Elhunyt Bálint Ferenc, a székelyudvarhelyi labdarúgás legendája
1944. augusztus 4-én született, első edzője Papp-Zakor Endre volt, a fiatal Bálint Ferenc 17 évesen került a székelyudvarhelyi UMTE felnőtt csapatába, ahol rövid időn belül alapemberré vált. Alig 18 évesen a másodosztályos Marosvásárhelyi Mureşul csapatának játékosa lett, ahol egy évet futballozott, együtt játszott a szintén udvarhelyi születésű Bálint Andorral, illetve a székelykeresztúri Györfi Csabával. Egy edzővel való konfliktus miatt egy évnyi eltiltást kapott, ezalatt Udvarhelyen csak edzhetett, de nem játszhatott – írta Katona Zoltán a korábbi labdarúgó karrierjéről az Erdélyi Sportban.
A katonaságnál (1965 őszén) a Cimentul Fieni, majd a Gloria Bârlad játékosa volt, de a leszerelés után nem ment vissza a Gloriához, inkább hazatért, és dolgozni kezdett a Tehnoutilajban, illetve a helyi Fások csapatában focizott tovább. A másodosztályú Ceahlăul Piatra Neamţ is szerette volna leigazolni, de nem tágított, maradt Udvarhelyen.
Brassóba kerüléséhez köze volt az egykori (közben Vásárhelyről a Cenk alá igazolt) székelykeresztúri származású csapattársnak, Györfi Csabának is: a Steagul Roşu balösszekötője, Năftănăilă Fogarason autóbalesetben meghalt 1967 nyarán, Bálint akkor tökéletesen megfelelt a posztra, így Csabáék 1968 őszén utánajöttek és elvitték Brassóba. A játék jól ment az egész csapatnak (Valentin Stănescu és Nicolae Proca voltak az edzők), 1969-ben bajnoki címet ünnepelhettek, és feljutottak az első osztályba.
„Én tartalék soha nem voltam, abból a csapatból nem tudtam hiányozni. A játékosok is szerettek, ment is a játék. 1973-ban harmadikok lettünk, azelőtt mindig negyedik-ötödik-hatodikok voltunk. De akkor nem tudtunk bajnokságot nyerni, akkor csak az FC Argeş vagy a bukarestiek nyertek” – emlékezett vissza pár évvel ezelőtt Bálint Ferenc.
Öt idényt töltött a Steagulnál, 1973 nyarán, 29 évesen tért haza a másodosztályba került Székelyudvarhelyi Textilbe, ám a csapat az idény végén ki is esett. Bálint egy év múlva visszament Brassóba, a másodosztályba, de ínszalagszakadást szenvedett, játékoskarrierje nagyjából befejeződött.
Később a harmadosztályos gyergyószentmiklósi csapat játékos-edzője lett, edzősködött a Csíkszeredai Építőknél, a Szentegyházi Vasasnál, amellyel megyei bajnok lett, majd a rendszerváltás után a Sportiskola edzője volt. Két alkalommal is volt a Székelyudvarhelyi Hargita felnőttcsapatának edzője (1991–93 és 1995–97 között), majd az 1997-ben létrehozott Budvár FC ificsapatait irányította egészen nyugdíjazásáig.
Isten nyugtassa, Feri bácsi!
Mi lesz veled, székely foci? Szondy és Diószegi tiszta vizet öntött a pohárba
A magyarországi politikai fordulat hírére a Sepsi OSK és FK Csíkszereda vezetői tiszta vizet öntöttek a pohárba klubjaik jövőjét illetően. A klubvezetők a stabilitásra hivatkozva igyekeznek megnyugtatni a szurkolókat.
Ezúttal sem bírtak egymással, újra ráadásban döntött a GYHK és a Corona
Továbbra is rendkívül kiélezett a jégkorong Erste Liga döntője, a harmadik mérkőzésen is hosszabbításra volt a szükség a Gyergyói Hoki Klub és a Brassói Corona között. A fordulatos csatából a címvédő jött ki győztesen és átvette a vezetést összesítésben.
Így oszlottak meg a külhoni magyarok levélszavazatai a pártok között
Közzétette a levélszavazatok pártonkénti megoszlását a Nemzeti Választási Iroda: a magyar országgyűlési választáson összesen 256 233 érvényes levélszavazatot adtak le.
Nagyváradi premontrei-ügy: mise közben érkezett a végrehajtó, drámai órák a templomban
Kedden reggel pontban kilenc órakor megérkezett a végrehajtó a nagyváradi premontrei templomhoz, ahol a Fejes Rudolf Anzelm apáttal szolidarizáló hívek fogadták. Ez sem akadályozta meg abban, hogy mise közben, csendőrök kíséretében behatoljon a templomba.
„Nem kell hamut szórnom a fejemre”. Kelemen Hunor a Tisza és az RMDSZ viszonyáról, a magyar–magyar kapcsolatokról
Meg kell várni, hogy mi a viszonya az új magyar kormánynak a határon túli magyarokhoz, milyen nemzetpolitikája van, nekünk ahhoz kell viszonyulnunk – jelentette ki a Krónikának Kelemen Hunor.
Felejtsük már el a 18. századi erdélyi románok totális elnyomásának mítoszát
Az áldozatszerepet felnagyító narratíva elfedi azt a tényt, hogy a román társadalom nem monokróm jobbágytömeg volt, hanem egy dinamikusan rétegződő, felemelkedő közösség. MCC történész-kerekasztal 5.0.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
