– Milyen volt önnek az előző bajnokság?
– Meglepetés volt Bogdan Marișca sikere. A legnagyobb esélyes természetesen a címvédő Simone Tempestini volt, ám ő többször is technikai problémával küzdött, nem tudott versenyeket befejezni. Így Marișca került előtérbe, megfelelő taktikai versenyzéssel az év végén nagy harcban sikerült megnyernie az országos bajnokságot. Tavaly is hét futam volt, a mezőny pedig egyre jobb, színvonalasabb lett.
Élesebb volt a küzdelem, az egész bajnokság fejlődött. Mindenki odatette magát, felkészülve várta az idényt. A 2018-as bajnokság is hasonló lesz, hiszen Titi Aur és Vali Porcișteanu is visszatér, ennek köszönhetően pedig még izgalmasabb lesz a küzdelem. Tempestini új autóval fog rajthoz állni, és természetesen szeretné visszaszerezni a bajnoki címet.
– Régebben az országos autóverseny-szövetségen belül kialakult problémákról lehetett hallani. Megoldódtak ezek a konfliktusok?
– Még mindig vannak olyanok, akik okosabbak akarnak lenni a többieknél. Ebből kifolyólag adódtak nehézségek, főleg a bíráskodásban. Most egy megfelelő bírói gárda kell kiépüljön, a régiek kiöregedtek, újakra van szükség. A szövetség különböző továbbképzési akciókat hirdetett meg, hogy felkészítse a bírókat.
A szövetség szeretne még jobban a Nemzetközi Autósport-szövetséghez közelíteni, hogy az FIA égisze alatt legyen rendezve a bajnokság. Mindent át akarnak alakítani.
– Akkor elképzelhető, hogy egy román futam bekerül valamelyik Európa-bajnokság versenynaptárába?
– Egyelőre nem látom, hogy ez lehetséges volna. Nagyon sok felkészülést és anyagi áldozatot igényel egy ilyen verseny. Nagyon nehéz megvalósítani, mivel horribilis összegekkel kell ilyenkor gazdálkodni.
– A főszervező szemével milyen volt a huszonötödik Hargita Rali?
– Az év végi összegzéskor, kiértékeléskor nagyon jó helyezést ért el. Nagyon jó pályákat állítottunk össze, így már le vannak fektetve az alapok, bármikor egy nemzetközi futam szintjére tudunk lépni, amit csak közösségi összefogással lehet. Nemrég jártam egy új helyszínen, és ha logisztikailag be tudjuk építeni a raliba, akkor egy 12–13 km-es szakasszal bővülhet a verseny.
Már elkezdtük a szervezését. Rengeteg munka vár még ránk, de most már tisztán látjuk, hogy mit szeretnénk csinálni. A magyar szövetséggel is egyeztettünk, így abban a periódusban nem lesz magyar bajnoki futam. Tárgyaltunk arról is, hogy jövőre, ha minden apró részletet össze tudunk rakni, lehet szó egy közös futamról is. Erre azonban még várni kell.
– Volt már rá példa?
– Az Arad Rali többször is bekerült a magyar bajnokságba is, a mezőny ilyenkor kétszerese, háromszorosa a megszokottnak, hiszen rengeteg magyar versenyző is részt vesz rajta.
– Mindig felvetődik a kérdés, hogy a Hargita Rali merre fejlődhet a megyében.
– A körülmények és a lehetőségek is megvannak ahhoz, hogy akár 200 km gyorsasági szakaszunk legyen. Akkor az egész megyét érintő sportesemény lenne. Mindig megvan az igény a fejlődésre, ehhez azonban megfelelő pályák szükségesek. A versenyzők bárhová elmennek a megyén belül, ehhez viszont olyan szakaszokat kell keresnünk, amiket össze tudunk kötni egymással.
Az FIA is azt szeretné, hogy minél kompaktabb, nézőbarát versenyek legyenek. A szervizpark az egyik legnagyobb attrakciója a versenynek, az pedig egy helyen kell legyen. A Hargita Ralinak Udvarhelyen van a központja, és mint a polip, ki tudna nyúlni az egész megyére.
– Mi a legkellemesebb emléke a jubileumi kiadású raliról?
– Az, hogy az emberek – pár kivételtől eltekintve – nagyon pozitívan álltak hozzá. Bárhová is megyek, mindenki várja, szereti, támogatja a sporteseményt.
Bizonyítottunk, és kiérdemeltük az emberek bizalmát. A helyi és a megyei önkormányzatok segítségével egyre magasabb szintekre tudjuk emelni régiónkat. Tavaly élőben közvetítettük a Hargita Rali szuperspeciálisát, ami nagyon jól sikerült, hiszen 280 ezer ember látta a közvetítést. A következő ralin szeretnénk a többi gyorsasági szakaszra is kiterjeszteni ezt.
– Mi a legkellemetlenebb emléke?
– Sajnos a környezeti tényezőket nem tudjuk kizárni, és pont a verseny hetében volt az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb vihara. A rádiókommunikációs rendszerbe belecsapott a villám, és amikor teljes terhelés alá helyeztük, megadta magát. Ezért törölni kellett a bucsini szakaszt, mivel a versenyeztetés nem volt biztonságos, és ez a legfontosabb.
– A következő ralin kocsiba ül?
– Még nem. Hegyi futamon teszteltem, hogy milyenek a reflexeim, szerencsére nem vagyok berozsdásodva. Még van bennem kakaó, amit bármikor ki tudnék sajtolni magamból, megfelelő technikával tudnék jó eredményt elérni. Most egyelőre a szervezéssel foglalkozom, majd eljön az idő, hogy a hargitai közönség előtt is tudjak bizonyítani.
– Maradnak a pályák?
– Nem történik változás, egyelőre ez a felállás marad. Szeretnénk még több részvevőt idecsábítani, a 25. ralin voltak a legtöbben, 67-en álltak rajthoz. A következőn tovább bővülhet a mezőny.
Pedig tudjuk, hogy a rali murván az igazi. Viszont a mezőny technikailag sokat fejlődött, a versenyzők elvárják az olyan murvás pályákat, mint amilyenek Finnországban vannak. Ezek szinte olyanok, mint az aszfalt, ilyet pedig itt egyelőre nem tudunk biztosítani.
Nem múlt el botrány nélkül a román médiában az FK Csíkszereda történelmi bemutatkozása az élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban. A székely alakulat értékes döntetlennel kezdett a Dinamo ellen, és azonnal magyarellenes támadások érték.
Bepanaszolta a szervezőket és a rendfenntartó erőket a Bukaresti Dinamo a Hivatásos Labdarúgóligánál és a Román Labdarúgó-szövetségnél. Szerintük a hétfő esti Szuperliga mérkőzésen nem megfelelően bántak a szurkolóikkal és hivatalos képviselőikkel.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Kizárólag román nyelvűre cserélték két Temes megyei település, Magyarszentmárton és Szerbszentmárton eddig kétnyelvű helységnévtábláját.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!