Ötödik döntőjüket aranyra váltották a spanyolok
Sokat elvett az Európa-bajnokság éléből, hogy a horvátok az utolsó középdöntős mérkőzésen nem tudták legyőzni a franciákat, így nem jutottak be az elődöntőbe, csak az ötödik helyért szállhattak harcba. Ez leginkább a lelátókon látszott meg, hiszen a több mint tizenötezer férőhelyes Zágrábi Arénában csupán 3500 néző volt kíváncsi a házigazda és a torna meglepetéscsapata, Csehország összecsapására.
A horvátok nagyon jól kezdtek, tizenkét perc alatt már öttel vezettek, a szünetben pedig hattal. A lelátóról úgy tűnt, hogy a csehek súlyos vereséget szenvednek. Ez végül nem következett be, hiszen a második játékrészben a torna gólkirálya,
a találkozón tizenháromig jutott Ondrej Zdrahala irányító vezérletével a csehek visszajöttek a mérkőzésbe, és közel voltak az egyenlítéshez is.
Amúgy a TSV St. Otmar St. Gallen játékosa a magyaroknak tizennégyet, a dánoknak nyolcat, míg a szlovéneknek kilencet dobott (összesen 55 gólt lőtt). A horvátok végül eggyel nyertek, és megérdemelten végeztek az ötödik helyen.
És akkor érkezett Sterbik
Nagyon nem ugrott meg a nézői létszám az első elődöntőre, az arénában sokkal többen szurkoltak a végső győzelemre legnagyobb eséllyel pályázó franciáknak, mint a spanyoloknak. Kisebb meglepetésre az ibériaiak diktálták az iramot, Karabaticék szinte végig az eredmény után futottak.
A spanyol menetelésből oroszlánrészt vállalt Sterbik Árpád, aki a múlt szerdán lesérült Pérez de Vargast váltotta. Az MVM Veszprémet nyártól erősítő veterán kapus csak büntetőkre állt be, de nagyon jól tette, hiszen három próbálkozást is kivédett.
– Milyen érzés volt az utolsó pillanatban, rögtön az elődöntőbe érkezni az Európa-bajnokságon?
– Hát nem volt kellemes. Nem vagyok edzésben, hiszen az utolsó meccsemet december 14-én játszottam. Egyik edzőm itt volt a macedónokkal, a másik az oroszokkal, a csapatból csak hatan maradtunk a klubnál, nehéz így edzést végezni, úgyhogy a kézilabdától kicsit távol vagyok jelenleg. Nehéz így becsöppenni az Eb-re, úgy, hogy nincs formában az ember.
– Gondolta volna, hogy így megfogják a franciákat?
– Jól játszottunk. A spanyol–francia meccsek általában mind ilyenek szoktak lenni, azzal a kivétellel, hogy általában valahogy ők húzzák be a győzelmet. Az első félidőben a védelem nagyon jó volt, könnyű gólokat szereztünk, majdnem minden támadásunk végén betaláltunk, ezért leindításokból nem tudtak betalálni nekünk.
– A döntőben ki lesz az ellenfél, Dánia vagy Svédország?
– Nem érdekel, sem a dán, sem a svéd válogatott, mindegy, ki lesz.
– Ilyen rövid idő alatt fel lehet készülni egy ilyen fontos mérkőzésre? Videózta az ellenfelet, vagy már annyira ismeri őket, hogy nincs is szükség rá?
– Nagyon nehéz volt, hiszen a franciáknál számos fiatal játékos van, és sokat nem is ismerek közülük.
A szünetben hattal vezettek a spanyolok, érett is a nagy meglepetés, a franciák pedig sokáig nem tudtak újítani (edzőjük, Didier Dinart csupán az első félidőben kért időt). A 45. percben már kilenccel vezettek Aguinagaldéék.
A tetemes előny furcsa mód megfogta a spanyolokat, a franciák előtt felcsillant a remény, hiszen zsinórban hatot dobtak. Hiába a jó francia kapusteljesítmény, a tét végül nem nyomta szét a spanyolok játékát, így ők jutottak be a döntőbe.
