Hirdetés

A kétszeres székely világbajnok kézilabdakapus, akinek kijutott a nehézségekből

Orbán István a román férfi kézilabda-válogatott kétszeres világbajnok kapusaként szerzett nevet magának
Fotó: Haáz Vince

2025. november 29., 14:00

Orbán István a román férfi kézilabda-válogatott kétszeres világbajnok (1970, 1974) kapusaként szerzett nevet magának. Karrierjének egy súlyos sérülés vetett véget. Utána edzőként maradt imádott sportága berkeiben. Jelenleg Marosvásárhelyen él, hiányzik neki a pattogó labda hangja.

2025. november 29., 14:00

– Emlékszik arra a pillanatra, amikor először beállt a kapuba?

– Székelyudvarhelyi vagyok, ott végeztem a tanulmányaimat, sok szép emléket őrzök erről az időszakról. Székelyudvarhely nemcsak a sportok, hanem az iskolák városa is volt, nagyon jó tanáraim voltak, akik rendre, becsületre, kitartásra neveltek, egy életre megmaradt az útravaló, amit tőlük kaptam. Tízévesen kezdtem kézilabdázni, 11 évesen fertőző májgyulladást kaptam, majd hat hónapnyi szünet után Szabó Dénes edzőm úgy döntött, hogy nem a mezőnyben, hanem kapusként használ.

Döntése sikeres húzásnak bizonyult, 15 évesen junior, 17 évesen ifjúsági válogatott lettem, és 1969-ben már behívót kaptam a felnőtt válogatottba, amellyel 1970-ben és 1974-ben világbajnoki címet szereztem.

Ezenkívül van még két aranyérmem, amelyeket ’75-ben a bukaresti, illetve ’77-ben a lengyelországi főiskolás világbajnokságon nyertünk.

Hirdetés

– Milyen volt válogatottnak lenni a román kézilabda fénykorában, a hetvenes években?

– Nem volt könnyű, székely gyerek létemre nem azért lettem 134-szeres válogatott, mert valami ismeretségem volt a szövetségben, hanem azért, mert próbáltam minden mérkőzésen a legjobbat nyújtani, és szerintem ezt értékelték. Nagyon nehéz volt bejutni, lehet szerencsém is volt azzal, hogy Ștefan Orbannak lettem anyakönyvezve. Én nem is tudtam ezt, mert az iskolában természetesen Orbán Istvánként voltam beírva.

Akkor tudtam ezt meg, amikor behívtak a junior válogatottba és le kellett adnom a személyazonosságimat, hogy útlevelet csináltassanak nekünk.

Elkértem édesanyámtól, s mikor kinyitottam, hát látom, hogy Ștefan Orban. Lehetséges, hogy ez segítségemre volt (nevet). Bukarestben Fane lettem, a mai napig így szólítanak.

•  Fotó: Haáz Vince Galéria

Fotó: Haáz Vince

– Kik azok a játékosok, edzők, akik nagy hatással voltak Önre?

– Elsősorban Szabó Dénes tanár urat említeném, aki kapust faragott belőlem és elindított ezen az úton, Isten nyugtassa őt. Nagyon sokat köszönhettem Eugen Trofin edzőmnek, s a Steauától Cornel Oțeleának, aki Románia egyik legnagyobb kézilabdázója volt, az egyedüli, aki háromszoros világbajnoknak mondhatta magát.

– Van-e olyan emlék, amit sosem felejt el, akár győzelem, akár vereség kapcsán?

– A vereségre senki sem emlékszik vissza szívesen, a kapusok gyorsan elfelejtik, hány gólt kaptak egy-egy meccsen. Nekem a legnagyobb örömem az volt, amikor minden évben megkaptam a behívót a román válogatottba. Nagy volt a sor a hátam mögött, sokan szerettek volna bekerülni, de én kivívtam a helyemet, tudtam bizonyítani.

•  Fotó: Haáz Vince Galéria

Fotó: Haáz Vince

– Közismert tény, hogy a mai napig nagyon közel állnak egymáshoz a világverő válogatott és a Steaua tagjai.

