Továbbtanulás és kosárlabdázás kéz a kézben

– Hogyan kezdtél el kosárlabdázni?

– 2010-től óvodáskorom óta, amikor az akkori legjobb barátnőm elkezdett edzésre járni. Mondta, tetszik, és úgy gondoltam, én is kipróbálom. Azóta is folyamatosan kosarazom. Mindig Kézdivásárhelyen játszottam, és olyan sem volt, hogy abba szerettem volna hagyni.

– Melyek voltak a korosztályos válogatottakhoz vezető út fontosabb lépései?

– 2012-ben játszottam legelőször a bajnokságban, a Brassóban rendezett Baby Baschet megmérettetésen. Azon minden évben részt vettünk, ahogy a Mini Baschet-tornákon is. Ami a legelső válogatott behívót illeti, 2017 körül egy Máramarosszigeten rendezett Perform Baschet-edzőtáborba hívtak. Az első igazi bajnokság, amelyen a válogatott tagjaként részt vettem, a 2021-ben, Rigában rendezett Chellengers nemzetközi torna volt.

Krisztát nem csábítja az edzősködés gondolata
Fotó: fiba.basketball

– Emlékszel még, milyen érzés volt, amikor megkaptad az első behívót a válogatottba?

– Kicsit ijesztő volt, hiszen még kicsi voltam, messze is volt. Azonban ketten voltunk Kézdiről, és eléggé rendben volt minden. A második alkalommal, amikor Rigába mentünk, akkor is fura volt, hiszen nem tudtam, mire számítsak. Ám akkor sem volt semmi gond, jól kijöttem a csapattársakkal.

– Legutóbb a nyáron Krajován rendezett Európa-bajnokságon erősítetted az U20-as román válogatottat. A tornát hosszú edzőtáborozás előzte meg.

– Eléggé bonyolult volt számomra, hiszen idén érettségiztem, emiatt egy nappal később érkeztem az edzőtáborba, számomra pluszban bejött a magyar érettségi. Ahogy megírtam a magyart, indultam is az edzőtáborba. Körülbelül egy hónapig voltunk ott. Két hetet Târgovișten voltunk, majd Törökországba mentünk barátságos mérkőzéseket játszani, az utolsó tíz napban meg már Krajován készültünk. Elég fárasztó volt, nehéz edzéseink voltak, viszont a csapat elviselhetőbbé tette mindezt. Jó közösségünk volt, számomra jól telt az az időszak.

Fotó: fiba.basketball

– Az ötödik helyen végeztetek az Eb-n, ez jó eredmény?

– Alapból jó volt, hogy itthon rendezték a tornát, így több szurkolónk jelen lehetett és nagy segítség volt a meccseken, amikor hallottuk, hogy buzdítanak. A 2003-as korosztálynak ez volt az utolsó szereplése a junior válogatottban és ez is a minél jobb teljesítményre sarkallta a csapatot.

– Mi volt a torna előtt kitűzött cél?

– Szerintem minden csapat az első három helyre pályázik. Vélhetően az első kettő jövőre feljut az A divízióba, szóval ez lett volna a cél. Ez nem sikerült, de úgy gondolom, az, hogy az első nyolc között, az ötödik helyen végeztünk, nem rossz.

– Mit tartasz a válogatott legnagyobb erősségének?

– Az agresszivitásunkat. Az edző erre ösztönzött, és már vagyunk annyira felnőttek, hogy megértsük, ez mennyire lényeges, mert nem volt magas játékosunk. Igazából egyetlen olyan sportolónk volt, aki a palánk alatt tudott érvényesülni, így a védekezésre koncentráltunk, arra, hogy minél több labdát szerezzünk, minél több ellentámadást tudjunk indítani, és szerintem a legtöbb meccset ezzel tudtunk a javunkra fordítani.

– Említetted, hogy mindig Kézdivásárhelyen játszottál. Hogyan értékeled a KSE által elért hetedik helyezést, illetve a saját teljesítményedet a múlt bajnokságban?

– Ott voltunk a felsőházban, ez volt az egyik célunk a szezon előtt. A másik a Román-kupa négyesdöntőjébe való bejutás volt, ami sajnos, nem jött össze. Úgy vélem, bár a bajnokságban is végezhettünk volna előrébb, eléggé jó szezont zártunk. Voltak hullámvölgyek, voltak sérülések, többek között tavasszal nekem is volt egy hónap kihagyásom (bokasérülés miatt – szerk. megj.), ami kihatott a teljesítményemre, utána nehezebb volt „visszajönni”.

– Idén is a KSE-nél folytatod. A közelgő szezonra mi a személyes célt tűztél ki?

– Legfőbb cél, hogy minél előrébb végezzünk mind a kupában, mind a bajnokságban. Ami a személyes célokat illeti, szeretném, hogy játékosként minél többet fejlődjek, illetve minél többet tudjam segíteni a csapatot.

Fotó: fiba.basketball

– Új edző érkezett és négy idegenlégiós is erősíti a csapatot az új szezonban, három frissen igazolt játékos, illetve a tavaly is Kézdivásárhelyen játszott Milica Mitrovic. A beszélgetést követően lesz az első edzés, mit vársz az edzőváltástól?

– Nagyon kíváncsi vagyok. Eddig volt egy megszokott ritmus, tudtuk, hogy vannak felépítve az edzések, a taktikát is ismertük, kíváncsi vagyok, milyen újdonságot hoz, miben változtat az új tréner. Kíváncsian várom az edzéseket.

– Korábban említetted, hogy idén érettségiztél, illetve, hogy soha nem akartad abbahagyni a kosárlabdázást. Hogyan tovább? Továbbtanulsz, kosarazol, netán mindkettő?

– Szeretnék egyetemre menni, viszont a kosarazást is szeretném belefértetni, most próbálom megtalálni, hogyan egyeztethetem össze a kettőt.

– Mit és hol tanulnál?

– Külföldön szeretnék továbbtanulni. Jelenleg a dietetika az, ami tervben van, azonban még nem döntöttem.

Az U20-as válogatottal az EB 5. helyén végzett
Fotó: fiba.basketball

– Kosárlabdázóként mi a legfőbb célod?

– Mint minden játékosnak, hogy minél magasab szinten játszhassak, mondjuk egy Eurokupás, esetleg Euroligás csapatban.

– Ha teljesülhetne egy kívánságod kosarazóként, mi lenne az?

– Hogy legyek magasabb. Nem panaszkodom, de néhány pluszcenti segítene.

– Mi az, amit egy játékos hozzátehet a tehetségéhez a töretlen fejlődés érdekében?

– Elsősorba figyeljen magára, a testére ami a táplálkozást és a mentális egészséget illeti. Ugyanígy a tudatos edzések, a pluszedzések és persze, a megfelelő időbeosztás, hogy mindez beleférjen, elengedhetetlen.

– Pluszedzés alatt mit értesz?

– A csapatedzéseken túl eljárni edzőterembe vagy külön edzeni labdával, akár dobóedzés, akár a technika javítása céljából.

– A játékoskarrier befejezését követően edzőként folytatnád?

– Nem látom magam edzőként, sem tornatanárként. Valahogy a sportnak ez a része annyira nem vonz.