HIRDETÉS

A mindennapok diadala volt az udvarhelyi kézilabdázó győzelme

A balkezes átlövő 25 évet töltött a pályán, Ferenczi Botond Székelyudvarhelyről indult, itt is lett vége profi pályafutásának
Fotó: László Ildikó

Lezártnak tekinti kézilabdázó pályafutását. Ezt közönségkedvenc díjjal koronázták meg. Ferenczi Botond sok mindent megnyert karrierje során. Mégis nem a fényesekre, hanem másra büszkébb. Székelyudvarhelyről indult, ott is akasztotta szögre a 19-es mezt.

Ferenczi Botond pályafutását a Székelyudvarhelyi KC-ban kezdte, majd 2006-ban még ifjúsági kézilabdázóként ment Magyarországra, a Pick Szeged csapatába igazolt. Tagja volt a 2007-es bajnoki aranyat szerző Tisza-parti együttesnek és a Bajnokok Ligájában is lehetőséghez jutott. Ezt követően kölcsönben szerepelt az Orosháza, az SZKC, majd a Tatabánya együtteseiben, végül 2009-ben ismét visszatért nevelőegyesületéhez.

HIRDETÉS

A balkezes átlövő pályafutásában a csúcspontot a 2015-ben a Székelyudvarhelyi KC-val megnyerte a Challenge Kupát.

A gyergyóditrói születésű kézilabdázó pár idényt ismét a magyar bajnokságban töltött, aztán visszatért Székelyudvarhelyre, a helyi VSK-ban tavaly végigjátszotta az idényt az élvonalban, melynek végén véget vetett aktív pályafutásának.

•  Fotó: László Ildikó Galéria

Fotó: László Ildikó

A februárban rendezett székelyudvarhelyi Sportgálán a közönségkedvenc díjat vette át. Ezt követően beszélgettünk karrierjéről, meglátásairól, illetve, hogy láthatjuk-e őt még a pálya mellett, szélén, vagy akár a lelátón.

– A székelyudvarhelyi Sportgálán a Közönségkedvenc címet vetted át. Ez mennyire volt volt így a sportkarriered után?

– Saját személyeségemből fakadóan nem nevezném magam közönségkedvencnek. Visszahúzódó karakter vagyok, civilben is nehezebben teremtek kapcsolatot. Úgy gondolom, hogy a közönséggel is nehezebben tudtam kontaktust teremteni. Mindig a szurkolók előtt voltam, úgy gondolom, hogy mindig tiszta lelkiismerettel, mindent beleadva tettem a dolgom.

Amennyiben a sportszeretőknek ez tetszett, akkor oké, közönségkedvenc voltam.

Inkább érzem ezt a díjat egy pályafutás lezárásnak, a munkásságom elismerésének.

Mindenképpen jóleső érzés volt, bennem is szép befejezés az egész kézilabdázó életpályának. Hirtelen összeszámoltam, gyerekkorom óta 25 évet töltöttem el a játéktéren. Ebből 18 idény volt, ami hivatásos és profi szint volt. Ez már egy leírható, egyben vállalható szám is. Minden napjával, eldobott labdájával, minden nehézségével, edzésével együtt.

A Székelyudvarhelyi KC színeiben, amikor a csapat ezüstérmet szerzett Galéria

A Székelyudvarhelyi KC színeiben, amikor a csapat ezüstérmet szerzett

– Lezártnak tekinted a profi kézilabdás karriered. Kereknek érzed az egészet?

– Igen, ahogy telik velem az idő, egyre kerekebbnek érzem. A pályafutásomat úgy éltem meg, hogy rendre elégedetlen voltam a teljesítményemmel, mindig a hiányokkal volt tele a zsebem. Visszanézve jobban megtudom látni, értékelni a sikereket, az eredményeket ebben a sok-sok évben.

Összességében szép, kerek lett az egész karrierem. Volt benne hullámvölgy, jó időszak, megszakítás is.

Egyrészt szerencsésnek érzem magam, hogy itt Székelyudvarhelyen egy nagyon sikeres kézilabdakorszaknak lehettem a tagja. Sőt, talán a legsikeresebbnek, amit a férfi kézilabdázás képviselt ebben a városban. Azt mondom, a tehetség egy része ennek az egész dolognak, az alázatos munka viszont elengedhetetlen. Az én sportolói hitvallásom az volt, hogy ha egy gyakorlatból tízet kellett csinálni, akkor annyit csináltam. Ennek én rendre láttam az eredményét és éreztem is magamon.

A magyarországi idegenlégiós éveimmel, az újrakezdésekkel együtt mindent kijátszhattam magamból, ami bennem volt.

