Ötödik döntőjüket aranyra váltották a spanyolok
Sokat elvett az Európa-bajnokság éléből, hogy a horvátok az utolsó középdöntős mérkőzésen nem tudták legyőzni a franciákat, így nem jutottak be az elődöntőbe, csak az ötödik helyért szállhattak harcba. Ez leginkább a lelátókon látszott meg, hiszen a több mint tizenötezer férőhelyes Zágrábi Arénában csupán 3500 néző volt kíváncsi a házigazda és a torna meglepetéscsapata, Csehország összecsapására.
A horvátok nagyon jól kezdtek, tizenkét perc alatt már öttel vezettek, a szünetben pedig hattal. A lelátóról úgy tűnt, hogy a csehek súlyos vereséget szenvednek. Ez végül nem következett be, hiszen a második játékrészben a torna gólkirálya,
a találkozón tizenháromig jutott Ondrej Zdrahala irányító vezérletével a csehek visszajöttek a mérkőzésbe, és közel voltak az egyenlítéshez is.
Amúgy a TSV St. Otmar St. Gallen játékosa a magyaroknak tizennégyet, a dánoknak nyolcat, míg a szlovéneknek kilencet dobott (összesen 55 gólt lőtt). A horvátok végül eggyel nyertek, és megérdemelten végeztek az ötödik helyen.
És akkor érkezett Sterbik
Nagyon nem ugrott meg a nézői létszám az első elődöntőre, az arénában sokkal többen szurkoltak a végső győzelemre legnagyobb eséllyel pályázó franciáknak, mint a spanyoloknak. Kisebb meglepetésre az ibériaiak diktálták az iramot, Karabaticék szinte végig az eredmény után futottak.
A spanyol menetelésből oroszlánrészt vállalt Sterbik Árpád, aki a múlt szerdán lesérült Pérez de Vargast váltotta. Az MVM Veszprémet nyártól erősítő veterán kapus csak büntetőkre állt be, de nagyon jól tette, hiszen három próbálkozást is kivédett.
– Milyen érzés volt az utolsó pillanatban, rögtön az elődöntőbe érkezni az Európa-bajnokságon?
– Hát nem volt kellemes. Nem vagyok edzésben, hiszen az utolsó meccsemet december 14-én játszottam. Egyik edzőm itt volt a macedónokkal, a másik az oroszokkal, a csapatból csak hatan maradtunk a klubnál, nehéz így edzést végezni, úgyhogy a kézilabdától kicsit távol vagyok jelenleg. Nehéz így becsöppenni az Eb-re, úgy, hogy nincs formában az ember.
– Gondolta volna, hogy így megfogják a franciákat?
– Jól játszottunk. A spanyol–francia meccsek általában mind ilyenek szoktak lenni, azzal a kivétellel, hogy általában valahogy ők húzzák be a győzelmet. Az első félidőben a védelem nagyon jó volt, könnyű gólokat szereztünk, majdnem minden támadásunk végén betaláltunk, ezért leindításokból nem tudtak betalálni nekünk.
– A döntőben ki lesz az ellenfél, Dánia vagy Svédország?
– Nem érdekel, sem a dán, sem a svéd válogatott, mindegy, ki lesz.
– Ilyen rövid idő alatt fel lehet készülni egy ilyen fontos mérkőzésre? Videózta az ellenfelet, vagy már annyira ismeri őket, hogy nincs is szükség rá?
– Nagyon nehéz volt, hiszen a franciáknál számos fiatal játékos van, és sokat nem is ismerek közülük.
A szünetben hattal vezettek a spanyolok, érett is a nagy meglepetés, a franciák pedig sokáig nem tudtak újítani (edzőjük, Didier Dinart csupán az első félidőben kért időt). A 45. percben már kilenccel vezettek Aguinagaldéék.
A tetemes előny furcsa mód megfogta a spanyolokat, a franciák előtt felcsillant a remény, hiszen zsinórban hatot dobtak. Hiába a jó francia kapusteljesítmény, a tét végül nem nyomta szét a spanyolok játékát, így ők jutottak be a döntőbe.
