múlva éppen a Hajós Alfréd uszoda mellett tett le. A buszon persze sok szurkoló utazott együtt velünk, s mindenki a Milák Kristóf világcsúcsáról beszélt. „Szuper volt az egész”, mondta az egyik lány, „olyan euforikus hangulatban vagyok”, tette hozzá a másik, „én pedig legszívesebben megfürdenék a Dunában”, egészítette ki a társuk.
Aki pedig látta Milák Kristóf arcát a célbaérkezés után, majd az azt követő díjátadón, az tudja: nemcsak mi, szurkolók élveztük az egészet, hanem a magyar úszósport jelenlegi legnagyobb alakja is.
Az, hogy mindezek után vízilabdában négy góllal még a legerősebb csoportellenfelünket is megvertük, azt mondatja velünk: a kedd igazi magyar nap volt.
Ovidiu Burcă a román válogatottba ajánlotta az OSK gólszerzőjét
Doru Andrei akár a román felnőttválogatottban is hasznos lehet – vélekedett Ovidiu Burcă, a Sepsi OSK vezetőedzője, miután csapata a középpályás találatával 1–1-es döntetlent játszott a Petrolul Ploiești otthonában.
Két ponttal zárták a magyarországi túrát a csíkszeredai női hokisok
Háromnapos magyarországi túra várt a Csíkszeredai Sportklub női jégkorongcsapatára, magasabban rangsorolt budapesti alakulatok ellen játszott. A tartalékosan felálló csíki lányok mindhárom mérkőzésen becsülettel dolgoztak, végül két pont lett a jutalmuk.
Amíg mi még javában aludtunk, addig medvék jártak Csíksomlyón, Csíkszentdomokoson és Székelylengyelfalván
Medve jelenlétére figyelmeztető Ro-Alert üzenetet kaptak a csíkszeredaiak szombat reggel nyolc óra után, hogy nagyvadat észleltek a csíksomlyói Szék út 98/A szám alatt.
Tarr Zoltán csalódást okozott azoknak Kolozsváron, akik a Tiszával eszközölnének ki változást az RMDSZ-ben
A Tisza-kormány támogatja a külhoni magyarokat, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, de felelősen kívánja elkölteni az adófizetők pénzét – jelentette ki kolozsvári közönségtalálkozóján Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter.
„Nem ezért szavaztunk a Tiszára!”: indulatokat kavart a szilágycsehi templomnak ígért 110 millió forint kormánytámogatás
Heves vitát váltott ki Tarr Zoltán bejelentése, miszerint a magyar kormány 110 millió forinttal támogatja a szilágycsehi református templom leomlott tornyának újjáépítését.
Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