Egyben meg szeretném köszönni a támogatását a szűk családomnak, a feleségemnek, aki végig kísérte sportkarrieremet, a szüleimnek, hiszen gyerekként elengedhetetlen, hogy támogassák és bátorítsák az embert. Czimbalmos Árpád tanár úrnak, aki először labdát adott a kezembe, Bakó Lajos edzőnek, aki profi kézilabdázóvá nevelt. Mindenkinek, akivel együtt játszottam, a csapattársaimnak, akik egyengették a karrierem.

Az említett mérkőzésen tíz gólt szerzett a román bajnok Dinamo ellen •  Fotó: Beliczay László Galéria

Az említett mérkőzésen tíz gólt szerzett a román bajnok Dinamo ellen
Fotó: Beliczay László

– Ha már a kereknél tartunk, innen, Székelyudvarhelyről indultál el, aztán ide visszaérkezve zártad le. Ez is meseszerű.

– Voltak olyan döntéseim, amit a mostani fejjel másképp hoznék meg. Voltak olyan magatartások, olyan eltöltött hónapok, amit ma, 36 évesen másképp tennék. Huszonévesen az ember más karakter, más a habitusa, más dolgokat nyel le, vagy vállal be. A legvégén még megadatott egy élvonalbeli szereplés az udvarhelyi csapattal. Ami bennem volt, azt kijátszhattam.

– Érintetted a hiányokat. Hozzuk előtérbe ezeket, lehet, hogy a fiatal korosztálynak tanmese lehet.

– Bármilyen sportra érvényes, nagyon fontos a 18–22 életkor közötti korszak. Én 18 évesen az ország legjobb sportolója voltam, akkor előttem megnyílt a kapu, a Pick Szegedhez igazoltam. Nagymértékű ugrás volt ez, egyből három szintkülönbséget jelentett. Az nekem sok volt. Nem tudtam kiverekedni magam a nagyágyúk között. Ez megtörte a karrierem 19–20 évesen. A többi, akkori csapattársam, mint Tálas Huba és Mihalcea Andrei lépésenként tették meg a lépcsőfokokat. Ezért ők egy magasabb szintet tudtak képviselni a későbbiekben.

Mihalcea Andrei és a csapat többi tagja pezsgővel ünnepel a bajnoki bronzérem megszerzését követően •  Fotó: Dragos Asaftei Galéria

Mihalcea Andrei és a csapat többi tagja pezsgővel ünnepel a bajnoki bronzérem megszerzését követően
Fotó: Dragos Asaftei

Addig játszottam évi 70–80 meccset, akkor pedig csak 7–8-at. Az ifi korszakból kilépve igencsak magas a Bajnokok Ligája szintje. Ahogy egy bajnoki címért küzdő csapatnál nagyon jól meg kell választanod, hogy olyan edződ legyen, aki hangsúlyt fektet arra, megtalálja a nagy eredménykényszerben lévő együttesnél a fiatalok helyét.

Tanulságképp ezt tudnám kiemelni: ez egy kritikus időszak, a 18–20 éves életkor. Akkor nagyon mérlegelni kell, hogy hová kerül az ember, mennyi játékidőt kap.

A másik dolog, amit tudok ajánlani, pláné, ha fiatal sportolóról van szó, hogy nyugodtan keressenek egy pszichológust. Példaképp elmondom, engem a saját magam személyisége gátolt abban, hogy a teljesítménysportban jó legyek. Ha dolgozott volna velem valaki a gondolkodásmódon, akkor az a sportemberi magatartásomra is hatással lett volna. Ez nekem segített volna.

– A Sportgála méltató szövegében benne volt, hogy a karriered egyik csúcspontja a Székelyudvarhelyi KC-val megnyert Challenge Kupa elhódítása volt. Ez helyénvaló, vagy te másképp látod a pályafutásod sikereit?

– Én nem tudnám kihegyezni erre, azaz, egy Challenge Kupa-győzelemre. Nyilván, az egy nagy siker volt a klubnak, a városnak. Egy kirakatgyőzelem. Az én karrierem inkább több részsikerből állt. Előrébb tartom a román és magyar ifibajnoki címeket, vagy a magyar aranyérmet.

Az SZKC-időszakon belül a bajnoki ezüst- és bronzérem is legalább annyira fényesen csillog, mint a nemzetközi siker számomra.

Elsősorban azért, mert az előbbiért küzd az ember nap, mint nap, az sokkal izzasztóbb, mint egy nagyobb reflektorfényt kapó esemény. Legkedvesebb utolsó élményem a hazai, Bukaresti Dinamo elleni meccs számomra. Kiválóan sikerült. Ezek azok a dolgok, amelyek húszévesen nem működtek, hogy ezeket az ember fiatalként nem így vitte tovább. Tehát, nem hegyezném ki az én karrierem a Challenge Kupa elhódítására. Hanem a mindennapok győzelme az én győzelmem.