– Egy nagy család voltunk. Kicsid Gáborral négy évig együtt laktunk, amíg a testnevelési főiskolát végeztük, majd utána a Steauánál is együtt voltunk, majd a felnőtt válogatottban is számítottak ránk, csakúgy, mint Birtalan Istvánra. Úgy voltunk, mint testvérek, rettenetesen sajnálom, hogy ilyen hamar elveszítettük őt. A volt steauások évente szoktunk találkozni Cheile Grădișteien, de telefonon keresztül rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.

Nemrég találkoztunk, de egyre csökken a létszámunk, most már a fiatalabbak voltak többségben, Gabi és én voltunk a legidősebbek.

Nagyon örültem, amikor róla nevezték el a kézdivásárhelyi sportcsarnokot, minden elismerésem Kézdivásárhelynek, hogy ily módon értékelték Gabi munkásságát. Én arra vagyok büszke, hogy 2023-ban Pro Urbe díjat kaptam Székelyudvarhelyen, nem felejtettek el szülővárosomban.

Kapcsolódó

– Ez az említett szoros kapocs lehetett az aranygeneráció sikerének kulcsa?

– Igen, a csapattársak közötti teljes egyetértés. Nem voltak vitás kérdések, bármire képesek lettünk volna egymásért.

Az élsportban van egy szabály, az élsportolóknak nincs joguk, csak kötelességük, olyan szigorú életmódot kell követniük, ami hozzásegíti őket az eredményekhez.

Sok mindenről le kell mondani, áldozatot kér az élsport, a kemény munka és megfelelő pihenés elengedhetetlen, de kitartás is rengeteg kell, mert nemcsak napos, hanem bizony borús oldalai is vannak ennek az életmódnak.

•  Fotó: Haáz Vince Galéria

Fotó: Haáz Vince

– És bizony nehézségekből önnek is kijutott, időnap előtt kénytelen volt abbahagyni játékos pályafutását.

– Azt hiszem, én voltam a román kézilabda legnagyobb áldozata, 1977-ben a lengyelországi főiskolás világbajnokságon dupla lábszártörést szenvedtem, és ez az aktív sportélet végét jelentette számomra. Ez a sérülés nagyon megkínzott, nagyon nehéz évek következtek számomra, ’77 és ’81 között hosszas kórházi kezeléseken estem át, hat műtétem volt, befertőztek, nagyon megszenvedtem. Hat hónapig voltam gipszben, az volt a legnagyobb baj. Három évig nem forrt be a seb a lábamon, végül Radu Voineával volt szerencsém, aki Franciaországban edzősködött, és a csapatorvosa segített rajtam. Neki köszönhetően kaptam olyan antibiotikumkeveréket, amitől begyógyult a seb, amit itthon három évig nem tudtak megoldani.

Sokan elfelejtettek, mert hirtelen eltűntem a sportéletből. 27 éves koromban, a legrosszabbkor jött ez a sérülés, ha ez nincs, ki tudja, miként alakul a pályafutásom.

Azzal volt szerencsém, hogy elvégeztem a főiskolát, edzői képesítésem volt, így elkezdtem edzősködni, eleinte gyerekcsoportokkal, majd ificsapatokkal, aztán kapusedzőként és vezetőedzőként is tevékenykedtem, többek között Marosvásárhelyen, Cegléden, Orosházán, Székelyudvarhelyen.

– Hogyan tette túl magát ezen a megpróbáltatáson?

– Nagyon ambíciós és kitartó voltam, már kiskoromtól tudtam, mit szeretnék csinálni, ez adott erőt nekem, habár őszintén bevallom, olyan fekete napjaim voltak… Aki nem sportolt, az nem is tudhatja mit jelent az, ha váratlanul megszakad az addig megszokott, rendszerezett élete. Egy ilyen baleset teljesen megtudja változtatni az embert.

•  Fotó: Haáz Vince Galéria

Fotó: Haáz Vince

– Edzőként megtalálta számításait?

