Deák Zsombor profi triatlonista három földrészen kergeti az álmait
– Hogyan lesz valakiből hivatásos triatlonista, avagy profi vasember?
– Számomra az első nagy lépés a profivá válás felé az volt, amikor 2013-ban úgy döntöttem, hogy Ausztráliába költözöm, mert ott vannak a legjobb atléták és körülmények, és olyan tudást akartam szerezni, amivel felzárkózhatok a világelithez, ez nagyon motivált. Ez a döntés megváltoztatta az életemet. Azzal volt szerencsém, hogy volt kint rokonom, de így sem volt könnyű, mert amit addig itthon felépítettem, az lenullázódott, senki sem ismert, sőt, pár évvel ezelőtt még a romániai triatlonról sem hallott senki. Tanulóvízummal mentem ki, így nyilván tanulnom kellett, mellette dolgoztam, és nyilván a leglényegesebb, amiért kimentem, sportoltam is. Nagyon kemény időszak volt.
– Hogyan sikerült az előző idényed?
– Az előző szezon sajnos nem sikerült jól. Magánéleti nehézségek is közrejátszottak, amelyek mentálisan megviseltek, és ez kihatott a teljesítményemre is. Ahogy gyakran előfordul: ha fejben nincs rendben az ember, azt a fizikai eredmények is tükrözik. Egyedül a kotori versenyen sikerült egy második helyet szereznem, de a szezon többi része nem alakult jól. Őszintén szólva, már nagyon vártam, hogy ennek az időszaknak vége legyen.
– Egy ilyen jellegű versenyen, feltehetően, a holtpontok sem ritkák.
– Ez a kulcskérdés, mennyire tudsz ott lenni fejben fél napon keresztül, minél inkább tudsz koncentrálni, annál előrébb fogsz végezni. Ha egy 9 órás versenyről beszélünk, nyilván képtelenség 9 órát maximálisan koncentrálni, mert egyértelműen vannak külső behatások, és az a döntő szempont, hogy ezeket hogyan tolerálod.
– A fizikai felkészülés mellett a pszichikai is ugyanolyan fontos?
– Én például ennyi év triatlonozás után úgy érzem, hogy egy verseny kimenetele sokszor azon áll vagy bukik, hogy milyen állapotban vagyok mentálisan. Nyilván a fizikai felkészültség is fontos, de ha jó mentális állapotban vagyok, akkor akár egy gyengébb teljesítménnyel is sokkal többet ki tudok hozni belőle, és ez fordítva is igaz, hiába vagyok csúcsformában, ha nem vagyok ott fejben, akkor bukni tudom a versenyt. A felkészülés során külön hangsúlyt fektetek a mentális edzésre.
– Hogyan készül egy profi triatlonista a versenyszezonra?
– Hogy érzed, készen állsz az előtted álló szezon kihívásaira?
– A tavalyi év után sikerült megújulni, mentálisan is, fizikailag is. A thaiföldi edzőtábor alatt rengeteg minőségi munkát tudtam elvégezni, így bizakodó vagyok, hogy idén egy igazán jó szezon jön.
– Milyen versenyek szerepelnek az idei versenynaptáradban?
– A szezont egy tajvani versennyel kezdtem, ami inkább felkészülési állomás volt, nem fő cél.
Az év második felében egy újabb Ironman van tervben, várhatóan Mexikóban.
– Milyen célokat tűztél ki magadnak idénre?
– A nagyváradi pályacsúcs mindenképpen cél, de még inkább az, hogy egy nehezebb szezon után újra ki tudjam hozni magamból azt, ami bennem van. A nagyváradi verseny lesz az első hazai futamom, de nem az utolsó, tervezek még helyi és környékbeli versenyeken is indulni a szezon során. Az év második felében szeretnék újra nemzetközi szinten versenyezni, és a Top 10-be kerülni nagy versenyeken, úgy érzem, ez abszolút reális cél.
– Mit szeretsz a legjobban Ázsiában? Vagy akár Ausztráliában? Nehéz volt beilleszkedni egy teljesen más környezetbe?
– Ha viccesen kezdeném: a meleget. De komolyra fordítva a szót, azt, hogy ezek a helyek tökéletesek edzésre: kiváló körülmények, nyugodt környezet. Thaiföldre például rendszeresen visszajárok, szeretem az ottani életstílust, az ételeket, és azt, hogy sok nemzetközi sportoló edz ott. Ausztrália pedig különösen közel áll hozzám, ott éltem egy ideig, az egyik kedvenc országom lett. Ami a beilleszkedést illeti: ha az ember tisztelettel áll a helyi kultúrához, akkor bárhol otthon érezheti magát. Ázsiában különösen értékelem az emberek kedvességét, nyitottságát, például Thaiföldön szinte mindenki mosolyog, és ez a mindennapokat is sokkal pozitívabbá, élvezhetőbbé teszi.