•  Fotó: Beliczay László Galéria

Fotó: Beliczay László

– A sportpályafutásod lezártad, hiányoznak azon dolgok, ami a kézilabdázással járnak. Milyen utat választottál?

– Aki belép a profi sportvilágba, annak tudnia kell, hogy ez egy rettentő speciális világ. Úgy kell elképzelni, hogy olyan, mintha az ember egy keretbe, vagy dobozba élne. Ennek minden jó és rossz oldala megvan. Mert ez a doboz őt korlátozza is, mert rettentő szigorú napi és havirend van, teljes életstílust igényel. Viszont meg is védi a civil élet nagy konkurenciájától.

Ezt időben felismerni nagyon lényeges dolog, pláné, amikor az ember közelít a karrierje végéhez. Az átmenetnek minél fokozatosabbnak és simulékonyabbnak kell lennie.

Igyekeztem kialakítani mellette a dolgaim. Próbáltam felépíteni a másik, mindennapi életem. Többé kevésbé sikerült megtalálni az átmenetet a kézilabdázás és a civil élet között. Igazából szépen kikopott az életemből a profi sportvilág. Örülök is neki, hogy nem tragikus véget ért, vagy ilyesmi.

– Milyen ez a másik élet?

– Ami a legjobban hiányzik, el is kellett telnie egy kis időnek, amíg megszoktam, a heti szintű megmérettetés. Amikor kézilabdáztam, akkor minden héten volt egy vizsgám, minden egyes meccsen a legjobbodat kellett adnod. Elmaradt a fokozatos teljesítménymérés. Egy versenyszellemű embernek, mint amilyen én is vagyok, az nagyon tud hiányozni. Ez talán a legspecifikusabb.

Ferenczi Botond 2024-ben a székelyudvarhelyi Sportgálán •  Fotó: László Ildikó Galéria

Ferenczi Botond 2024-ben a székelyudvarhelyi Sportgálán
Fotó: László Ildikó

– Látod valahol a jövőben magad a kézilabdázásban?

– Alapvetően nem terveztem magamnak edzői karriert, profi kézilabdaedzőt annyira sem, mert rettentő hálátlan életmód. Viszont, el tudom képzelni magam benne, ismerem ezt a közeget, hiányzik, hogy átadjam a tudásomat. Értem itt a sportdiplomáciát, a szaktanácsadást. Látom magam benne, de most az életemnek azon szakaszát élem meg, amikor befejeztem a sportói karriert, a civil életemet pedig egy bizonyos szintre fel kell hoznom. Mintegy visszatérő belépő lehetne aztán a sport.

– A mostani életedben mennyire van benne a kézilabda?

– Kívülálló lehet, hogy azt hiszi, hogy ha valaki benne volt 25 évig ebbe a fenoménban, akkor ezzel kel, ezzel fekszik, de ez nem így van. Egy világversenyt nagyon szívesen végig követek, ott a sportág magas színvonalon űzése zajlik. Amit most kedvelek, azért is nézem a magas szintet, hogy követem a rendszerek működését a kézilabdában. Ennyire van benne az életemben.

szóljon hozzá!
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ajánljuk még

Ceara bombagólja, közel volt az első sikeréhez az FK Csíkszereda (videóval)

Sokkal többet tett a győzelemért az FK Csíkszereda, mint ellenfele a Galaci Oțelul a labdarúgó Szuperliga nyolcadik fordulójának meccsén. A jutalma egy pont lett, elmozdult az utolsó helyről a székelyföldi gárda.

Nem becsüli le a sereghajtót, Bálint László tudja mi vár rájuk Csíkszeredában

Nem a levegőbe beszél, hiszen ült már az FK Csíkszereda kispadján, most pedig ellenfélként érkezik a székelyföldi városba a Galaci Oțelul edzője.

Székelyhon

Öngyilkosságot kísérelt meg egy kiskorú a székelyudvarhelyi kórházban

Öngyilkosságot kísérelt meg egy 17 éves fiú a székelyudvarhelyi kórházban vasárnap éjjel. Jelenleg élet-halál között fekszik az egészségügyi intézmény intenzív osztályán.

`
Krónika

Kongatják a vészharangot: a külföldön élő román szülők gyerekeinek többsége már nem beszél románul

A Román Nyelv Napja alkalmából az Európai Románok Egyesületeinek Szövetsége (FADERE) megkongatta a vészharangot: a diaszpórában élő románok egynegyede legfeljebb 30 éven belül már nem fogja beszélni az anyanyelvét.