– Sok helyen a megmentő szerep jutott nekem, Orosházán egy lánycsapatot mentettem meg a kieséstől, az ASA-hoz is így kerültem. Úgy érzem, szerencsés voltam, szívvel-lélekkel végeztem a munkám harmincvalahány éven keresztül.

– Volt olyan tanítványa, akiben kicsit önmagát látta viszont?

– Miután már felkerültek a válogatottba, mindegyik kapusban megvolt az önbizalom és a bizonyítási vágy, ez volt a hasonlóság, én is tudtam, miért vagyok ott, és ha nem tudok teljesíteni, akkor végem van.

Az egyik legnehezebb poszt a kézilabdában a kapusposzt, azért, mert a játékosok egymásnak még tudnak segíteni, de a kapuson csak a jó Isten vagy a kapufa segíthet.

Számoltad hány gólt kaptál, nagyon kellett összpontosítani, hogy a teljesítményed minél jobb legyen a mérkőzés végén. Felmérések bizonyítják, hogy a jó kapusteljesítmény akár 50 százalékban is befolyásolhatja a végeredményt.

•  Fotó: Haáz Vince Galéria

Fotó: Haáz Vince

– S akkor mégis miben rejlik a szépsége?

– Hát az nem nagyon van (nevet), több mint 100 km/órás sebességgel jönnek azok a labdák, és meg kell akadályozd, hogy a hálóba jussanak, egyszóval rengeteg munkával és izzadtsággal jár. Ha a csapat kikap, nem a játékosok, hanem a kapus a hibás. Gyerekkoromban mindenféle sportot kipróbáltam, jártam birkózni, rengeteget fociztam, utcai bajnokságok voltak, abban az időben nem volt televízió, okostelefon.

A sportban kaptunk menedéket, szórakozást, sokat hozzátett a fejlődésünkhöz.

Mára minden megváltozott, napjainkban a gyerekek nem járnak gyalog az iskolába, a szülők autóval elviszik őket, a telefon még az átjárón is a kezükben van, egyetlenegy testnevelésórájuk van, nem tudnak szaladni, de még gyalogolni sem.

•  Fotó: Haáz Vince Galéria

Fotó: Haáz Vince

– Mit jelent ma Önnek a kézilabda, nyugdíjasként?

– Sajnálom, hogy hova jutott a román kézilabda. Amikor világbajnokok voltunk, mindenhová hívtak minket, Spanyolországba, Franciaországba, az ottani szövetségek fizették az edzőtáborainkat, csak, hogy tanulhassanak tőlünk.

A különbség az, hogy ők tudományt csináltak a kézilabdából, mi viszont megmaradtunk azon a szinten, amin voltunk.

Románia szinten nagyon kevés a képzett edző, nem beszélve arról, hogy tele van a hazai bajnokság, mind a férfiaknál, mind a nőknél, külföldi játékosokkal, a mieinkből pedig sok esetben hiányzik az ambíció. Egy bizonyos ideig a gyerekek szeretik a sportot, aztán amikor jön a nehéz oldala, sokan abbahagyják, hiányzik a kitartás. Mi úgy voltunk nevelve, hogy jóban-rosszban szerettük, kitartottunk mellette, akkor is, ha nehézségek adódtak. Ma már másképp van.

A három unokám közül kettő sportol, mindketten a Dinamónál kézilabdázik. Alex 17 éves és kapus, nemrég vállműtéten esett keresztül, jelenleg rehabilitációs programot folytat, Róbert 19 éves. Többször elbeszélgetek velük, sajnos még mindig jellemző, hogy leértékelik a magyarokat, bár mindkettőjük édesanyja román, mégis bozgornak nevezik őket.

Mondom nekik, ne törődjetek velük, ezek csak ennyit tudnak, így voltak nevelve. A pályán kell legyőzzétek őket. Velem is megtörtént néhányszor fiatalkoromban, de miután felküzdöttem magam arra a szintre, akkor már lecsendesedtek.
•  Fotó: Haáz Vince Galéria

Fotó: Haáz Vince

– Érte hátrányos megkülönböztetés a származása miatt?

