Ovidiu Burcă: „ha kellően felvértezzük magunkat, és mind egy irányba húzunk, a szezon végén feljutunk”

– Milyen gondolatokkal érkezett Szentgyörgyre? Miért döntött úgy, hogy elfogadja a Sepsi OSK ajánlatát?

– Ismertem a klubot, pár alkalommal játszottam ellenük, és elmondhatom, hogy lenyűgözött az itteni, országos szinten kiemelkedő infrastruktúra, a stadion, a körülmények. Nagyon tetszik ez a vidék is, sok szép hely van errefelé.

Láttam őket jó és kevésbé jó pillanatokban is, például az előző szezon végén Clinceni-ben, azon a bizonyos rosszemlékű utolsó meccsen… Tetszett a lelkesedésük és az a szenvedély, amellyel a csapat fele fordultak. Reméltem, hogy egyszer majd nekem is megadatik, hogy együtt dolgozhassunk. A Sepsi OSK határozottan rajta volt a listámon, hiszen edzőként gyakran számba veszed a lehetőségeket és elgondolkodsz azon, milyen csapatoknál szeretnél megfordulni, és a Sepsi edzőszemmel nézve igencsak tetszetős klub, nemcsak számomra, hanem az ország összes többi trénere számára is.

– Június közepétől tölti be az OSK vezetőedzői funkcióját. Mennyire sikerült megtalálni a közös hangot a játékosokkal, a stábbal az azóta eltelt időszakban?

– Úgy érzem teljes mértékben sikerült, amúgyis könnyen alkalmazkodom az újhoz, az élet idejekorán megtanított erre, 18 éves koromban elköltöztem otthonról és azóta a magam ura vagyok. Egyébként az itteni kiváló körülmények is elősegítik a beilleszkedést, mindenki elhivatott és precízen végzi a dolgát, egyszóval minden adott, hogy magas szakmai színvonalon dolgozzunk. Nyilván olyan dologra vállalkoztunk, ami egyáltalán nem egyszerű, a futballban pedig mindig nagy a nyomás.

Még a közös munka elején tartunk, de biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar sikerül változtatni a szomorkás hangulaton. Biztos vagyok benne, hogy a szurkolók is mellénk állnak, ha jó játékkal és jó eredményekkel rukkolunk elő.

Nyomott hangulatot talált, de sikerült motiválni a játékosokat

– Milyen volt a hangulat az öltözőben, amikor először belépett oda, és milyen most, két hónapnyi közös munka után?

– Bonyolult időszakot tudhatunk magunk mögött, mivel sok játékos már az első beszélgetésünkkor leszögezte távozási szándékát, ilyen körülmények között pedig nyilván én sem akartam velük dolgozni. Próbáltam megérteni a gondolkodásmódjukat, elégedetlenségüket, de nagyon nehéz periódus volt, mert a vezetőséggel együtt gyors döntéseket kellett hoznunk a pótlásukra.

Számára az eredmények mellett az is ugyanolyan fontos, hogy folyamatosan fejlődjön a csapat
Fotó: Facebook/Sepsi OSK

– Mit gondol, milyen pluszt tud adni a csapatnak?

– Nem tudom, mennyire az én tisztem ezt véleményezni, ami viszont bizonyos, hogy szívvel-lélekkel, teljes elkötelezettséggel végzem a munkámat, és úgy érzem, ez a lelkesedés átragad a játékosokra is. Szeretem a fegyelmet, és szeretek olyan futballistákkal dolgozni, akik motiváltak és nap, mint nap mindent megtesznek, hogy elérjék a kitűzött célt. Véleményem szerint a játék iránti szenvedély, az elhivatottság, a rend és a fegyelem viszi előre a csapatot.

– Milyen pozitívumokat talált itt?

– Mint említettem, értékes, de csalódott játékoskeretet találtam itt, sokan távoztak, mert nem akartak a 2. Ligában futballozni. Ám örömömre olyanok is akadtak közöttük, akik maradtak és vállalták a felelősséget az előző szezon sikertelenségéért, és szeretnének úgymond revánsot venni. Ez nagyon tetszett. Ezen kívül pozitívumnak tekintem azt is, hogy sok olyan fiatal tehetséget találtam itt, akik, biztos vagyok benne, hogy a következő években a legmagasabb szinteken hallatnak magukról. Közülük már néhányat láthattak is a pályán, de olyanok is vannak, akiket még nem. A klubvezetést is ki kell emelnem, mert a jó teljesítményhez ez is elengedhetetlen, nagyon jól megértjük egymást, és úgy gondolom, eddig sikerült jól megoldani azt a bonyolult helyzetet, amibe a klub a kieséssel került.