Csak tartani tudták a dánok a svéd ritmust
A második elődöntőben is borult a papírforma, az olimpiai bajnok dánok nem kapták az időszakosan űrkézilabdát játszó svédek ellenszerét. Hatalmas iramot diktáltak, a svédek szemet gyönyörködtető játékot mutattak, szebbnél szebb gólokat lőttek, a 22. percben már öttel vezettek. Lauge és Hansen viszont játékban tartotta a dánokat.
Szünet után magukra találtak a dánok, fokozatosan ledolgozták a hátrányukat. A svédek még lőttek zsinórban három gólt, és úgy tűnt, hogy meglesz a mérkőzés, ám az utolsó másodpercekben Hansen óriási passzt adott Svannak, aki szélről a végső sípszó előtt egyenlített – pazar megoldás volt.
A lelátókon ekkor szinte mindenki a dánoknak szurkolt, az előttem ülő norvég kontingens a találkozó elején még a svédekkel tartott, idővel azonban átváltottak dánra. A hosszabbításban sem engedte át a kezdeményezést Svédország, és magabiztos játékkal legyőzte Dániát.
A mérkőzés végén Rasmus Lauge Schmidtet választották meg a meccs legjobbjának, a dán játékos viszont csak az ötödik hívásra ment átvenni az elismerést. „Lauge, nem tudjuk miért, de a tied” – mondta ekkor az aréna szpíkere. Hozzátesszük, hogy mi sem értettük a döntést.
Harmadik lett a világbajnoki címvédő
A harmadik helyért kiírt találkozó eleje fordulatos volt, felváltva vezetett a dán és a francia válogatott is. A félidő végére Karabaticék elléptek néggyel, a dánok pedig nem tudtak újítani a második játékrészben, a franciák pedig magabiztosan behúzták a mérkőzést, amin a Sorin Dinu és Constantin Din játékvezetői páros fújta a sípot (lásd interjúnkat).
Ötödikre összejött az aranyérem
A spanyol válogatott két éve is döntőt játszott, akkor kikapott a fiatal német csapattól. A vasárnapi volt az ötödik Eb-döntőjük, amit eddig egyszer sem tudtak megnyerni.
A svédek átmentették a dánok ellen mutatott jó formájukat, a spanyolok a 10. percben már időt kellett kérjenek.
A nézők nagyja által előretolt skandinávok megállíthatatlanok voltak, Appelgren 50 százalékkal védett, míg a spanyolokat kezdte kísérteni a németek ellen két évvel ezelőtt elszenvedett vereség. A szünetet követően kiválóan kezdtek a spanyolok, két és fél perc után időt is kértek a svédek.
Az első félidő második felében a kapuba beállt Sterbik halmozta a bravúrokat, a svédek kezdtek elfogyni, a spanyolok pedig egy 10–2-es sorozattal simán fordítottak. A végén már csak a két csapat közti különbség volt kérdéses, a spanyolok hat góllal nyerték a döntőt. Az Eb-döntő legjobb játékosának Sterbiket választották meg.
Férfi kézilabda Európa-bajnokság, Horvátország
Az 5. helyért: Horvátország–Csehország 28–27 (16–10).
Elődöntő: Franciaország–Spanyolország 23–27 (9–15), Dánia–Svédország 34–35 (14–16, 14–12, 6–7) – hosszabbítás után.
A 3. helyért: Franciaország–Dánia 32–29 (17–14).
Döntő: Spanyolország–Svédország 29–23 (12–14).
Az Eb All star-csapata: kapus – Vincent Gérard (Franciaország), balszélső – Manuel Strlek (Horvátország), balátlövő – Mikkel Hansen (Dánia), irányító – Sander Sagosen (Norvégia), jobbátlövő – Alex Dujshebaev (Spanyolország), jobbszélső – Ferran Solé (Spanyolország), beálló – Jesper Nielsen (Svédország); a legjobb védő – Jakov Gojun (Horvátország); a legértékesebb játékos (MVP) – Jim Gottfridsson (Svédország).