– Sokszor voltam megalázva, még mesélni is nehéz róla. 1972-ben születtek az ikerfiaim, benne voltam a müncheni olimpiára készülő keretben, minden felmérésen a legjobbak közé tartoztam, teljes felszerelést – öltönyt, tréninget, bőröndöt – kaptam, biztos voltam benne, hogy visznek az ötkarikás játékokra. Egy héttel az indulás előtt nagy megrökönyödésemre kijelentették, hogy Orbán, te nem fogsz jönni az olimpiára.

Helyettem egy tíz évvel idősebb kapust vittek, aki nem is játszott a román bajnokságban. Le kellett adnom a felszerelést, ugyanakkora magas volt, mint én, minden talált rá. Azt a választ kaptam, az embernek az életben nem lehet két ekkora öröme, hogy ikergyerekei szülessenek és az olimpián is szerepeljen.

Nagy pofon volt ez számomra, fel is merült, hogy abbahagyom, de a kitartásom nem engedte. Be akartam bizonyítani, hogy mire vagyok képes, ezért vállaltam el ’75-ben és ’77-ben a főiskolás világbajnokságot, holott én már ’71-ben végeztem, de ilyen furfangosságok történtek akkoriban.

– Ha újrakezdhetné, csinálna bármit is másként?

– Nem sérülnék le, ha az nem lett volna, lehet még most is a kapuban lennék. Nem változtatnék semmit, mert szerettem, harcoltam, küzdöttem az álmomért.

•  Fotó: Haáz Vince Galéria

Fotó: Haáz Vince

– Hogyan tölti mindennapjait, figyelemmel követi a sporteseményeket?

– Hobbim volt a horgászat, amíg bírtam, most viszont a baráti körömmel hetente háromszor-négyszer biliárdozunk, nagyon fekszik ez a sport, ami nem is olyan könnyű, mint ahogy sokan elképzelik. Minden sportot figyelemmel követek.

Sajnálom, hogy Székelyudvarhelyen a kézilabdának nincsen jövője, sokan lemondtak róla, nem tudom mi az oka. A legrosszabbat csinálják, mert Udvarhelyen mindig gazdag sportélet volt.

A mai napig nagyon jól dolgoznak az utánpótlással, most is van egy fiatal tehetség, akinek a válogatottban lenne a helye, de nem hívták be, szerintem a nevéért. Nagy hiba ez, amire már volt példa, gondoljunk csak Ilyés Ferikére, Siposra, Bartók Csabára, akik nem voltak elég jók a román válogatottnak. Szegény Birtalan Pistának volt egy mondása, amit nem felejtek el, amíg élek. Azt mondta nekem: te Zsiga (így szólított), amíg nem lesznek magyarok és németek a román válogatottban, addig ők nem lesznek újra világbajnokok. Nem tudhatjuk, de tény, hogy sokak álmát tönkre teszik emiatt.

Örülök, hogy a lányoknál lehetőséget kap Kerekes Éva, aki annyit dolgozik, hogy el sem lehet képzelni. Nagyon jó alapokat kapott a néhai Tamás Zoltántól, akivel iskolatársak voltunk, ő foglalkozott a zetelaki kézilabdázókkal.

Sajnos, hogy nincs jövője az utánpótlásnak, beszüntették a főiskolás klubokat, a mi időnkben volt vagy 7-8 főiskolás klub, Bukarestben az Universitatea, a Politehnica, a Sportul Studențesc, a Kolozsvári U, a Temesvári Poli, volt Galacon, Craiován, Jászvásáron és Bákóban, ezek képezték az átmenetet a junior és a felnőtt kor között, ez volt a mi szerencsénk. Ezeket mind tönkretették, pedig mekkora segítség volt a sportolók számára, végzettséget adtak a kezükbe.

szóljon hozzá!
Hirdetés
Hirdetés
Ajánljuk még

Ilyen szintre még romániai hokiklub nem jutott, mint a Brassói Corona

A Brassói Corona magabiztos játékkal, 5–1-re győzte le a házigazda Asiagót a jégkorong Kontinentális Kupa elődöntő tornájának utolsó mérkőzésén, így kiharcolta a továbbjutást a sorozat hatcsapatos döntőjébe.