Krónika

Gépjárműadó: eltérően alakulnak a 2026-tól fizetendő összegek

Jelentős változásokon megy keresztül a gépjárműadó 2026. január 1-től Romániában. A gépkocsikra kivetett adót új alapokra helyezik: figyelembe veszi a környezetvédelmi besorolást, valamint új számítási mutatókat is tartalmaz.

Főtér

Durva ősz jön: sztrájk sztrájk hátán, feszül a düh az oktatásban és a közigazgatásban is – hírek pénteken

Bezártak a polgármesteri hivatalok, a tanárok a tanévkezdés bojkottjára készülnek.

Ez is érdekelheti

Nyakunkon a jégkorongidény, körkép a romániai csapatokról

Két nap, kezdődik az új hokiszezon: szerdán a gyergyóremetei Remete Ice Arénában a Gyergyói Hoki Klub és a Brassói Corona csatázik a Szuperkupaért. A versenyidény éles rajtja előtt körképet készítettünk a romániai bajnokság mezőnyéről.

Becze Tihamér: mi hatalmas hátránnyal indulunk minden szezon előtt

Őszintén beszélt az előttük álló kihívásokról a Csíkszeredai Sportklub csapatkapitánya, Becze Tihamér. A kék-fehérek vezére a felkészülés nehézségeiről, a keretről és saját pályafutásáról is mesélt a hamarosan rajtoló jégkorong-idény előtt.

Átmenetileg zárva marad a Sepsi Aréna

Nem mindennapi sportesemény, a hokivébé helyszíne volt tavasszal a Sepsi Aréna, amely közel félévig jégcsarnokként működött. A multifunkcionális sportlétesítmény jelenleg a pályaborítás cseréje miatt nem használható rendeltetésszerűen.

Nincs lekésve az FK Csíkszereda, más csapatok még többet vártak az első győzelemre

Egyelőre várat magára az újonc FK Csíkszereda első győzelme a hazai élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban. Utánanéztünk annak, hogy az utóbbi tíz szezonban a frissen feljutott csapatoknak hány mérkőzésre volt szükségük a három pont begyűjtésére.

Diószegi László: „ha ebben a szezonban nem jutunk vissza, a következőben háromszor ilyen nehéz lesz”

A Sepsi OSK csupaszív tulajdonosa, Diószegi László nem szokványos klubelnök. Fontos számára, hogy tisztelettel bánjon a szurkolókkal, időnként megpróbálja részletesebben elmagyarázni nekik döntései okát. Erről és a kiesést követő időszakról kérdeztük.

Ovidiu Burcă: „ha kellően felvértezzük magunkat, és mind egy irányba húzunk, a szezon végén feljutunk”

Ovidiu Burcă, a Sepsi OSK vezetőedzője él-hal a futballért. Komoly ambíciói vannak, tudja, hogyan hathat a fiatalokra, mindent megtesz játékosai fejlődéséért. Személyes célkitűzése, hogy egyből visszavezesse a csapatot az élvonalba. Exkluzív interjú.

Kovács István győzte meg arról, hogy sípmesterré váljon Kopriva-Bíró Enikő

Kőkemény munka és elképesztő kitartás kell ahhoz, hogy valakiből labdarúgó-játékvezető váljon, ez hatványozottan igaz, ha valaki nőként próbál meg érvényesülni. A székelyudvarhelyi Kopriva-Bíró Enikőnek sikerült, 2. ligás játékvezetőként fújja a sípot.

Hegedűs János átérezte, milyen székely magyarnak lenni

Az élvonalba idén feljutó FK Csíkszereda csapatának hátvédjével Hegedűs Jánossal beszélgettünk többek között a beilleszkedéséről, a feljutás élményről, és a klub jelenlegi kihívásairól.

„Úgy kell a támadó, mint egy falat kenyér!”, de nem minden csatár, ami fénylik

A befejező csatárokkal eddig nem nagyon volt szerencséje a Sepsi OSK-nak, tekintettel arra, hogy ők lennének a keret leggólképesebb emberei, a Szentgyörgyön megfordultak – kevés kivétellel – mintha összebeszéltek volna, hogy békén hagyják a kapuvédőket.

Pál István Szalonna: ha a focisták táncolnának, új cseleket tanulnának

Pál István Szalonna nemcsak a zenéről, hanem a sport iránti szenvedélyéről is mesélt a tusványosi Sportterasz vendégeként – szerinte a futball és a néptánc nem is áll olyan távol egymástól, mint elsőre gondolnánk.

HIRDETÉS
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!