Brance Orbánt kislánya segíti magyarul tanulni – a GYHK vezérét faggattuk

– A magyar emberek mindig büszkék voltak nemzetiségükre, és azokra, akikben akár egy csepp magyar vér is csörgedezik. Mesélne a családja magyar hátteréről?

– Az '50-es években egy jobb élet reményében a dédnagyszüleim áttelepedtek Kanadába, Saskatchewanba. Dédnagymamám költözött hamarabb, aztán 6 év múlva dédnagytatám követte, újra találkoztak, összeházasodtak és lett egy kisfiuk. Innen nyugatabbra költöztek, Albertába és sok mindenbe belekezdtek, dolgos emberek voltak. Nagytatám nyitott egy sportüzletet, amit később édesapám vett át. Nagyon sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Mind büszke magyarnak vallották magukat, a másik nagytatám, édesanyám felől is magyar, szóval mindkét részről magyar háttérrel rendelkezem.

– Beszéli a nyelvet, próbálta megtanulni?

– A feleségem magyar, ő segít nekem, viszont elég nehezen ragad rám a nyelv. A mindjárt kétéves kislányunknak magyar az anyanyelve, tőle is sokat tanulok, meg kell értenem, amit mond. Chris Bodóval Budapesten jártunk magyar nyelvórákra, viszont a vírus miatt azokat lemondták. Mindkettőnket nagyon érdekel, és szeretnénk folyékonyan beszélni, egyre többet és többet értünk most már.

– Térjünk át a jégkorongra: játszott Kanadában, Svédországban, Németországban és Magyarországon is mielőtt ide, Erdélybe érkezett. Hatalmas mennyiségű pontot termelt a junior éveitől kezdve a mai napig. Honnan ez az éveken át tartó motiváció és kitartás?

– Szeretem a játékot, mindig próbálok megfelelően játszani. Tudom, hogy mi a dolgom: pontokat hozni és jó csapattárs lenni. Kemény munkával, örömteli játékkal, tudatos feladatkörrel jönnek a pontok. Szerencsés vagyok, hogy mindig jó emberekkel voltam körülvéve és ez segít, hogy jól érezzem magam, megadja a képességet a sikerre.

– Többször volt csapatkapitány korábbi klubjainál is, már az AJHL-től (Alberta Junior Hockey League) kezdődően. Mik azok a kulisszák mögött történő dolgok, amelyek megalapozzák a csoportdinamikát, igazi csapattá kovácsolnak?

– Az öltözőben van egy sor szabály, amit mindenki betart, a megfelelő viselkedéstől kezdve a pontosságig. Például, ha valaki mégis elkésik, a közös „perselybe” beteszi a büntetésként kiszabott összeget. Az összegyűlt pénzt közös tevékenységre költjük. Így próbáljuk egy rossz dologból kihozni a jót. Vannak szabályok, mint odaillő öltözet mérkőzések alkalmával, vagy utazásnál a csapat egyenruhaviselete. Emellett nagyon szeretem a közös programokat, szervezni is, mindig olyasmit keresek, ami egyedi, esetleg nem mindenki próbálta azelőtt. Például ilyen volt a halloweeni buli, egy tipikus észak-amerikai szokás, volt olyan csapattag, aki ilyenben eddig még nem vett részt.

– Mennyire tartja fontosnak a mentális felkészülést a fizikai készenlét mellett?

– Úgy gondolom, hogy egy dolog, ami a sikerhez vezethetett, hogy mindig jobban felkészültem, és mondhatni egy lépéssel előrébb voltam másoknál – mentálisan. Mindig tudom, hogy mi a teendőm mielőtt az adott szituációba belekerülnék. Szerintem ez adja azt a képességet, hogy mikor a játék ideje van, akkor élvezni tudjam és tényleg csak játsszak.

– Vannak olyan esetek, amikor vitatható, igazságtalannak mondható játékvezetői döntések születnek. Hogyan tanulják meg kezelni azokat a helyzeteket, amit mindenki más másként lát, mint a játékvezető?

– Nagyon nehéz, még mindig próbálok ebben fejlődni. Vannak alkalmak, amikor utólag jövök rá, hogy néha a kevesebb beszéd több, és csak el kell fogadni. A játékvezetők felé tisztelettel kell lennünk, és ez kölcsönös. Viszont ők is emberek, tévedhetnek. Ha nem megfelelő, vagy szükségtelen ítélet is születik, a sporttal szembeni alázat meg kell maradjon.

– Van olyan személy, aki inspirációként szolgált a pályafutása során?

– Az édesapám. Három éve hunyt el, nagyon sokat gondolok rá, a beceneve rajta van a hokibotjaimon, van egy fényképem róla az öltözőben. Emellett szuper támogatást kapok minden oldalról, a legjobb barátaim, közeli családom mindig velem vannak, átsegítenek a hullámvölgyeken. Sokat segít még a szezon alatti nehezebb pillanatokban a legjobb barátaimmal egyébről beszélni, mint a jégkorong. Hálás vagyok, hogy ennyi hozzám közel álló személy van az életemben.

– A családjában mindenki természetesnek tartotta, hogy a jégkorong határozza meg az életét?