– Kézilabdabarátként és játékvezetőként milyennek tűnik az Európa-bajnokság?
– Ez egy nagyon fontos esemény, a legkiélezettebb torna. Nagyon kiváló volt a szervezés, kár, hogy a horvátok nem jutottak be az elődöntőbe, mert így sokkal kevesebben fognak kilátogatni a hátralévő mérkőzésekre.
– Öt mérkőzést vezettek a tornán, melyik volt a legnehezebb?
– Minden meccs más, és nehéz ezen a szinten. Mindig van két csapat, amelyek ugyanazt a sportot játsszák, ugyanazok a szabályok, amik mindenkire vonatkoznak. Nekünk az a dolgunk, hogy ne hibázzunk, és az a csapat nyerjen, amelyik megérdemli.
– Mi volt a legnagyobb meglepetés az Eb-n?
– Egyértelműen Csehország, hiszen nem csak szépen játszott, hanem eredményes is volt. Amúgy az Eb-n részvevő csapatok mind magas színvonalat képviseltek, így élvezet volt minden találkozót megnézni. Nekem a horvát–norvég mérkőzés volt a kedvencem, hiszen nagyon jó volt a telt házas arénában a hangulat.
– A vasárnapi bronzmeccs lesz az utolsó, amin a Din–Dinu fújja a sípot?
– Mind nemzetközi, mind romániai szinten is. A társam, Constantin Din megpályázza az alelnöki pozíciót a Román Kézilabda-szövetség februári választásán, ez a két tevékenység pedig nem kompatibilis egymással. Pályafutásom során minden meccset, amit én vezettem, élveztem. A bronzmeccs méltó befejezése lesz a karrierünknek.
– Akkor többet nem jönnek Székelyudvarhelyre?
– Mindig nagy szeretettel vezettünk mérkőzéseket Udvarhelyen, ott mindenki nagyon szereti a kézilabdát, minden egyes alkalommal nagyszerű és sportszerű szurkolás volt a városi sportcsarnokban. Remélem, hogy más beosztásban még visszatérhetek a városba.
A kiütés ellenére sem kritizálta játékosait az FK Csíkszereda edzője
Az FK Csíkszereda 5–1-es vereséget szenvedett az Aradi UTA vendégeként a Szuperliga 8. fordulójában. A súlyos kudarc ellenére Szabó István vezetőedző nyugodtan értékelt, és úgy véli, elsősorban szakmai szempontból kell alaposan elemezniük a történteket.
Ovidiu Burcă: ezzel most mindent leromboltunk, amit eddig felépítettünk
Története legsúlyosabb vereségét szenvedte el a Sepsi OSK az FC Botoșani otthonában, Ovidiu Burcă pedig nem keresett kifogásokat a lefújás után. A háromszékiek vezetőedzője szerint csapata fizikálisan és mentálisan is alulmaradt ellenfelével szemben.
Egy autóroncs, egy megrongált ház és egy rejtély Szentegyházán: még az utas sem tudja, ki vezette a kocsit
Lakóház sarkának ütközött egy autó vasárnap éjszaka Szentegyházán. Mire a rendőrök kiérkeztek a helyszínre, senkit nem találtak a járműben, a közelben tartózkodó 29 éves férfi pedig azt állította, hogy ő csak utas volt.
Drágít a legolcsóbb áramszolgáltató
Megemeli az új lakossági ajánlatában szereplő árait Románia legnagyobb villamosenergia-termelője, a Hidroelectrica. Az áramszolgáltató az ország legalacsonyabb árainak köszönhetően már több mint 1,2 millió háztartási fogyasztó energiaszolgáltatója.
Ami román közegben vitát robbantott ki, az az erdélyi magyar iskolák esetében természetes
Miközben Kolozsváron román közegben politikai vitába torkollt, hogy a tanfelügyelőség a tanévkezdés alkalmából ortodox misét „ajánlott” a román iskolák figyelmébe, a magyar tanintézetek esetében ez a kérdés nem okoz problémát.
Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