Csak tartani tudták a dánok a svéd ritmust
A második elődöntőben is borult a papírforma, az olimpiai bajnok dánok nem kapták az időszakosan űrkézilabdát játszó svédek ellenszerét. Hatalmas iramot diktáltak, a svédek szemet gyönyörködtető játékot mutattak, szebbnél szebb gólokat lőttek, a 22. percben már öttel vezettek. Lauge és Hansen viszont játékban tartotta a dánokat.
Szünet után magukra találtak a dánok, fokozatosan ledolgozták a hátrányukat. A svédek még lőttek zsinórban három gólt, és úgy tűnt, hogy meglesz a mérkőzés, ám az utolsó másodpercekben Hansen óriási passzt adott Svannak, aki szélről a végső sípszó előtt egyenlített – pazar megoldás volt.
A lelátókon ekkor szinte mindenki a dánoknak szurkolt, az előttem ülő norvég kontingens a találkozó elején még a svédekkel tartott, idővel azonban átváltottak dánra. A hosszabbításban sem engedte át a kezdeményezést Svédország, és magabiztos játékkal legyőzte Dániát.
A mérkőzés végén Rasmus Lauge Schmidtet választották meg a meccs legjobbjának, a dán játékos viszont csak az ötödik hívásra ment átvenni az elismerést. „Lauge, nem tudjuk miért, de a tied” – mondta ekkor az aréna szpíkere. Hozzátesszük, hogy mi sem értettük a döntést.
Harmadik lett a világbajnoki címvédő
A harmadik helyért kiírt találkozó eleje fordulatos volt, felváltva vezetett a dán és a francia válogatott is. A félidő végére Karabaticék elléptek néggyel, a dánok pedig nem tudtak újítani a második játékrészben, a franciák pedig magabiztosan behúzták a mérkőzést, amin a Sorin Dinu és Constantin Din játékvezetői páros fújta a sípot (lásd interjúnkat).
Ötödikre összejött az aranyérem
A spanyol válogatott két éve is döntőt játszott, akkor kikapott a fiatal német csapattól. A vasárnapi volt az ötödik Eb-döntőjük, amit eddig egyszer sem tudtak megnyerni.
A svédek átmentették a dánok ellen mutatott jó formájukat, a spanyolok a 10. percben már időt kellett kérjenek.
A nézők nagyja által előretolt skandinávok megállíthatatlanok voltak, Appelgren 50 százalékkal védett, míg a spanyolokat kezdte kísérteni a németek ellen két évvel ezelőtt elszenvedett vereség. A szünetet követően kiválóan kezdtek a spanyolok, két és fél perc után időt is kértek a svédek.
Az első félidő második felében a kapuba beállt Sterbik halmozta a bravúrokat, a svédek kezdtek elfogyni, a spanyolok pedig egy 10–2-es sorozattal simán fordítottak. A végén már csak a két csapat közti különbség volt kérdéses, a spanyolok hat góllal nyerték a döntőt. Az Eb-döntő legjobb játékosának Sterbiket választották meg.
Férfi kézilabda Európa-bajnokság, Horvátország
Az 5. helyért: Horvátország–Csehország 28–27 (16–10).
Elődöntő: Franciaország–Spanyolország 23–27 (9–15), Dánia–Svédország 34–35 (14–16, 14–12, 6–7) – hosszabbítás után.
A 3. helyért: Franciaország–Dánia 32–29 (17–14).
Döntő: Spanyolország–Svédország 29–23 (12–14).
Az Eb All star-csapata: kapus – Vincent Gérard (Franciaország), balszélső – Manuel Strlek (Horvátország), balátlövő – Mikkel Hansen (Dánia), irányító – Sander Sagosen (Norvégia), jobbátlövő – Alex Dujshebaev (Spanyolország), jobbszélső – Ferran Solé (Spanyolország), beálló – Jesper Nielsen (Svédország); a legjobb védő – Jakov Gojun (Horvátország); a legértékesebb játékos (MVP) – Jim Gottfridsson (Svédország).
