Kaptak egy mankót, ez a magyar kézicsoda része
– Remekel a magyar válogatott a kontinenstornán, halmozza a jó eredményeket. Számítottál arra, hogy ennyire jól megy majd a csapat?
– Őszintén megvallom, meglepett, nem számítottam arra, hogy ilyen jól szerepelnek majd az Európa-bajnokságon. Valami csoda folyik Malmőben. Napi szinten kapcsolatban vagyok a srácokkal, jól ismerek mindenkit, többükkel ott voltunk tavaly a vébén. Elmondják nekem is, az interjúkban is, hogy
ez egy csoda, ezt próbálják megélni.
Mindent megtesznek, felszabadultan kézilabdáznak. Jól döntött a stáb, amikor levette róluk a terhet, úgy utaztak el a tornára, hogy nem volt elvárás valamilyen helyezés. Gondolom, ez egy koncepció volt a szövetségtől, hiszen ezekből a fiatalokból kell felépíteni azt a csapatot, amely a hazai rendezésű Eb-n szerepel majd két év múlva. A mostani az első lépés, hogy összehozzák őket.
– Fantasztikus, amit meccsről meccsre mutatnak a fiúk az Eb-n.
– Nagyon jól néz ki, amit látunk. A kulcs talán az, hogy a vezetők rájöttek, ezt a generációt másképp kell kezelni. Ez egy más nemzedék, mint ami mi voltunk Nagy Lacival és a többiekkel. Látom napról napra az öltözőben, hogy miként viselkednek, másban nőttek fel, ezek a srácok tizenöt évvel fiatalabbak. Úgy néz ki, hogy nekik más elveket kellett adni, és ez működik. Plusz nagyon jól kirajzolódik az egészséges elképzelés, ami főként védekezésben látszik. Az nagyon össze van rakva. A fiúk gyönyörűen végrehajtják, amit a stáb kér tőlük. Segítenek egymásnak, tudatosan terelik a jól támadó, cselező játékosokat egy irányba, addig, míg csak a szélső marad üresen.
– Ez a csoda receptje?
– Ehhez az kellett, hogy a stáb adott nekik egy mankót. Fiatal, rutintalan kézilabdázókról van szó. Nekik megmondták, fiúk, ezt kell csinálni, és jó lesz. Nem az van, hogy egyénileg eldöntjük, mit akarunk, a legjobbamat nyújtom, aztán lesz valami. Ez működik. Mellette pedig van a felszabadultság érzése. Támadásban annyira nem látszik a filozófia, pedig van, a szakma azért észreveszi. No de a védelem az, ami nagyon stabil. Ehhez még hozzájönnek Mikler Roland védései, aki eddigi karrierje legjobb tornáját produkálja. Ez a kettő együtt szenzációs.
– Miben különböző ez a generáció, mint a tiétek?
– Ez a társaság nagyon együtt van, kivették a régi játékosokat, nem az van, hogy ők kell megoldják a nehezebb szituációkat. A játékosok egymás között nagyon jól elvannak, ennek a keretnek nagy része együtt játszik már az utánpótlás-korosztálytól, többnyire balatonfüredi nevelésűek. Együtt szórakoznak hétvégén, hiába játszanak más klubcsapatokban, összetartanak. Beszélgető csoportjaik vannak a közösségi oldalakon. Ez egy ilyen generáció, ezt pedig az edzői stáb jól fogta meg. Felültek erre a hullámra, jól csinálnak mindent.
Nagyon szurkoltunk nekik a tévé előtt a feleségemmel és a nemrég született kisfiammal, Ilyés Mátéval. Kívánom nekik, hogy sikeresebbek legyenek, mint mi.
– Nehéz a tévé előtt megélni mindezt?
– Hát nem mondhatom, hogy közömbösen hagy. Nem úgy nézem, mint egy szurkoló, mert tavaly még ott voltam velük. No de a dolgokat a helyükön kell kezelni, ez egy új generáció, ők maguk harcolnak meg a hírnévért,
ez az eredmény az övék.
Ezt el kell fogadni, ez így van rendjén, most ennek kell drukkolni, ez viszi előre a magyar kézilabdát.
– Van időd, hogy közben hazafelé, Székelyudvarhelyre is figyelj?
– Nagyon szurkolok a Szejke SK-nak. Nézem, követem, hogy miként szerepelnek. Remélem, hogy otthon érettek az emberek, és hasonló felfogás alakul ki, mint a válogatottnál. Vagyis ne helyezzen a város, a szurkolótábor terhet a fiatal csapatra. Ott is jóformán udvarhelyi kézilabdázók alkotják a csapatot, jól is játszanak, ott lesznek a selejtezőben. Fontos, hogy nem szabad nyomás alatt tartani őket, látni kell, hogy óriási a különbség a másodosztály és az élvonal között. Reménykedni persze lehet, hiszen célnak lennie kell, ezért inkább szurkoljon nekik mindenki, hogy megmutathassák a legjobbjukat.
Pászka szemtelen tizenegyesével az FK Csíkszereda a hosszabbításban szerzett pontot a Kolozsvári CFR ellen
Kétszer is előnyben volt a kincses város együttese az újonccal szemben a labdarúgó Szuperliga mérkőzésén. Már úgy tűnt, hogy érvényesül a papírforma, csakhogy a ráadásban megítéltelek egy büntetőt a hazaiaknak.
Ilyés Róbert: imádkoztam, kértem a jó Istent, hogy rúgjuk be
Hősies küzdelem, drámai hajrá és egy bátor tizenegyes – az FK Csíkszereda döntetlent harcolt ki a Kolozsvári CFR ellen. A lefújás után Ilyés Róbert, Eppel Márton, Pászka Lóránd, Hegedűs János és Hindrich Ottó értékelték a találkozót.
Hatalmas robbanás történt egy bukaresti tömbházban – videóval
Nagy erejű robbanás történt pénteken Bukarestben egy ötödik kerületi tömbházban – közölte a belügyminisztérium katasztrófavédelmi osztálya (DSU).
Ombudsman: a magánnyugdíj-megtakarítás nem azé, akinek a nevén van, hanem az államé
Nem azé a magánnyugdíj-alapokban levő pénz, akinek a nevén van, hanem az államé – állapította meg az ombudsmani hivatal a parlament által a héten elfogadott, vitatott jogszabály kapcsán, amely korlátozza a hozzáférést a pénzhez.
Újabb tömbház-katasztrófa Bukarestben
A pénteki gázrobbanás után szombat reggel újabb katasztrófa történt egy másik bukaresti tömbházban: tűz ütött ki az alagsorában, több tucat embert evakuáltak.
A kék sarokban: Krasznahorkai László! A piros sarokban: Mircea Cărtărescu!
Nem értem, miért kell a Nobel-díjból román–magyar kérdést csinálni. Az elegancia hiányát sem igazán értem, mármint a „vesztes” részéről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
