Szilassy Zoltán a magyar hoki legmodernebb klubjává tenné a GYHK-t
– Vezetőedzőként mindig azt mondta, csak a következő meccsre koncentrál. Most viszont – úgy gondolom – nemcsak a következő pillanatnyi kihívásra kell figyelnie, hanem stratégiában kell gondolkodnia. Így van?
– Igazából a legtöbb feladat most is azonnali, még akkor is, ha egy folyamat része, ami több évre szól. Ha konkrétan a felnőtt csapatról beszélünk, akkor nyilván a következő célunk, hogy megnyerjük az Erste Ligát, de addig még sokat kell dolgoznunk, először túl kell jutni a DVTK-n. És a romániai bajnokság final fourja is előttünk van, ahol természetesen szintén nyerni szeretnénk.
– A legközelebbi célokon túl a sportigazgatónak már a jövő szezon csapatán is dolgoznia kell. Hol tart ez?
– Van egy elképzelt irányvonal, amit évek óta követünk, amely meghatároz minket. Ehhez kell igazítanunk a csapatot, játékoskeretet. Négy éve meg kellett tennünk egy óriási átalakítást, amikor a keret nagy részét kicseréltük.
Most az a lényeg, hogy az a szerződéshosszabbításokon, és aztán a jövő évi igazolásokon dolgozzunk. Figyeljük, ki hogyan teljesít, és pontos szerepkörre, posztra igazolunk. Várjuk a rájátszást is, hogy ha vannak kérdőjelek, akkor láthassuk, ki milyen karaktert mutat a play-offban.
Azért sem lesz szükség a négy évvel korábbi nagy ráncfelvarráshoz hasonlóra, mert egyrészt bízunk a jelenlegi értékeinkben, másrészt vannak tehetséges fiataljaink, akikben látjuk a potenciált, hogy az Erste Ligában, vagy akár magasabb szinteken is megállják a helyüket. Számukra külön egyéni játékosfejlesztést, képzést indítottunk el minden oldalról mentorálva. Évente, ha egyet-kettőt változtatunk, beépítünk, az három év alatt hat, majdnem egyharmada a csapatnak.
Azokat pedig, akikben a legnagyobb a potenciál, minden eszközzel segíteni kell külföldre jutni, a legjobb junior ligákba. Fejlődjön, csináljon karriert a legjobbak között, vigye a jó hírünket.
Itt van Szoboszlai példája: miatta minden gyerek focizni akar. Ha meglenne a hokink Szoboszlai-ja, több gyerek akarna hokizni. Hiányolom, hogy amikor Sebők, Hári, Galló kint játszottak, játszanak a finn, svéd ligában, ezt nem lovagoltuk meg. Erőltetni kellett volna, hogy mindenhol beléjük ütközzenek jégpályákon, posztereken, reklámokon. Most a mi gyergyói Horváth Bencénk kopogtat a finn elit ajtaján.
A légiósok szerződtetésével kapcsolatban sokáig vita volt, hogy milyen lesz a jövő évi Erste Liga szabályzat, ezért ki kellett várnunk, hogy mihez kell alkalmazkodnunk, mielőtt érdemben tárgyalhattam volna velük. Most már tudjuk, hogy nem lesz pontrendszer, és hogy 8 légiós szerepelhet a csapatokban. Szerintem ez jó. Ha jó légiósokat hozol, a 14 hazainak lesz helye, akik számára sokkal keményebb, magasabb szintű versenyhelyzetet tudsz produkálni, ezzel serkentve a fejlődésüket.
– A keret építésen túl még mik a fontosabb sportigazgatói feladatok?
– Egy másik nagy kihívás például az új pályánkra költözés lemenedzselése is. Az építkezés hamarosan befejeződik, a szakemberek fantasztikus munkát végeznek. Nekünk az öltöző kialakításán, konditerem felszerelésén kell dolgozunk, vagyis ami a saját eszköztárunkat, azok felhasználását fogja jelenteni.
Ezek is komoly szakmai igényességű beszélgetéseket, ügyintézést jelentenek. Dolgozunk már a szezon előtti edzőmeccsek leszervezésén is, de a Gyergyói Hoki Klub identitás felépítésének szempontjából is sok a munka.
– Mit jelent az, hogy „a Gyergyói Hoki Klub identitás felépítésének szempontjából”?
– A Gyergyói Hoki Klubnak már most is van egy bizonyos hoki identitása, amely megkülönbözteti minden más klubtól, de ennek erősítésén sokat kell dolgoznunk, és ebbe beleértendő a felnőtt csapatnál és az utánpótlásban folyó munka is, hiszen ez szervesen kapcsolódik egymáshoz.
Lesz természetesen olyan is, amiben nem mi leszünk a legjobbak, de legyen egy jellegzetessége a mi hoki kultúránknak. Hogy arra gondoljanak, hogy „hú, de jó lenne ott lenni, ott játszani”. Az új pálya, és az egész atmoszféra olyan legyen, hogy szeressenek hozzánk jönni az emberek, mert profi körülmények vannak, ugyanakkor az ellenfeleknek rossz legyen ellenünk hokizni. Egy 21. századi színvonalú „medvebarlangot” akarunk.