Bizakodó a feljutási esélyeket illetően

– A Dinamónál egy szezon alatt bebizonyította, hogy vissza lehet kapaszkodni az élvonalba. Ugyanerre a bravúrra vállalkozik az OSK-nál is?

– Úgy gondolom, erre minden esélyünk megvan, főleg abban az esetben, ha a teljes játékoskeret a rendelkezésünkre áll, mivel a szezont sok hiányzóval kezdtük. Kisebb-nagyobb sérülések hátráltattak, több alapemberünkre nem számíthattunk. Jó hír viszont, hogy Nicolae Păun már velünk edz, és jövő héten Denis Haruț is visszatér.

Nem ijed meg a kihívásoktól, nem fél kilépni a komfortzónából sem
Fotó: Facebook/Sepsi OSK

– Az eddig lejátszott mérkőzések fényében hogyan látja a bajnokságot, erősebbnek tűnik a mezőny, mint mondjuk tavaly?

– Véleményem szerint több feljutásra alkalmas együttes található a mezőnyben, mint legutóbb. Nyilván a szezonrajt még a kezdeti tapogatózásról, kísérletezésről szól, még mindenki keresi a nyerő felállítást, a biztos kezdőt. Láthattuk, hogy a Bihar FC, Voluntari és Resicabánya is kitűnően kezdett, a sorsolásuk is kedvezőbb volt. Kőkemény harc várható, mert a másodosztály nem sétagalopp. Nehéz dolgunk lesz, elég csak a buzăui pálya silányságára gondolnunk, még sok hasonlót látunk majd, főleg, ha beköszönt az esős, sáros időszak. A csapatok zöme azzal a törtető magatartással rendelkezik, amellyel mindig, minden körülmények között megpróbálják érvényesíteni akaratukat, legtöbbször sikeresen.

De ha kellően felvértezzük magunkat, komolyan készülünk minden egyes mérkőzésre és egy irányba húzunk mind, az idény végén feljutunk.

– Jelen pillanatban mire van a csapatnak legnagyobb szüksége?

– Elsősorban az összes játékosunkra, másodsorban egy kis időre, hogy mind emberileg, mind szakmailag jobban megismerjük egymást és összeszokjunk. Nem elég néhány kiemelkedő játékossal rendelkezni, sokkal lényegesebb, hogy milyen egységet alkotnak ezek a játékosok, hogyan értik meg egymást a pályán. Ehhez azonban időre van szükség, mivel sok az újonnan érkezett. Mi a részünkről mindent megteszünk, hogy segítsük a mihamarabbi beilleszkedésüket és az erős csapategység, az összetartó közösség kialakulását. Fontos, hogy a lehető legjobban felkészítsem őket, közösen fejlődjünk hétről hétre, napról napra, és akkor az eredmények is jönni fognak.

Mindig is tudta, hogy edző akar lenni

– Mit gondol, edzői karrierjének meghatározó állomása lehet a Sepsi OSK?

– Nagy reményeim vannak ezzel kapcsolatosan, de elővigyázatosságból, vagy inkább babonából nem szeretek túl sokat a célkitűzéseimről beszélni, attól tartva, hogy akkor meghiúsulnak. De igen, látom magam hosszútávon a Sepsinél, ami már önmagában eredményességet feltételez a részemről, mert csak így lehet megfelelni a magas elvárásokat támasztó klub igényeinek. Ez nyilván a jövő zenéje, annyi bizonyos, hogy jelenleg jól érzem itt magam és igyekszem tudásom legjavát nyújtani.

Megtanultam, hogy a jelenben éljek, és örüljek az apró dolgoknak, arra koncentráljak, hogy napról napra fejlődjek, edzőként, emberként. Biztos vagyok benne, hogy ezek az apró lépéséket elvisznek majd arra a szintre, ahová szeretnék majd pár év múlva eljutni.

A Dinamót egy év alatt visszavezette az élvonalba, hasonló feladatot kapott Szentgyörgyön is
Fotó: Tuchiluș Alex

– Milyen érzés volt a játékos mezt az edzők öltönyére cserélni?

