VAR: se vele, se nélküle

A „több szem többet lát” elv alapján működő VAR megbízhatóbbá kellene tegye a játékvezetők működését, hiszen a visszajátszások alapján ki lehet javítani a téves ítéleteket. A legtöbb bajnokságban érezhetően eredményes ez a technológia, jóval kevesebb lett a téves ítélet. Fejlettebb országokban a VAR segítségével ma már néhány másodperc alatt el lehet dönteni, hogy a mérkőzés játékvezetője a helyes ítéletet hozta meg, vagy nem.

Románia a kivétel. Sem fejlettek nem vagyunk, sem a döntések nem mindig helyesek. Persze ez nem csak a labdarúgásra vonatkoztatható…

Egyetértünk abban, hogy minden újat meg kell szokni, a VAR bevezetése óta nem telt el sok idő, ám a kérdés az, meddig legyen türelmük játékosoknak, edzőknek, szurkolóknak a játékvezetők totojázásának elnézéséhez?  A bajnoki küzdelmek kezdete óta nem volt olyan forduló a Szuperligában, amelyben a bírák valamelyik döntése ne verje ki jogosan valakinél a biztosítékot.

A tudomány fejlődésének köszönhetően ma már a James Webb-űrteleszkóp segítéségével az ember majdnem a világegyetem keletkezéséig „ellát”, miközben vannak román játékvezetők, akik az sem veszik észre, ami az orruk előtt történik. A tévedések orvoslására találták ki a videóbírót, amivel mifelénk csupán az a baj, hogy azt is emberek kezelik. Talán érthető, ha egy játékvezető nem vesz észre minden szabálytalanságot, szimulálást, amiből bőven akad egy meccsen, de immár mérkőzésekként hét-nyolc bíró figyeli árgus szemekkel a történéseket. A néző meg van győződve, hogy ilyen körülmények között a tévedés majdhogynem ki van zárva – és még sincs.

Még mindig túl sok vitatható eset fordult elő a Szuperligában ahhoz, hogy mindent az egyesek szerint gyatra VAR-technológiára kenjünk.

Példák akadnak bőven: a Sepsi úgy vesztett pontokat a FCU Craiova ellenében, hogy a Sidibe gólját megelőző nyilvánvaló kezezést egy világ látta, csak Feșnic bíró és segítői nem! Szinte azonos helyzet adódott a Voluntari–Kolozsvári U mérkőzésen, ezúttal Ionuț Coza játékvezető és a VAR bírók nem láttak egy egyértelmű kezezést a házigazdák tizenhatosán belül. A téves ítéletek sorát lehetne folytatni, a lényeg az, hogy VAR-technológiával vagy anélkül, a bíráskodás elfogadhatatlanul alacsony szinten vegetál a román bajnokságban. Egy-két kivételtől eltekintve mintha dilettánsok fújnák a sípot és bámulnák a VAR-szobában a képernyőket. Mindeközben a játékvezetői testület nagyvezére, a görög Vassaras nem fogy ki a dicséretekből (és a dicsekvésből), noha alárendeltjei sorra rontják el a mérkőzéseket, rossz döntéseikkel nem egyszer befolyásolva a végeredményt. 

Egy másik súlyos probléma a véget nem érő tárgyalások a pályán és a „fotelben” ülő bírók között. Nevetséges jeleneteknek lehettünk szemtanúi, példának okáért amikor két méteres leshelyzetet néznek vissza a VAR-szobában. Az idő közben telik, a több perces szünetek idején a játékosok kiesnek a ritmusból, az edzők a hajukat tépik, a közönség pedig unottan legyint. Láttunk olyant is, hogy a bíró a vitatott helyzet helyett saját magát látta a VAR-képernyőn, a jelenet olyan volt, mint egy rossz vígjáték előzetese.

A technika előre haladtával sem küszöbölhető ki az emberi tényező. Lehet vonalakat húzni a VAR-szobában, ezerszer vissza lehet játszani és minden oldaláról elemezni egy jelenetet, ám a legmodernebb technológia sem korrigálja magától a tévedéseket.

Ehhez felkészült döntéshozók kellenek, akikből úgy tűnik nagy a hiány a román labdarúgásban.