Magyar–északír, bosnyák–román párharc a Nemzetek Ligája zárásán – a keddi sportműsor

Kedden lezárul a labdarúgó Nemzetek Ligája csoportköre: Románia Zenicában Bosznia-Hercegovinával, a magyar válogatott a Puskás Arénában Észak-Írország ellen játszik. Torinóban folytatódik az ATP-vb, a női kosárválogatott Dániát fogadja az Eb-selejtezőn.

Székelyhon

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.

`
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Ez is érdekelheti

Három csapat hibátlanul vette a zetelaki rajtot

Két-két győzelemmel kezdte a Hargita megyei női kézilabda-bajnokságot a címvédő Csíkszeredai KSC 4Seasons, a Gyergyószárhegyi Bástya, valamint a Marosvásárhelyi Active 7. A nyolccsapatos mezőny szombaton Zetelakán nyitotta az idényt.

Nem kerülte el a nagyarányú vereséget a bajnok otthonában a Marosvásárhelyi VSK

A bajnoki címvédő Besztercei Gloria otthonában játszott kedden délután a Marosvásárhelyi VSK, ahol 19 gólos különbséggel maradt alul a női kézilabda Virágok Ligája 10. fordulójában.

Sérülések nehezítették az Eb-kerethirdetést a magyar női kéziválogatottnál

Golovin Vlagyimir, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya kihirdette keretét a decemberi Európa-bajnokság előtti felkészülés hajrájára.

Visszatért a feljutást kiharcolt edző a marosvásárhelyi kézilabdacsapat élére

Változás történt a Marosvásárhelyi VSK élvonalbeli női kézilabdacsapatának szakmai stábjában, az év végéig a vezetőedzői feladatokat az együttessel a Virágok Ligájába feljutott Gergely Ákos látja el.

Korán meglépett ellenfelétől, simán győzött a Sepsi-SIC

Fölényes győzelemmel tudta le a sereghajtó HCF Piatra Neamț elleni kiszállását a Sepsiszentgyörgyi Sepsi-SIC a másodosztályú női kézilabda-bajnokságban.

A nagy hátrányból nem tudott visszakapaszkodni a Marosvásárhelyi VSK

Pragmatikus játékkal már az első félidőben megalapozta győzelmét a Zilahi HC, amely a Marosvásárhelyi VSK vendégeként nyert a női kézilabda Virágok Ligája 9. fordulójában.

Döntetlent játszott a Hargita KK a sereghajtók meccsén, kikapott a Sepsi-SIC

Szombaton délután a női kézilabda A osztály 8. fordulójának meccseit rendezték. A Székelyudvarhelyi Hargita KK és a Sepsiszentgyörgyi Sepsi-SIC is idegenben lépett pályára.

Összeállt a mezőny, elkészült a Hargita megyei kézilabda-bajnokság menetrendje

Nyolc csapat vesz részt a Hargita megyei női kézilabda-bajnokság 2026–2027-es idényében. Ezúttal nem rendeznek rájátszást, a klasszikus oda-visszavágós rendszerben kialakuló rangsor alapján hirdetnek végső győztest.

Az első félidő hajrájában meglépett, jól gazdálkodott az előnyével a VSK Székelyudvarhely

Újabb idegenbeli mérkőzésen szerezte meg a győzelmet a VSK Székelyudvarhely férfi kézilabdacsapata, amely vasárnap délben hét góllal nyert a Fogarasi VSK ellen a férfi kézilabda A osztály B csoportjának 8. fordulójában.

Egy félidőn át tartotta a lépést a Hargita KK, simán nyert a Sepsi-SIC

Szombaton rendezték a női kézilabda A osztály 8. fordulójának mérkőzéseit. Mindkét székelyföldi együttes hazai pályán játszott.

Hirdetés
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!