– Körbejártad a világot, melyik hely a legkedvesebb számodra?
Egyértelműen Ausztrália. Ha röviden kéne összefoglalnom: az életstílus miatt. Egyszerű, de teljes életet lehet ott élni, pont azt adja, amire nekem szükségem van.
– Mit szeretsz legjobban a választott hivatásodban?
– Azt, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Az edzések nem kényszerként vannak jelen az életemben, szeretem őket. Motivál, hogy nap mint nap fejlődhetek, és bár a sport által megkövetelt életstílus nem mindig könnyű, mégis ez az, ami megtart a pályán immár sok éve.
– Mit csinálsz, amikor éppen nem sportolsz? Hogyan töltekezel?
– A sok utazás egyben a hobbim is, szeretek új helyeket felfedezni. Emellett a kávézás is közel áll hozzám, különösen a kávékészítés világa, az ízek felfedezése. És persze ott vannak a mindennapi dolgok, sportolóként is ugyanolyan hétköznapi életem van, mint bárki másnak.
Az Ironman nem más, mint egy triatlon verseny. A klasszikus triatlon sportban többféle táv létezik, melyek közül kettő, a közép és a hosszú táv kapcsán használják az Ironman kifejezést. Míg a középtávot, mely 1,93 km úszásból, 90,12 km kerékpározásból és 21,1 km futásból áll, a köznyelvben fél Ironmannek nevezik, addig a hosszú távot a maga 3,86 km úszásával, 180,25 km kerékpározásával és 42,195 km futásával Ironmannek hívják. Azonban a köznyelvben használt Ironman kifejezés nem használható minden Ironman távú versenyen, mivel az Ironman egy jogilag levédett brand, melynek kizárólagos tulajdonosa a World Triathlon Corporation (WTC). Az Ironman brand alatt futó versenyeken garantált a magas színvonalú szolgáltatás. Ehhez hasonló az európai Challenge sorozat, amely szintén Ironman távú triatlon versenyeket rendez, az Ironmanhez hasonló színvonalon.
Új korszak kezdődik a Hargita Rali történetében, jelentős változásokkal jön az idei kiírás
Új név és gyorsasági szakasz, átalakuló helyszínek – számos újdonsággal érkezik az idei Hargita Rali, amelyet április végén rendeznek meg Székelyudvarhelyen és környékén.
Egy összekovácsolt csapat, egy életre – találkoztak Janovits Endre tanítványai
Megható pillanatokkal és nosztalgikus játékkal találkozott újra a csíki hoki egyik aranygenerációja. Az 1975–1976-os születésű játékosok nemcsak a múltat idézték fel, hanem elhunyt társaik előtt is tisztelegtek.
Etikai panasz az onkológián: nyílt levélben kritizálják a főorvos hozzáállását
Rendszerszintű hiányosságokra hívta fel a figyelmet egy elkeseredett hozzátartozó egy közösségi médiás bejegyzésében. A panasz nem a főorvos szakmai hozzáértését, hanem az empátia hiányát és a nem megfelelő tájékoztatást sérelmezi. Reagált a kórház.
Az APIA-nyilvántartásban szereplő valamennyi gazda vásárolhatna olcsóbb gázolajat
Gyökeresen átalakítaná idén a bukaresti mezőgazdasági minisztérium a gázolajár-támogatási rendszert. A jelenlegi, utólagos – olykor akár féléves késéssel történő – visszatérítési rendszer helyett egy értékjegyes támogatási forma bevezetését fontolgatják.
Tönkretett első világháborús magyar emlékmű és hadisírok Brassó-Bertalanban
Az 1989-es rendszerváltás utáni évben megalapítottam a Wildt József Tudományos Társaságot, aminek céljai közt a matematikán kívül kulturális, történelmi örökségünk ápolása is szerepelt.
Felejtsük már el a 18. századi erdélyi románok totális elnyomásának mítoszát
Az áldozatszerepet felnagyító narratíva elfedi azt a tényt, hogy a román társadalom nem monokróm jobbágytömeg volt, hanem egy dinamikusan rétegződő, felemelkedő közösség. MCC történész-kerekasztal 5.0.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
