Sokat elvett az Európa-bajnokság éléből, hogy a horvátok az utolsó középdöntős mérkőzésen nem tudták legyőzni a franciákat, így nem jutottak be az elődöntőbe, csak az ötödik helyért szállhattak harcba. Ez leginkább a lelátókon látszott meg, hiszen a több mint tizenötezer férőhelyes Zágrábi Arénában csupán 3500 néző volt kíváncsi a házigazda és a torna meglepetéscsapata, Csehország összecsapására.
A horvátok nagyon jól kezdtek, tizenkét perc alatt már öttel vezettek, a szünetben pedig hattal. A lelátóról úgy tűnt, hogy a csehek súlyos vereséget szenvednek. Ez végül nem következett be, hiszen a második játékrészben a torna gólkirálya,
a találkozón tizenháromig jutott Ondrej Zdrahala irányító vezérletével a csehek visszajöttek a mérkőzésbe, és közel voltak az egyenlítéshez is.
Amúgy a TSV St. Otmar St. Gallen játékosa a magyaroknak tizennégyet, a dánoknak nyolcat, míg a szlovéneknek kilencet dobott (összesen 55 gólt lőtt). A horvátok végül eggyel nyertek, és megérdemelten végeztek az ötödik helyen.
Nagyon nem ugrott meg a nézői létszám az első elődöntőre, az arénában sokkal többen szurkoltak a végső győzelemre legnagyobb eséllyel pályázó franciáknak, mint a spanyoloknak. Kisebb meglepetésre az ibériaiak diktálták az iramot, Karabaticék szinte végig az eredmény után futottak.
A spanyol menetelésből oroszlánrészt vállalt Sterbik Árpád, aki a múlt szerdán lesérült Pérez de Vargast váltotta. Az MVM Veszprémet nyártól erősítő veterán kapus csak büntetőkre állt be, de nagyon jól tette, hiszen három próbálkozást is kivédett.
A szünetben hattal vezettek a spanyolok, érett is a nagy meglepetés, a franciák pedig sokáig nem tudtak újítani (edzőjük, Didier Dinart csupán az első félidőben kért időt). A 45. percben már kilenccel vezettek Aguinagaldéék.
A tetemes előny furcsa mód megfogta a spanyolokat, a franciák előtt felcsillant a remény, hiszen zsinórban hatot dobtak. Hiába a jó francia kapusteljesítmény, a tét végül nem nyomta szét a spanyolok játékát, így ők jutottak be a döntőbe.
A második elődöntőben is borult a papírforma, az olimpiai bajnok dánok nem kapták az időszakosan űrkézilabdát játszó svédek ellenszerét. Hatalmas iramot diktáltak, a svédek szemet gyönyörködtető játékot mutattak, szebbnél szebb gólokat lőttek, a 22. percben már öttel vezettek. Lauge és Hansen viszont játékban tartotta a dánokat.
Szünet után magukra találtak a dánok, fokozatosan ledolgozták a hátrányukat. A svédek még lőttek zsinórban három gólt, és úgy tűnt, hogy meglesz a mérkőzés, ám az utolsó másodpercekben Hansen óriási passzt adott Svannak, aki szélről a végső sípszó előtt egyenlített – pazar megoldás volt.
A lelátókon ekkor szinte mindenki a dánoknak szurkolt, az előttem ülő norvég kontingens a találkozó elején még a svédekkel tartott, idővel azonban átváltottak dánra. A hosszabbításban sem engedte át a kezdeményezést Svédország, és magabiztos játékkal legyőzte Dániát.
A mérkőzés végén Rasmus Lauge Schmidtet választották meg a meccs legjobbjának, a dán játékos viszont csak az ötödik hívásra ment átvenni az elismerést. „Lauge, nem tudjuk miért, de a tied” – mondta ekkor az aréna szpíkere. Hozzátesszük, hogy mi sem értettük a döntést.
A harmadik helyért kiírt találkozó eleje fordulatos volt, felváltva vezetett a dán és a francia válogatott is. A félidő végére Karabaticék elléptek néggyel, a dánok pedig nem tudtak újítani a második játékrészben, a franciák pedig magabiztosan behúzták a mérkőzést, amin a Sorin Dinu és Constantin Din játékvezetői páros fújta a sípot (lásd interjúnkat).
A spanyol válogatott két éve is döntőt játszott, akkor kikapott a fiatal német csapattól. A vasárnapi volt az ötödik Eb-döntőjük, amit eddig egyszer sem tudtak megnyerni.
A svédek átmentették a dánok ellen mutatott jó formájukat, a spanyolok a 10. percben már időt kellett kérjenek.
A nézők nagyja által előretolt skandinávok megállíthatatlanok voltak, Appelgren 50 százalékkal védett, míg a spanyolokat kezdte kísérteni a németek ellen két évvel ezelőtt elszenvedett vereség. A szünetet követően kiválóan kezdtek a spanyolok, két és fél perc után időt is kértek a svédek.
Az első félidő második felében a kapuba beállt Sterbik halmozta a bravúrokat, a svédek kezdtek elfogyni, a spanyolok pedig egy 10–2-es sorozattal simán fordítottak. A végén már csak a két csapat közti különbség volt kérdéses, a spanyolok hat góllal nyerték a döntőt. Az Eb-döntő legjobb játékosának Sterbiket választották meg.
Az 5. helyért: Horvátország–Csehország 28–27 (16–10).
Elődöntő: Franciaország–Spanyolország 23–27 (9–15), Dánia–Svédország 34–35 (14–16, 14–12, 6–7) – hosszabbítás után.
A 3. helyért: Franciaország–Dánia 32–29 (17–14).
Döntő: Spanyolország–Svédország 29–23 (12–14).
Az Eb All star-csapata: kapus – Vincent Gérard (Franciaország), balszélső – Manuel Strlek (Horvátország), balátlövő – Mikkel Hansen (Dánia), irányító – Sander Sagosen (Norvégia), jobbátlövő – Alex Dujshebaev (Spanyolország), jobbszélső – Ferran Solé (Spanyolország), beálló – Jesper Nielsen (Svédország); a legjobb védő – Jakov Gojun (Horvátország); a legértékesebb játékos (MVP) – Jim Gottfridsson (Svédország).
Kiváló hangulatban, telt ház előtt kapott gól nélkül nyerte meg a jégkorong Román Kupát a Gyergyói Hoki Klub. Történelmet írtak, először szerezték meg ezt a trófeát.
Hosszú idő után újra pályára lépett Gabriel Vașvari, a tapasztalt labdarúgó a harmadosztályban szereplő Zilahi SCM játékosa. A Sepsi OSK korábbi csapatkapitánya a feljutásért küzd szülővárosa együttesének színeiben.
Veszélyes helyzet alakult ki kedden az udvarhelyszéki Gagyban, ahol bocsos anyamedvét láttak a településen. Nem volt egyszerű elkergetni a faluhoz közel tanyázó nagyvadat, amely rátámadt a vadőrre. A medve üregében kutyatetemeket és két bocsot találtak.
Újabb meghökkentő fizetéses statisztikák láttak napvilágot: a jelenleg alkalmazott havi bruttó román minimálbér vásárlóerő-egységben kifejezett értéke – mely életszerűbb összehasonlításra ad lehetőséget – immár az európai top 10-ben szerepel.
A székelyföldi autonómiatörekvéseket vette célkeresztbe az érvénytelenített elnökválasztás első fordulóját megnyerő szélsőjobboldali Călin Georgescu legfrissebb megszólalásában.
Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!