Kaptak egy mankót, ez a magyar kézicsoda része
– Remekel a magyar válogatott a kontinenstornán, halmozza a jó eredményeket. Számítottál arra, hogy ennyire jól megy majd a csapat?
– Őszintén megvallom, meglepett, nem számítottam arra, hogy ilyen jól szerepelnek majd az Európa-bajnokságon. Valami csoda folyik Malmőben. Napi szinten kapcsolatban vagyok a srácokkal, jól ismerek mindenkit, többükkel ott voltunk tavaly a vébén. Elmondják nekem is, az interjúkban is, hogy
ez egy csoda, ezt próbálják megélni.
Mindent megtesznek, felszabadultan kézilabdáznak. Jól döntött a stáb, amikor levette róluk a terhet, úgy utaztak el a tornára, hogy nem volt elvárás valamilyen helyezés. Gondolom, ez egy koncepció volt a szövetségtől, hiszen ezekből a fiatalokból kell felépíteni azt a csapatot, amely a hazai rendezésű Eb-n szerepel majd két év múlva. A mostani az első lépés, hogy összehozzák őket.
– Fantasztikus, amit meccsről meccsre mutatnak a fiúk az Eb-n.
– Nagyon jól néz ki, amit látunk. A kulcs talán az, hogy a vezetők rájöttek, ezt a generációt másképp kell kezelni. Ez egy más nemzedék, mint ami mi voltunk Nagy Lacival és a többiekkel. Látom napról napra az öltözőben, hogy miként viselkednek, másban nőttek fel, ezek a srácok tizenöt évvel fiatalabbak. Úgy néz ki, hogy nekik más elveket kellett adni, és ez működik. Plusz nagyon jól kirajzolódik az egészséges elképzelés, ami főként védekezésben látszik. Az nagyon össze van rakva. A fiúk gyönyörűen végrehajtják, amit a stáb kér tőlük. Segítenek egymásnak, tudatosan terelik a jól támadó, cselező játékosokat egy irányba, addig, míg csak a szélső marad üresen.
– Ez a csoda receptje?
– Ehhez az kellett, hogy a stáb adott nekik egy mankót. Fiatal, rutintalan kézilabdázókról van szó. Nekik megmondták, fiúk, ezt kell csinálni, és jó lesz. Nem az van, hogy egyénileg eldöntjük, mit akarunk, a legjobbamat nyújtom, aztán lesz valami. Ez működik. Mellette pedig van a felszabadultság érzése. Támadásban annyira nem látszik a filozófia, pedig van, a szakma azért észreveszi. No de a védelem az, ami nagyon stabil. Ehhez még hozzájönnek Mikler Roland védései, aki eddigi karrierje legjobb tornáját produkálja. Ez a kettő együtt szenzációs.
– Miben különböző ez a generáció, mint a tiétek?
– Ez a társaság nagyon együtt van, kivették a régi játékosokat, nem az van, hogy ők kell megoldják a nehezebb szituációkat. A játékosok egymás között nagyon jól elvannak, ennek a keretnek nagy része együtt játszik már az utánpótlás-korosztálytól, többnyire balatonfüredi nevelésűek. Együtt szórakoznak hétvégén, hiába játszanak más klubcsapatokban, összetartanak. Beszélgető csoportjaik vannak a közösségi oldalakon. Ez egy ilyen generáció, ezt pedig az edzői stáb jól fogta meg. Felültek erre a hullámra, jól csinálnak mindent.
Nagyon szurkoltunk nekik a tévé előtt a feleségemmel és a nemrég született kisfiammal, Ilyés Mátéval. Kívánom nekik, hogy sikeresebbek legyenek, mint mi.
– Nehéz a tévé előtt megélni mindezt?
– Hát nem mondhatom, hogy közömbösen hagy. Nem úgy nézem, mint egy szurkoló, mert tavaly még ott voltam velük. No de a dolgokat a helyükön kell kezelni, ez egy új generáció, ők maguk harcolnak meg a hírnévért,
ez az eredmény az övék.
Ezt el kell fogadni, ez így van rendjén, most ennek kell drukkolni, ez viszi előre a magyar kézilabdát.
– Van időd, hogy közben hazafelé, Székelyudvarhelyre is figyelj?
– Nagyon szurkolok a Szejke SK-nak. Nézem, követem, hogy miként szerepelnek. Remélem, hogy otthon érettek az emberek, és hasonló felfogás alakul ki, mint a válogatottnál. Vagyis ne helyezzen a város, a szurkolótábor terhet a fiatal csapatra. Ott is jóformán udvarhelyi kézilabdázók alkotják a csapatot, jól is játszanak, ott lesznek a selejtezőben. Fontos, hogy nem szabad nyomás alatt tartani őket, látni kell, hogy óriási a különbség a másodosztály és az élvonal között. Reménykedni persze lehet, hiszen célnak lennie kell, ezért inkább szurkoljon nekik mindenki, hogy megmutathassák a legjobbjukat.
Egy évtized a háttérben – a csapatmenedzser bevezetett az SZFC kulisszái mögé
Tíz éve dolgozik a Székelyudvarhelyi FC mellett, végigjárta a 3. Liga minden hullámhegyét és hullámvölgyét, kétszer pedig testközelből élte át, milyen közel lehet a másodosztály. László Zsolt csapatmenedzserrel beszélgettünk.
Labda helyett ecset: szuperhősökkel népesítette be egykori iskolája falát a bajnok kézilabdázó
Nemcsak tehetséges kézilabdázó Kerekes Éva, hanem igazi művészlélek. A nyári szünetben azzal bizonyította művészi vénáját, hogy egy szívügyének számító projektet valósított meg: kifestette egykori iskolájának falait.
A Transalpinát is lepipálja a nagy háború idején épült Strategica
Több tíz kilométeren át 1800–2000 méteres magasságban kígyózik, sokan a romániai tereputak királyának tartják. Aki a Transalpinát már bejárta, lehet fogalma róla, de a belőle leágazó Strategica még azt is lepipálja.
Putyin egy NATO-tagállam megtámadására készül az amerikai hírszerzés szerint
A legfrissebb amerikai hírszerzési értékelések szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök a következő néhány évben korlátozott támadást indíthat egy NATO-tagállam ellen, hogy próbára tegye a katonai szövetség elszántságát.
„A legerősebb garancia” – Megnevezte államfőjelöltjét a Tisza Párt
Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét jelöli köztársasági elnöknek a Tisza Párt parlamenti frakciója.
„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”
A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