– Már játékosként is elképzeltem magam edzőként, még akkor is, amikor a labdarúgó-karrierem befejeztével nem kezdtem el egyből ezzel foglalkozni. Volt egy kis adminisztrációs kitérőm, de az edzősködés volt az igazi szenvedélyem, szeretek emberekkel dolgozni, igazi kihívás számomra segíteni a játékosaimnak, hogy jobb futballistává és jobb emberré váljanak.

Számomra megkönnyebbülést jelentett, sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lettem azóta, egy percig sem érzem azt a nyomást, hogy jaj, munkába kell mennem, az igazság az, hogy annyira szeretem, hogy nem is veszem a szó szoros értelmében vett munkának, amit végzek.

– Kik inspirálják munkájában?

– Úgy gondolom, edzőként befolyásol minden olyan tapasztalat, amelyben részünk volt, a helyek, ahol megfordultunk, az emberek, akikkel dolgoztunk. Volt szerencsém Németországban játszani, nagy hatással van rám a modern német edzői iskola, a Ralf Rangnick által lefektetett modern alapokat követő Klopp, Tuchel, Nagelsmann. Nem hagyhatom ki a felsorolásból a spanyolokat sem, nevezetesen Guardiolát, aki a Cruyfftól tanultakat egy teljesen más szintre emelte és megreformálta a focit. De a saját edzőimet is említhetném szinte kivétel nélkül, hiszen sok olyan szakemberrel volt szerencsém dolgozni, aki meghatározta jellembeli és játékosi fejlődésemet, megváltoztatta az élet, illetve a játékot érintő felfogásomat.

A futball az életre nevel

– Mi a legfontosabb, amire a futball megtanította?

– A legfontosabb tanulság, hogy soha ne add fel. Rendkívül jó jellemformáló a sport, és azon belül a labdarúgás. Megtanít egy adott cél érdekében maximális erőbedobással és elhivatottsággal küzdeni, akadályokon túllépni, alkalmazkodni. Alázatra nevel azáltal, hogy a csapat fontosabb, mint az egyén, hiszen lényeges, hogy egymásért küzdjünk, ne az legyen a fontos, hogy ki lövi a gólt, hanem hogy nyerjen a csapat és elérjük a célunkat. Öt-hat éves korom óta, azaz negyven éve folyamatosan a pályán vagy a pálya mellett vagyok, az idő is hozza ezeket a tapasztalatokat, de megtanít veszíteni is, mivel nem mindig alakul úgy az életünk, ahogy azt szeretnénk.

– Melyik a legjobb tanács, amit a rájuk nehezedő nyomás leküzdésére adhat a fiatal játékosoknak?

– Egyszerű: próbálják meg áldásként és nem ijesztő teherként felfogni a rájuk nehezedő nyomást, amelynek egyik pozitív hozadéka lehet, hogy kimozdít a komfortzónából.

Szenvedélyes edző, a nyomás nem zavarja
Fotó: Tuchiluș Alex

– Milyen más sportokat kedvel a futballon kívül? Jut egyáltalán ideje másra?

– Nem nagyon. Mindig is szerettem lábteniszezni a barátaimmal, újabban a tenisz, a squash és a labdarúgás elemeit ötvöző padelt kedvelem, szabadidőmben szívesen játszom ezt a nagyon dinamikus és szórakoztató sportágat.

– Hogyan látja a román futball jelenlegi helyzetét?

– Nem akarok durván fogalmazni, de nem vagyunk valami fényes helyzetben, ennek pedig az az oka, hogy utánpótlásképzés szintjén nem az történik, aminek történnie kellene. Azt hiszem, ott, vagyis az alapoktól kellene megreformálni a román futballt.

Hiába hozzuk Lucescut edzőnek, ha olyan játékosokat kell behívjon a válogatottba, akik nincsenek felkészülve arra, hogy nemzetközi színtéren játsszanak, nem értik és látják át a játékot, illetve sem fizikálisan, sem mentálisan nem állnak készen egy ilyen kihívásra. Szükség van a változásra, ehhez pedig sok ember tenni akarása és bátorsága szükséges, akik hozzám hasonlóan hajlandók tenni ezért. Hiszem, hogy idővel és apró lépésekkel is lehet változást elérni, de ez az alapoktól, az utánpótlással kell kezdődjön. Én arra törekszem, hogy a munkámmal aprócska változást idézzek elő, újfajta mentalitást nyújtsak klubnak, játékosoknak.