– Kézilabdabarátként és játékvezetőként milyennek tűnik az Európa-bajnokság?
– Ez egy nagyon fontos esemény, a legkiélezettebb torna. Nagyon kiváló volt a szervezés, kár, hogy a horvátok nem jutottak be az elődöntőbe, mert így sokkal kevesebben fognak kilátogatni a hátralévő mérkőzésekre.
– Öt mérkőzést vezettek a tornán, melyik volt a legnehezebb?
– Minden meccs más, és nehéz ezen a szinten. Mindig van két csapat, amelyek ugyanazt a sportot játsszák, ugyanazok a szabályok, amik mindenkire vonatkoznak. Nekünk az a dolgunk, hogy ne hibázzunk, és az a csapat nyerjen, amelyik megérdemli.
– Mi volt a legnagyobb meglepetés az Eb-n?
– Egyértelműen Csehország, hiszen nem csak szépen játszott, hanem eredményes is volt. Amúgy az Eb-n részvevő csapatok mind magas színvonalat képviseltek, így élvezet volt minden találkozót megnézni. Nekem a horvát–norvég mérkőzés volt a kedvencem, hiszen nagyon jó volt a telt házas arénában a hangulat.
– A vasárnapi bronzmeccs lesz az utolsó, amin a Din–Dinu fújja a sípot?
– Mind nemzetközi, mind romániai szinten is. A társam, Constantin Din megpályázza az alelnöki pozíciót a Román Kézilabda-szövetség februári választásán, ez a két tevékenység pedig nem kompatibilis egymással. Pályafutásom során minden meccset, amit én vezettem, élveztem. A bronzmeccs méltó befejezése lesz a karrierünknek.
– Akkor többet nem jönnek Székelyudvarhelyre?
– Mindig nagy szeretettel vezettünk mérkőzéseket Udvarhelyen, ott mindenki nagyon szereti a kézilabdát, minden egyes alkalommal nagyszerű és sportszerű szurkolás volt a városi sportcsarnokban. Remélem, hogy más beosztásban még visszatérhetek a városba.
Becze Tihamér: amit tudtunk, kitettünk a jégre
Korán véget ért a 2025–2026-os szezon a Csíkszeredai Sportklub számára, amely a tavalyi döntő után idén már a negyeddöntőben búcsúzott a jégkorong Erste Ligában. A kék-fehérek csapatkapitányát, Becze Tihamért a háttérről és a kérdéses jövőjéről kérdeztük.
Óriási blama, ötgólos előnyről bukta el a törökök elleni vébéselejtezőt Románia
Az első román–török vébéselejtező végén a félholdasok örülhettek, és nem is akárhogy: a férfi kézilabda-világbajnokság előselejtezőjében vasárnap este, ötgólos hátrányból idegenben harcolták ki az esélyesebb Románia ellen a továbbjutást.
Halálos vonatbaleset Csíkszeredában: hat személyt szállító szekeret ütött el a vonat – frissítve
Halálos kimenetelű vasúti baleset történt Csíkszeredában a Brassói út mellett vasárnap délután: egy lovas szekérrel a vonat elé hajtottak, egy személy a helyszínen meghalt.
Trükkös lopások Magyarországon: romániai házaspárt fogtak el nemzetközi körözés alapján
Magyarországi üzletekből lopott az a román házaspár, amelynek tagjait nemzetközi körözés alapján a román rendőrség tartóztatta le, majd a napokban átadta a magyar hatóságoknak.
Kalotaszeg és egyben Méra „nagysága”, szellemi és tárgyi kultúrája kerül színpadra
A mérai magyar, román és cigány tánchagyományt is színpadra állítja a Cifra lelkek forrásvize című előadás, amely ugyanakkor tiszteleg minden egykori adatközlő, zenész, táncos és énekes előtt, akik a régió kulturális örökségét formálták.
Ne magyarnak, európainak tekintsük Hunyadi Jánost meg Mátyást! Oké, de mi lesz Deceballal?
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
