Merthogy amint az említett dal szól – varázsolj nekünk valami szépet –, a magyar válogatott nem szépet, hanem egyenesen csodálatost varázsolt számunkra a müncheni mérkőzés során (is). Még úgyis, hogy (megint)! az utolsó percekben bekapott góllal egy óriási álom foszlott szerte a szurkolók és a játékosok számára.
S így a halálcsoportban hősi halált haltunk – felemelt fővel.
Ezt pedig nemcsak mi mondjuk, nemcsak a játékosok gondolják így, hanem az egész világ. Az internet népe ugyanis imádja a magyar válogatottat, a Reuters szerint a magyaroknak ismét nagy csapatuk van.
Öt-hat percre voltunk ugyanis attól, hogy a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságot követően ismét továbbjussunk a csoportból. Nem hiányzott sok. Talán egy jobb kapusteljesítmény vagy egy kicsivel nagyobb szerencse, kevesebb megpattant lövés. Tény azonban, hogy Marco Rossi (ha továbbjutunk, az olasz szakemberről Pesten legalább metrómegállót neveztek volna el) csapata óriási fejlődésen ment keresztül. Köszönhetően egy néhány évvel ezelőtt a görög kapuban landolt észtországi gólnak. Mert ha akkor az észtek nem lőnek gólt Görögországnak a Nemzetek Ligájában, és a magyar csapat nem kerül előbbre a csoportban, nem játszhatott volna pótselejtezőket a bolgárok és Izland ellen.
Ám megtörtént, s Szalai Ádámék éltek a lehetőséggel: Rossi vezetésével egyre jobb eredményeket értek el.
A selejtezőcsoportból ugyan nem jutottunk ki, de megvertük a világbajnoki ezüstérmes horvátokat, a legutóbbi Eb-n elődöntőbe jutó Wales-t, az újabb Nemzetek Ligája kiírásában pedig a szerbeket és a törököket is, amelynek köszönhetően feljutottunk az elitcsoportba. A pótselejtezőn nyújtott teljesítményről már nem is beszélve.
Ám amikor kiderült, milyen csoportba kerültünk, valószínűleg minden lelkesedés eltűnt. Mit kezdjünk a legutóbbi két világbajnokkal és a címvédő, Cristiano Ronaldóval felálló Európa-bajnokkal? Rúgunk-e egyáltalán gólt? Remélhetőleg ne kapjunk túl sokat! Az egy pont szerzése is elérhetetlen messzeségbe került! Ilyen és ehhez hasonló kérdések, sóhajok hagyták el szánkat.
Ehhez képest az utolsó meccsen még a 83. percben is továbbjutásra álltunk! Elképesztő.
És hogy mennyire jól játszottunk, bizonyítja, hogy a német meccs hajrájában szinte minden magyar elhitte, meglehet a továbbjutás, s a végén nemcsak mi, szurkolók voltunk mérgesek az elszalasztott lehetőség miatt – az egyik sportportálon kommentet író román tévénéző szerint magyar szomszédja a meccs végén a kályhát dobta ki az emeletről a kertbe –, hanem a játékosok is rendkívül bosszúsak voltak, a második gólt szerző fiatal Schäfer András pedig egyenesen sírt.
Kár azonban búslakodni, mert a válogatott az utóbbi időben rengeteget fejlődött. Nemcsak az előbb felsoroltak támasztják alá, hanem az is, hogy sokunkban fogalmazódott meg: más csoportból reális esélyünk lett volna a továbbjutásra, és talán még csak nem is a harmadik helyről.
Hiszen a világsztárokkal teletűzdelt csoportunkban a három mérkőzésen megszerzett két pont, a három kidolgozott akciógól, a mesés védekezés, az egymásért való folyamatos küzdés, a taktikai elemek legszigorúbb betartása mind arra jogosít fel, hogy reméljük: az éjjel nem érhet véget.
Vagyis az eredmények itt nem állnak meg. Arról nem is beszélve, hogy a három topcsapat ellen lejátszott mérkőzések során a magyar válogatott 98 percig állt vezetésre és csupán 12 percig vesztésre! És akkor még feltehetjük a sokunkban motoszkáló kérdést is: mi lett volna, ha a válogatottból nem éppen a két legtehetségesebb játékos, Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt kerül ki sérülés miatt? Mit tudtunk volna elérni velük?
Tudjuk, hogy a „ha” szócska nem a sport világába való, legutóbbi jegyzetemben pedig azt írtam: szerdáig álmodhatunk.
Nagy Ádámék pályán nyújtott teljesítményét látva azonban eszembe jut az ősszel folytatódó világbajnoki selejtezők következő mérkőzése – az angolok ellen. És az, mit gondolhattunk az angol–lengyel párosról a csoportból, valamint a kijutásról.
Nos, az elmúlt három évtized keserűségeit, kishitűségét és kudarcait félretéve legyünk ezúttal merészek, mondjuk ki, hogy tovább álmodhatunk.
És hogy irány Katar!
Egy jó első félidőt követően csak négy gólt lőttek a másodikban a románok a dánoknak a bukaresti női kézilabda Eurokupa elődöntőjében. A bronzmeccsen így a magyarokkal csapnak össze.
A svédek szerint jelentős károkat okoztak a román szurkolók a Strawberry Arena vendégszektorában a Nemzetek Ligája-mérkőzésen. A történtek miatt rendőrségi feljelentés készül, az eset pedig az UEFA fegyelmi bizottsága elé is kerülhet.
Nem énekelte Románia himnuszát a labdarúgó-válogatott egyik kezdő játékosa a péntek esti Svédország–Románia mérkőzés előtt. A román sajtó utánajárt, mi lehet a háttérben.
Lassan eltűnik a magyar üzletekből a valódi parajdi só: a 2025-ös bányakatasztrófa előtt kitermelt készletek a gyártóknál lényegében elfogytak, és már a kereskedőknél is egyre kevesebb maradt. A kieső mennyiséget részben dési sóval pótolják.
Egy márciusi athéni vacsorán Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok görögországi nagykövete a The Wall Street Journal értesülése szerint a román kormány várható bukására utalva azt mondta: „Bármelyik országgal megtehetjük ezt, amellyel csak akarjuk.”
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