– Volt, aki nem teljesen értette, mi ösztönözhet ennyire az álmaim kergetésében, hogy 9–10 hónapot távol töltsek a családtól, viszont az évek során ők is megértették, hogy mennyire fontos nekem. Másrészről, a karrieremnek köszönhetően kitárult előttem a világ. Nem jártam volna be ennyi országot, ha nem jégkorongoznék. Édesapám is profi jégkorongozó volt, Európában is játszott. Mindig azt mondta, hogy körbejárni a világot az egyik legszebb élmény. A hokin túl rengeteg értékes embert ismerhetsz meg, új kultúráknak lehetsz a részese, sok mindent tanulhatsz a világról, amit nem tapasztaltál volna meg, ha nem léptél volna ki a komfortzónádból. Hálás vagyok a jégkorong által kapott lehetőségekért.

– Az Erste Liga egyik sztárjaként hogyan viszonyul a rivaldafényhez, figyelemhez, a szurkolók lelkesedéséhez?

– Imádjuk. Amikor vendégcsapatként itt játszottunk, akkor csupán a csarnokhoz vezető utat láttuk a városból, azután pedig haza. Őszintén, akkor úgy gondoltam, hogy soha nem tudnék itt játszani. Viszont Chris Bodóval, valamint Szilassy Zolival folytatott beszélgetésünk során az edző mondta, hogy a legkedvesebb emberek laknak itt, ízig-vérig jégkorongváros, és adjunk egy esélyt neki. Amikor idejöttünk, kellemesen csalódtunk, és most már belátom, hogy igaza volt. Az emberek tényleg nagyon kedvesek, a lelkesedés elképesztő, ezért játszunk. Szeretem, hogy ennyi szenvedélyes szurkoló van, akik ennyire odaállnak a csapat mellé, ez segít, hogy még jobban játsszunk. Nem csak játékosok vagyunk a jégen, ez a csapat a közösségé. Az emberek, akik segítik a klubot, mind különleges személyek. Az öltözőben érezhető egy szikra, amely Christ és engem is a MAC 2018-as bajnok csapatára emlékeztet, amelynek mi is részesei voltunk. Esélyesek vagyunk, ez az érzésünk ennél a csapatnál is. Az, hogy a megfelelő emberek kísérjenek végig az utunkon, nagyon fontos, szerencsések vagyunk, hogy ez megadatott.

– Tudjuk, hogy kedveli még a golfot is. Milyen a hétköznapi Brance?

– Először is szeretem jól érezni magam. Mindig próbálok izgalmas dolgokat csinálni, újdonságokat kipróbálni, még nem látott helyeket bejárni. Lehetőség szerint szeretek a természetben időt tölteni, főleg most, hogy ilyen közel vannak az erdők, sétálunk, túrázunk. Nyáron prioritás az edzés, viszont időt szentelek más tevékenységeknek is, mint a golf. Az év 9 hónapja azzal telik, hogy ütközök és versenyzek a jégen. Nyáron az edzés kicsit másabb, magadért csinálod, az erőnlét, esetleg felépülés miatt. Viszont bennem van a vágy a versengésre, ezt kiélhetem a golfban anélkül, hogy sérülést kockáztatnék. A golf mentális része nagyban segített a jégkorongban is, mivel apró, finom mozdulatokra épül, ütésről ütésre haladsz előre, és rendkívül erősnek kell lenned fejben. Szóval ezekkel foglalkozom: barátokkal, családdal való időtöltés, nyáron golfozás, valamint készülés a következő évre, amely mindig szempillantás alatt elérkezik.

– Fiatal még, számos év van még ön előtt a jégkorongban. Gondolt már arra, mi következik, amikor majd úgy dönt, hogy szegre akasztja a korcsolyát?

– Addig szeretnék játszani, amíg csak tudok, ez biztos. Amíg bennem van a szenvedély és élvezem, addig szeretném folytatni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy támogató családom van. Bizonyos családoknál ez az életmód nem működik, egy ok, amiért esetleg abbahagyják a játékot, vagy más pályára térnek az emberek, úgyhogy hálás vagyok, hogy ilyen támogatást kaptam és kapok a mai napig az álmaim megvalósításában. Egy másik szenvedélyem a golf, tavaly nyáron tagja lettem a PGA of Canadának (Professional Golfers Association), a kanadai hivatásos golfjátékosok szövetségének, lehet, ebbe az irányba haladnék. Ugyanakkor nem tudom, hogy el tudnék-e szakadni a jégkorongtól, talán gyerekekkel, programok kialakításával, esetleg fejlesztéssel foglalkoznék. Szeretem a szervezést, legyen szó emberekről vagy eseményekről, ezért lehet a golf hozzám találóbb lenne. Ha profi vagy, az magába foglalja azt, hogy a golfpályával is foglalkozol, turnékat szervezel, esetleg különböző események, esküvők és hasonlók megvalósításában veszel részt, amiben szerintem jó lennék. Tehát ezt összefoglalva, vagy valami jégkoronggal kapcsolatos munkakörben vagy a golf területén szeretnék elhelyezkedni.

Csata Nóra