1944. augusztus 4-én született, első edzője Papp-Zakor Endre volt, a fiatal Bálint Ferenc 17 évesen került a székelyudvarhelyi UMTE felnőtt csapatába, ahol rövid időn belül alapemberré vált. Alig 18 évesen a másodosztályos Marosvásárhelyi Mureşul csapatának játékosa lett, ahol egy évet futballozott, együtt játszott a szintén udvarhelyi születésű Bálint Andorral, illetve a székelykeresztúri Györfi Csabával. Egy edzővel való konfliktus miatt egy évnyi eltiltást kapott, ezalatt Udvarhelyen csak edzhetett, de nem játszhatott – írta Katona Zoltán a korábbi labdarúgó karrierjéről az Erdélyi Sportban.
A katonaságnál (1965 őszén) a Cimentul Fieni, majd a Gloria Bârlad játékosa volt, de a leszerelés után nem ment vissza a Gloriához, inkább hazatért, és dolgozni kezdett a Tehnoutilajban, illetve a helyi Fások csapatában focizott tovább. A másodosztályú Ceahlăul Piatra Neamţ is szerette volna leigazolni, de nem tágított, maradt Udvarhelyen.
Brassóba kerüléséhez köze volt az egykori (közben Vásárhelyről a Cenk alá igazolt) székelykeresztúri származású csapattársnak, Györfi Csabának is: a Steagul Roşu balösszekötője, Năftănăilă Fogarason autóbalesetben meghalt 1967 nyarán, Bálint akkor tökéletesen megfelelt a posztra, így Csabáék 1968 őszén utánajöttek és elvitték Brassóba. A játék jól ment az egész csapatnak (Valentin Stănescu és Nicolae Proca voltak az edzők), 1969-ben bajnoki címet ünnepelhettek, és feljutottak az első osztályba.
„Én tartalék soha nem voltam, abból a csapatból nem tudtam hiányozni. A játékosok is szerettek, ment is a játék. 1973-ban harmadikok lettünk, azelőtt mindig negyedik-ötödik-hatodikok voltunk. De akkor nem tudtunk bajnokságot nyerni, akkor csak az FC Argeş vagy a bukarestiek nyertek” – emlékezett vissza pár évvel ezelőtt Bálint Ferenc.
Öt idényt töltött a Steagulnál, 1973 nyarán, 29 évesen tért haza a másodosztályba került Székelyudvarhelyi Textilbe, ám a csapat az idény végén ki is esett. Bálint egy év múlva visszament Brassóba, a másodosztályba, de ínszalagszakadást szenvedett, játékoskarrierje nagyjából befejeződött.
Később a harmadosztályos gyergyószentmiklósi csapat játékos-edzője lett, edzősködött a Csíkszeredai Építőknél, a Szentegyházi Vasasnál, amellyel megyei bajnok lett, majd a rendszerváltás után a Sportiskola edzője volt. Két alkalommal is volt a Székelyudvarhelyi Hargita felnőttcsapatának edzője (1991–93 és 1995–97 között), majd az 1997-ben létrehozott Budvár FC ificsapatait irányította egészen nyugdíjazásáig.
Isten nyugtassa, Feri bácsi!
Egy jó első félidőt követően csak négy gólt lőttek a másodikban a románok a dánoknak a bukaresti női kézilabda Eurokupa elődöntőjében. A bronzmeccsen így a magyarokkal csapnak össze.
Az egy nappal korábbi parádés Sportklub-győzelem után ezúttal a miskolci DVTK Jegesmedvék látogattak a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályára, az Erste Liga alapszakaszának keretében. A Hargita megyei együttes ezúttal is nagyszerű játékkal rukkolt elő.
Nem énekelte Románia himnuszát a labdarúgó-válogatott egyik kezdő játékosa a péntek esti Svédország–Románia mérkőzés előtt. A román sajtó utánajárt, mi lehet a háttérben.
Lakossági ellenállásba ütközött Szeben megyében egy bányászati és feldolgozóipari beruházás. A Mineral Proiect Invest Rt. Resinár közelében nyitna külszíni fejtést, a szerpentinitet pedig Szelistye térségében dolgozná fel magnéziumalapú termékekké.
Egy márciusi athéni vacsorán Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok görögországi nagykövete a The Wall Street Journal értesülése szerint a román kormány várható bukására utalva azt mondta: „Bármelyik országgal megtehetjük ezt, amellyel csak akarjuk.”
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!