Szellemi identitásunkat is fel kell építenünk. A szlogen, amit az edzőknek bele kell nevelnie a gyerekekbe: Mi vagyunk a Gyergyó!
Ezt mindenki kell érezze, és ez nem csak a teljesítményünkből kell látsszon, hanem ahogy kinézünk, ahogy viselkedünk, ahogy gondját viseljük a környezetünknek, ahogyan a gyergyói közösséget reprezentáljuk. Szellemi missziónk, szakmai identitásunk is kell legyen, ez kéz a kézben megy. Ennek kell keretet szabni, minél több információt szerezni a világból, tanulni és modern jégkorongot játszatni a csapatainkkal. Nyilván megfelelően lebontva a játékosok életkorára.
– A hoki identitásra, játékstílusra gondolva, ez úgy értendő, hogy ugyanazt a játékfilozófiát követi a felnőtt GYHK és az összes utánpótláscsapat?
– A gyergyói játékstílus már kialakult az elmúlt négy év alatt, a Markus Juurikkala–Szaller Márk edzőpáros is ehhez a kész csapathoz, filozófiához, játékrendszerhez, identitáshoz érkezett, és nagyon jól kezelik ezt, erősítve a maguk meglátásaival, munkájával.
Nagyon sok meccset megnézek (a szezon végére 90-100 lesz), a felnőttektől kezdve az U20-asokat és fiatalabbakat is. Ez alapvető, látnom kell mindent ahhoz, hogy mindenről pontos képem legyen. A szezon kezdetétől hat meccsenként átbeszéljük a történteket az edzőkkel, akik napi szinten kezelik a helyzetet, irányítják a csapatokat.
A fiataloknál is a felnőtteknél működő filozófiát követjük. Nagyon sok meetinget tartottam az edzőknek, alaposan megbeszélve velük, hogy az adott játékelem – például letámadás – milyen legyen. A gerinc ugyanaz mindenhol. Ha egy gyerek fellép Elekes-Darabont Hunortól Zsók Leventéhez, azaz U16-ból U18-ba, akkor egyből tudja, hogy mi a dolga, mit kell csinálnia, hol a helye.
A kisebbekkel kapcsolatban azt vallom, hogy U15 alatt nem nagyon kell struktúráról beszélni. Ott az alapképességeket kell fejleszteni, korcsolyázást, passzolást, lövést, illetve a fizikai képességeket. A magyar válogatott edzőjeként már második A csoportos vébére készülhetek, és a világ elitjét figyelve azt látom, hogy nagyon el vagyunk maradva fizikálisan a világ legjobbjaitól. Igazi jó atlétákat kell nevelünk. Ha ezek megvannak, akkor építhetjük a taktikai képességeket, csapattaktikai dolgokat.
A másik szempont, hogy azt a kultúrát kell behoznunk, hogy a kisebb korosztályokban nem számít a bajnokság eredménye. Minden gyereket meg kell becsüljünk és egyformán kell fejlesztenünk.
– Az U21-es csapat a korosztályos magyar bajnokság mellett számos meccset játszik a romániai felnőtt bajnokságban is. Mik a következtetései ennek kapcsán így a szezon végéhez közeledve?
– Mindig kérdés, hogy hol fejlesszük, versenyeztessük a fiatalokat, hiszen óriási a távolság a junior és a felnőtt hoki között. Ezért szerepeltetjük őket a romániai felnőttben is. Ez jó lehetőség számukra. Azonban a romániai bajnokságnak sokat árt, hogy csak három légiós játszhat.
A három Erste Ligásnak kimondva, kimondatlanul nagyobb kihívás az Erste (még akkor is, ha nyilván mindent meg akar nyerni mindenki), és ha a néző hozzászokik egy színvonalhoz, vagyis az Erste Ligához, akkor már nehezebben eladható az a termék, amit a román bajnokság jelent.
Egyébként nagyon jó hangulatú volt a kupában a final four, örömteli volt azon részt venni, és remélem ugyanez lesz a bajnokságban is. Jó döntésnek tartom, hogy így történik a bajnokság lezárása.
Négyből semmi, Gyökeres gólja a kiesés szélére sodorta a román válogatottat
Negyedik mérkőzésén is pont nélkül maradt Románia a labdarúgó Nemzetek Ligájában. Gheorghe Hagi együttese hétfő este 1–0-ra kikapott Svédországtól Bukarestben, így továbbra is sereghajtó a B divízió 4-es csoportjában.
Példátlan összeomlások és fordítások az Udvarhely körzetiben
A hétvégi fordulót követően Lövéte vette át az Udvarhely körzeti labdarúgó-bajnokság A csoportjának vezetését. A játéknapon két, ritkán látható fordítás is történt, Homoródalmás és Oklánd hajtotta végre a nem mindennapi teljesítményt.
Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
