Olimpiai bajnok kajakos, akinek kedvence a jégkorong

– Hogyan történik az, hogy egy volt sportoló, többszörös olimpiai bajnok, jelenlegi városvezető a székely jégkorong rangadó kedvéért utazzon ide Székelyföldre?

– Nagyon szeretem Erdélyt, sokszor voltam már itt, rengeteg helyen jártam, de székelyföldi jégkorongmeccsen még nem. Pár hete tudtam meg, hogy most lesz az örökrangadó, a Csíkszereda–Gyergyószentmiklós meccs és azonnal elindult az út szervezése. Persze nem csak ez volt az itteni látogatásom célja.

– Közrejátszik ebben az is, hogy Szilassy Zoltán, a Gyergyói Hoki Klub edzője gödi lakos, azaz ilyen jellegű kapcsolat is létezik a két város között?

– Akartam is említeni, Zoliról büszkén mondhatom el, hogy szinte gyermekkori barátok vagyunk. Fölöttem járt két évvel az iskolában, szüleit is jól ismerem, akkoriban ők működtették az iskolában a mini trafikot, most pedig az anyukája vezeti a suliban a büfét, ahová polgármesterként gyakran bejárok. Egyébként a nővérem jégkorongozott, és Zoli édesapja, Béla volt az edzője. Azaz sok szálon kötődünk a jégkoronghoz. Persze, követjük Zoli munkáját is, tudjuk, hogy amióta itt dolgozik, milyen szinten ível felfelé a gyergyói jégkorong. Azért az Erste Liga bajnoki cím nem semmi... És persze azt is tudjuk, hogy a GYHK most is ott áll a liga élén. Szurkolunk neki és csapatának a további sikerekhez.

A helyszínen akarta látni a székely hokirangadót
Fotó: Pinti Attila

– Úgy értesültem, hogy létezik egy szándék, hogy Gödön is jégpálya épüljön...

– Ez részben igaz. Hosszabb távon egy multifunkcionális sportcsarnok építésében gondolkodunk, amely a jégkorongra is alkalmas lenne. Arról egyelőre nincsen szó, hogy jégkorongcsapatunk is legyen, de edzéseknek, egyéb jeges rendezvényeknek, gálamérkőzéseknek alkalmas lenne a létesítmény. Az nem titok, hogy a jégkorong a kedvencem a csapatsportok közül. Amíg sportoló voltam, kiegészítő edzésként rendszeresen, heti két alkalommal jégkorongoztunk.

Úgy gondolom, meg kell ismertetnünk a gödi emberekkel a jégkorongot, még akkor is, ha egyelőre nem tudjuk meghonosítani.

Gödön természetesen a kajakozás az első számú sport, az mindent visz, de persze működnek más sportágak is. Női kézilabdacsapatunk NB2-es bajnok volt, feljutott az NB1/B-be. Akkor még nem voltam városvezető, és nem tudták, nem tudtuk megoldani a további támogatásokat, ezért maradtak az NB2-ben. Focicsapatunk is van persze, megye II, megye III-as szinten szerepel. Az iskolában van röplabda, jó a kosárlabdacsapatunk is. Most éppen az atlétikát szeretnénk meghonosítani, az infrastruktúra is megvan hozzá és jelentkezett szakember is, aki ezt csinálná. Sportos város vagyunk, sok tömegsport megmozdulással, vízitúrákat, tájékozódásii versenyeket említeném például. Az élsportot szeretném picivel magasabb szintre emelni.

– Fél éve tölti be Göd polgármesteri tisztségét. Hogyan láthja, melyik nehezebb? Olimpiai döntőben szerepelni, vagy egy várost vezetni?

– Úgy gondolom, hogy amikor egy várost vezet az ember az nagyobb felelősség, közel húsz ezer emberért felelek. Ha pedig várost vezet valaki, akkor ha jól is dolgozik, akkor sem tud mindenkinek a kedvére tenni, ami 2000 embernek jó, lehet, hogy 100-nak nem, és akkor jönnek a kritikák. A sportban magadat kell, felülmúlni. Ott is van stressz, de az más jellegű.

A férfi kajak négyessel kétszer is olimpiát nyert
Fotó: MTI.hu / Kovács Tamás

– Annak ellenére, hogy már nem aktív sportoló, biztosan nem szakadt el teljesen a kajak-kenu sporttól, hogyan látja a magyarok esélyeit a jövő évi párizsi olimpián?

– Szerintem a férfi négyesünk nagyon jól megy, lendületben van, ők szerintem aranyérmet hoznak. Úgy gondolom, a férfiak három érmet fognak szerezni, amiből egy arany lesz. A nőknél talán most nem vagyunk olyan erősek, mint korábban, de két érem most is biztosnak látszik. A kenusokkal kibabrált az élet, kevesebb versenyszám lesz Párizsban, de úgy gondolom egy érem ott is lesz.

10 éves volt, amikor eldöntötte, hogy olimpiát nyer a kajak négyessel

Kammerer Zoltán gyergyószentmiklósi látogatása során egy pódiumbeszélgetésen is részt vett, ahol más, helyi sportszakemberekkel együtt beszélt a sport és a hit kapcsolatáról. Itt hallhatta a közönség, hogy kisfiúként Nyilasi Tibor volt a példaképe a sportban, és mint minden fiú, labdarúgó szeretett volna lenni. Kajakozni azért kezdett, hogy legyőzhesse a bátyját. Majd amikor 1988-ban Szöulban a magyar férfi kajak négyes olimpiai bajnok lett, kijelentette, hogy ő is olimpiát fog nyerni. Ezt számos alkalommal elmondta gyerekként, és sokszor kinevették ezért, de a célt elérte. Háromszor is ott állhatott az olimpiai dobogó legmagasabb fokán.

Elmesélte még, hogy amikor Egerszegi Krisztina Barcelonában az édesapja születésnapján nyerte az egyik aranyérmét, akkor ezt szerette volna elérni ő is, habár erre kevés esély volt, hiszen nem számíthatott arra, hogy évek múlva épp szeptember 30-án rendezik a kajak négyes döntőjét. De 2000-ben Sydneyben épp az édesapa 44. születésnapján volt a döntő. Kammerer Zoltán aranyérmes lett. „Nem is lehetett másként. Minden úgy történt, ahogy megálmodtam, ahogy elterveztem. De egy olimpiai aranyat nem lehet ajándékba kapni, keményen megdolgoztam érte” – fogalmazott Kammerer Zoltán.